Az adrenalin sérülten is a pályán tartotta

Szuper Leventére – szokás szerint – nem lehetett panasz: a Skoda-kupa nyitó napján, a HKM Zvolen elleni összecsapáson hozta a tőle megszokott formát, néhány nagy védéssel jelezte, rá továbbra is bizton számíthat Pat Cortina szövetségi kapitány. Már amikor nem sérült… Most viszont kisebb problémája adódott, aminek a HS Asiago – az olasz bajnokságot vezető együttesben légióskodik a magyar kapus – szakvezetője gyaníthatóan nem örül majd.
– Hát igen, valószínűleg nem lesznek boldogok a csapatomnál – mondta némi éllel a hangjában Szuper Levente. – Azzal, hogy elengednek-e a tornára, egy pillanatig sem volt gond, csupán azt kérték tőlem, nagyon vigyázzak magamra, ne sérüljek meg, mert kedden fontos meccs vár ránk Bolzanóban.

– Mi történt pontosan?
– Teljesen ártalmatlan szituáció volt: a palánk mellett körbelőtt korongra a kapu mögé korcsolyáztam, megállítottam a pakkot, majd amikor megfordultam, hogy visszamenjek a kapuba, megroppant a derekam.

– Mikor történt ez?
– Körülbelül a tizedik percben járhattunk.

– Miért nem kért cserét? Nem érezte, hogy súlyosabb lehet a sérülés?
– Éreztem a derekamat, de dolgozott bennem az adrenalin, meg aztán nem akartam a tartalék kapust, Bernei Gergelyt olyan helyzetbe hozni, hogy ilyen fontos mecscsen egyik pillanatról a másikra be kelljen ugrania. Éjjel viszont nagyon rosszul aludtam, amint egy kicsit megmozdultam, azonnal felébredtem. A délelőtti edzést kihagytam, s bár délutánig vártunk, hogy javul-e az állapotom, a csapat orvosa végül úgy döntött, nem érdemes kockáztatni, inkább kihagyom a japánok és lehet, hogy a románok elleni mérkőzést is.

– Belülről milyennek látta a zólyomiak elleni produkciót?
– Eleinte talán túlzottan is tiszteltük az ellenfelet, de aztán sikerült felszabadulnunk, és felvettük a szlovákok ritmusát. Pedig láthatóan nagy mellénnyel jöttek ki, azt hitték, tízest lőnek nekünk.

– Miből gondolja ezt?
– Vannak jelek, amelyeket a jégen észrevesz az ember. Például egy-egy tilos felszabadításnál a kapusuk megállította a korongot az alapvonal előtt, nem kellett nekik a bedobás a mi kapunknál. Ez arra utal, hogy nem érezték szükségét az ilyesfajta játékmegszakításnak, gondolták, úgy is nyernek, ha ismét felépítik a támadásukat. A harmadik harmadra aztán már nagyon idegesek voltak, nem akarták elhinni, hogy pontot veszíthetnek, sőt, ugye, volt olyan időszak, amikor vesztésre is álltak.

– A sok sérült miatt a válogatottban több fiatal kapott játéklehetőséget, akik eddig éltek is a lehetőséggel. Erre számított?
– Tehetséges hokisokról van szó, örülök, hogy nem ijednek meg az ellenféltől, bátran játszanak, és ez meg is látszik az eddigi eredményeken. Jó lenne, ha a kapitánynak minél nagyobb választéka lenne, amikor egy-egy fontos esemény előtt összeállítja a keretet.

– És ilyen esetekben most már Szuper Leventére is számíthat, nem úgy, mint amikor a tengerentúlon légióskodott.
– Igen. Többek között ezért is volt jó döntés, hogy az idény elején Olaszországot választottam. Mindössze nyolcszázötven kilométerre van Asiago, gyorsan hazaérhetek, s mivel ezeken az úgynevezett válogatott hétvégeken ott sincsenek bajnoki mérkőzések, ezért ha Pat Cortina hív, bármikor jöhetek.

– Egyébként jól érzi magát Olaszországban?
– Nagyon. Csodaszép helyen vagyok, a helyiek imádják a hokit, a csapatnak eddig nagyon jól megy, nem is kell ennél több. Arról nem is szólva, hogy a közelgő téli olimpia miatt a szokottnál is nagyobb érdeklődést kíséri a téli sportágakat, így a jégkorongot is. A csapatok első két sora szinte csak légiósokból áll, a válogatott érdekei miatt egyre több a honosított kanadai is, így aztán rendkívül színvonalasak a bajnoki mérkőzések. Annak pedig külön örülök, hogy – el ne kiabáljam – eddig még egyetlen percet sem hiányoztam a jégről, az Asiago minden találkozóján végig én védtem.

– Lehet, hogy kedden megszakad ez a szép sorozat?
– Remélem, nem. Szeretnék ismét ott lenni a pályán, de be kell látnom, ez most nem kizárólag az én akaratomtól függ.