Gyorsan a közönség értésére adták a norvégok, hogy korai lenne leírni őket pusztán a hazai vereségük miatt. A 2. percben szöglet után óriási kavarodás alakult ki a cseh tizenhatoson, Carew-t mintha gyengéden a földre is segítették volna a védők, de végül úgy tisztáztak, hogy tizenegyes sem lett belőle.
E momentumtól eltekintve igazi helyzetet sokáig nem tudtak kialakítani a lelkes vendégek, ráadásul folyton Milan Barosra kellett sandítaniuk, az Aston Villa csatára ugyanis az összes kínálkozó kontralehetőségnél kiugrásra készen állt. Pavel Nedved is odatette magát a maga műfajában, egyik veszélyes szabadrúgását Thomas Myhre bravúrral hárította.
A 34. percben Steffen Iversen épphogy fölészálló kapáslövése rázta fel az ellaposodó mérkőzés résztvevőit, elsősorban a hazaiakat, amit a norvégok bántak, mert kisvártatva hátrányba kerültek. Baros húzott be a jobb szélről, Nedvedhez akart pöckölni, egy ellenfél lábáról azonban Tomás Rosickyhez pattant a labda. A középpályás habozás nélkül a rövid sarokba bombázott, és a gól láthatóan megnyugtatta csapatát, bár a szünet előtt sorozatos szögleteket kellett kibekkelnie.
A térfélcserével sem változott a játék képe fikarcnyit sem: a cseh válogatott támadgatott, ha nem is túl sok meggyőződéssel, miközben a norvégok úgy futballoztak, mint akik tudják, egy góllal közel kerülnének a továbbjutáshoz, de fogalmuk sincs, miként lehetne begyötörni a találatot. Szerencséjük volt egyébként, mert Smicer szabályos gólját les címén nem adta meg a bíró. Maguk John Carew révén próbálkoztak, és a Lyon éke idővel védésekre késztette Petr Cech kapust, de ennél tovább ő sem jutott.