Világbajnoki aranyat akarnak!

- A szezon elején még nem szőttünk nagy álmokat, mivel Zsolti kisebb betegsége miatt nem sikerült tökéletesen a felkészülésünk - mondja a páros kormányosa, Varga Tamás. - Az etoni előfutam után azonban már azt éreztük, hogy igenis megcsíphetjük az aranyat.

- Annak ellenére, hogy az önök mezőnye nem sokat változott az olimpiaihoz képest?
- Annak ellenére. Mert igaz, hogy Athénban végül ötödikek lettünk, de nekünk az a verseny még túl korai volt, csupán a második közös szezonunkban jártunk. Ezt bizonyítja az is, hogy azóta előrébb tudtunk lépni, fizikailag és technikailag is sokat fejlődtünk.

- A magabiztos etoni győzelem után miért nem utaztak el a következő fordulóra, Münchenbe?
- Egyrészt mert Zsoltinak vizsgaidőszaka volt, másrészt pedig az éles verseny helyett inkább visszatértünk egy kicsit az alapozáshoz. A korábbi tapasztalatokból ugyanis azt szűrtük le, hogy nem szabad túl sok versenyt bevállalni. Be is jött a tervünk, mert nagyon jól dolgoztunk a bajai és a dunavarsányi edzőtáborban is, így Luzernbe már tényleg magabiztosan, kifejezetten nyerni mentünk. Igaz, amikor megtudtuk, hogy a világbajnok olaszokkal kerültünk egy selejtezőfutamba, nem örültünk túlzottan…

- Pedig végül nem is az olaszok, hanem a dánok jelentettek veszélyt.
- Azért velük is számoltunk, elvégre az olimpián is pont előttünk, a negyedik helyen végeztek. A versenytaktikánkat is úgy építettük fel, hogy nem csak az olaszok, de a dánok is szerepet kaptak benne.

- Az is része volt a döntős taktikának, hogy csupán a finisben veszik át a vezetést?
- Tény, hogy a kanadai és a dán hajó is fürgébb volt nálunk az elején, ám az már tudatos volt, hogy nem engedjük el őket egy hajóhossznál jobban. Menet közben egyébként többször is próbáltuk ledolgozni a hátrányt, és úgy hatszáz méterrel a cél előtt adódott erre a legjobb lehetőség, amit aztán gyorsan meg is ragadtunk. A vége tehát már teljesen a terveink szerint alakult.

- Hétvégén országos bajnokság. Szegeden is rajthoz állnak?
- Természetesen, több számban is.

- Legalább levezetnek.
- Nem hiszem, hogy ez csak amolyan levezetés lesz. Annál is inkább, mert én három számban: egyesben, párosban és négypárban indulok és Zsolt is kettőben: egyesben és párosban.

- A bajnokság utáni következő nagy állomás viszont már a világbajnokság. Gondolnak már Gifura?
- Mit mondhatnék erre: természetesen nyerni szeretnénk Japánban. Ám elég sok jelentkező akad még erre rajtunk kívül… Amúgy nem szeretek előre tervezgetni, mert maradtam már le az utolsó pillanatban vébéről. Az emlékezetes edzőtáborban kapott szalmonellafertőzés miatt. Szóval nekem már csak az a biztos, amikor a helyszínen leszünk.

- Örülnek egyáltalán a japán helyszínnek?
- Persze, hiszen egyikünk sem versenyzett még ilyen messze - veszi át a szót Hirling Zsolt.

- Pedig kevesebb macera lenne egy európai világbajnoksággal.
- Az igaz, de legalább elmondhatom, hogy jártam Gifuban. Sőt, remélhetőleg Tokióban is, mert ugyan 300 kilométerre lesz a versenyhelyszíntől, gyorsvasúttal nem olyan vészes a távolság.

- Az akklimatizációra született már haditerv?
- Most úgy néz ki, nyolc nappal a vébé előtt utazunk el, hogy legyen elég időnk az átállásra.

- Tudom, hogy még a világbajnokságig is több mint egy hónap van, de érdekelne, szóba került-e már önök között a 2008-as pekingi játékok?
- Igen, hiszen az a fő cél. Ezért is lenne jó vébét nyerni, mert akkor nyugodtabban készülhetnénk az olimpiára. Az az álmunk ugyanis, hogy ott dobogóra álljunk, amire meg is van az esélyünk, mivel évről évre fejlődünk. Na és ennek rendelünk alá mindent, én például az iskolát, ezért van az, hogy már három évet letudtam a Műszaki Egyetemen, de könnyen lehet, hogy még öt hátra van…

- Gondolja, hogy nem unnak addig teljesen egymásra?
- Szerencsére eddig nem volt ilyen gond. Persze egy öthetes edzőtábor után mindig jó néhány napra hazamenni, más arcokat is látni, de ez szerintem teljesen normális.