Pásztor Attila fontos döntést hozott a nyári szünetben: a Kométa-Kaposvár SE bajnokcsapatának játékosa bejelentette visszavonulását. A 34 esztendős, 91-szeres válogatott center 17 év röplabdázás után mondta ki, hogy elég.
"Tavaly nyáron döntöttem el, hogy ez lesz az utolsó évem, ezt nem árultam el senkinek - kezdett bele történetébe Pásztor Attila. - Nem haragszom senkire, nincsenek egészségügyi problémáim, egyszerűen csak úgy gondolom, hogy be kell fejeznem, és át kell adnom a helyemet a fiataloknak, noha öregnek azért nem tartom magam." Pásztor és a kaposvári röplabdacsapat neve összeforrt az elmúlt másfél évtizedben.
A 202 centis játékos első klubjától, a veszprémi Bakony Vegyésztől 1990-ben szerződött Somogyba, és másfél szezont leszámítva végig a Kométa mezét viselte. Ma már talán meglepő, de Pásztort - aki akkoriban "csak" 191 centi volt és később nőtt még egy kicsit - eredetileg feladónak hozták Kaposvárra Mészáros Péter mellé, de ezen a poszton végül nem vetették be. Az első bajnoki cím évében, 1992-ben szavaztak neki bizalmat a centerposzton, és ott is ragadt a háló előtt… Részese volt az egyesület nyolc bajnoki és Magyar Kupa-diadalának - saját bevallása szerint nem tud sorrendet felállítani a sok szép érem között. A hazai sikerek mellett persze másra is vágyott a 7-es mez gazdája.
"Minden játékos egyik álma, hogy kipróbálja magát külföldön, én ezért igazoltam a belga Maldegenhez - folytatta Pásztor. - Sajnos végül anyagi okok miatt csak fél évig voltam kint, aztán hazatértem Kaposvárra. Később már nem jött össze külföldi szerződés. Egy idényt játszottam Kazincbarcikán, bár én igazából nem akartam elmenni. Később vissza is tértem."
Mindez olyannyira jól sikerült, hogy Pásztor ismét alapembernek számított együttesében, az idén áprilisban pedig újból bajnoki címnek örülhetett. "Eléggé nehezen indult meg a szekerünk az elmúlt évadban, sok idő kellett ahhoz, hogy összeálljon a csapat - elevenítette fel a szezon eseményeit. - Sok fiatal érkezett hozzánk, és éppen a rájátszásra álltunk össze. Bevallom, jó érzés volt újra, még egyszer utoljára a magasba emelni a trófeát." Pásztor szerint még a kilencvenes években is más volt a magyar röplabda, mint mostanság. A Szeged elleni derbik felejthetetlenek, az első bajnoki döntőben például kétezren mentek ki az utolsó kaposvári meccsre, még a kézilabdakapun is lógtak az emberek…
Ma már nincs Szeged, nincsenek fővárosi csapatok, így a sportág barátai legfeljebb a két jelenlegi élcsapat nemzetközi előrelépésében, illetve az Interliga sikerében reménykedhetnek. Kaposváron most is sokan azt gondolják, hogy Pásztor Attila előbb-utóbb meggondolja magát, és újra szerelést húz.
"A civil életben szeretném megtalálni a számításaimat, semmiképpen sem térek vissza a pályára - adott a kérdésre egyértelmű választ a sportember. - Ha lesz izgalmas meccs, nézőként kimegyek. Érdekes, hogy az elmúlt néhány évben, amikor a klubvezetőkkel tárgyaltam a folytatásról, többször is megkérdezték, miért nem fejezem már be… Most viszont meglepődtek a döntésemen. Szóval szép volt ez a tizenhét esztendő, kellemes emlék a sok győztes válogatott mérkőzés és klubsiker, de köszönöm szépen, eddig tartott, lejárt az időm. "
