Schildkraut Krisztián, a győztes

A 36. életévében járó fiatalember viszont nem kesereg, jól érzi magát a bőrében, kedden a Magyar Kupa döntőjében a Kométa-Kaposvár ellen vitt színt a játékba, aztán úgy ünnepelt, mint egy kisgyerek. "Ezt nem lehet megunni, a Szegeddel, az Újpesttel és a Kazincbarcikával elért kupagyőzelmek mindegyikét nagy sikernek tartom. Az ilyen csodás napok miatt érdemes játszani, remélem, sok ilyen élményben lesz még részem. A Kaposvárra utazó és az otthon maradó szurkolóinknak is szeretnék köszönetet mondani, no és a csapatot támogató BorsodChemnek, amely a várossal közösen megteremti az ilyen diadalok lehetőségét" - elmélkedett a finálé másnapján a 95-szörös magyar válogatott, aki a Kaposvár elleni partin mindent bevetett: amellett, hogy remekül mozgatta csapatát, szolgálta ki társait, szokásához híven cukkolta a háló másik oldalán álló kollégáit, perlekedett a bírókkal, ezer fokon égett. "Naná, hiszen nagy volt a tét! - tette hozzá. - A vonalbírók nem igazán segítették a vezetőbíró munkáját, muszáj volt néhányszor leteremteni őket. Kész szerencse, hogy Hóbor Béla vezette a meccset, máskülönben, ki tudja, akár botrányba is fulladhatott volna."

Különösen az első szettben szövegeltek az urak, a feszültség, ahogy mondani szokás, tapintható volt, ráadásul fej fej mellett haladtak a felek, hol az egyik, hol a másik csapat került egylabdányira az előny megszerzéséhez. Schildkraut Krisztián szerint nem véletlen, hogy a Barcika (amelyben liberóposzton Szántai Balázs remekelt) húzta be a strigulát. Amint fogalmazott: "A jobb felkészültség, a jobb koncentrálóképesség diadalmaskodott, az év közben elvégzett rengeteg munka ilyenkor kamatozik. Jó, jó, Fortuna is mellettünk állt, ám tudjuk a tételt: a jó csapatnak szerencséje is van."

A címét megvédő társulat az elődöntőben iszonyatosan megszenvedett a Kecskemét ellen, 0:2-ről állt talpra (nem mellesleg a döntő játszmában 13:13 után nyert 15:13-ra - ez is alátámasztani látszik a feladó kritikus szituációkra vonatkozó fentebbi szavait), sokak szerint a 3:0-s finálé ehhez képest csupán gyerekjáték volt. "Ha nem is gyerekjáték, de kétségkívül könnyebb, mint a hétfői csata. Időben jött az a pofon, tanultunk belőle, máskor nem szabad csak a cipőt a pályára küldeni…" - utalt hősünk őszintén az elődöntő első felének történéseire.

A második kazincbarcikai kupagyőzelem megünneplésének természetesen megadta a módját a csapat, a kedd éjszakai hazabuszozás során nem a motor monoton zúgása játszotta a főszerepet. "Nem ám! A kaposvári csarnokban megtartott fogadást követően elmentünk pityókát vásárolni, jól feltankoltunk a hosszú útra. Énekeltünk, kiabáltunk, mókáztunk, fél hatra haza is értünk. Dicséretére legyen mondva a társaságnak, a szerda kora délutáni összejövetelen mindenki ott volt, és együtt megnéztük a meccs felvételét. Hogy mit láttunk? Csupán azt, hogy sokkal jobbak voltunk!" - magyarázta Schildkraut Krisztián, aki elárulta: ő maga nem bírta ki sokáig, cirka másfél órás szunyókálás után odahaza betette a kazettát a videomagnóba…