Palikék szenzációsak voltak

Már az gyanús volt, hogy az útvonalat kijelölő Patrick Zaniroli csöndben somolygott maga elé a rendkívül puha homokból lévő dűnéket, valamint az igen veszélyes Taga-hágó emlegetése közben. A versenyigazgató ugyanis csak arra az esetre tartogatja ezt a csúnyábbik fajta mosolyát, amikor valami igazán nagy kihívást tartogat a "versenyzői" számára.
Abban mindenki kiegyezett este: ez a szakasz lesz a vízválasztó. Aki ezt túléli, már valószínűleg eljut Dakarig. Persze, ez utóbbi állítás sem támasztható alá semmivel, hiszen technikai sportról lévén szó, még az utolsó kilométereken is történhet valami az emberrel. (Lásd két évvel ezelőtt Peterhansel esetét, aki szinte az első naptól kezdve vezetett, majd két nappal a vége előtt műszaki probléma miatt kénytelen volt lemondani a győzelemről.)
Szóval, itt volt ez az atari hurokszakasz, amit világosban teljesíteni is rendkívül nehéz, nemhogy sötétben. Márpedig az autósainkra és a kamionosainkra bizony ráesteledett a dűnék között.

A híres-hírhedt Taga-hágó

A második ellenőrző pont közelébe viszonylag simán eljutott a Palik László, Szalay Balázs, Kis Sándor trió, onnan azonban csak Paliknak sikerült viszonylag gyorsan továbbmennie. Ô magyar idő szerint kilenc óra körül (a raliidő egy órával kevesebb) ért be a táborba, méghozzá a 27. helyen. Ez egyben azt is jelentette, hogy az összetettben előrejött a 15. (!) pozícióba. Annak, aki egy kicsit is jártas az autósportban, nem kell magyarázni, hogy ez milyen szenzációs eredmény. És nemcsak azért, mert magyar versenyző még sohasem volt a legjobb húszon belül az összetettben, hanem azért is, mert 21 gyári versenyző indult, és bár közülük jó néhányan már "elhullottak", a rajt előtt teljességgel lehetetlennek tűnt, hogy magyar páros ilyen jó helyen álljon túl a táv felén.
Palik a szakaszról elmondta: hatvan kilométernél át kellett kelni egy homokos részen, aztán kétszáz kilométernyi gyors autózás következett, majd pedig a híres-hírhedt Taga-hágó, amely előtt már jóval mutogatták, hogy középen senki se próbáljon felmenni rá. Palik először balról próbálkozott, de amikor látta, hogy szemből jönnek az autók, ő is megfordult, és jobb oldalról "támadott".
Ezután következett egy tevefüves-dűnés rész, amelyen nagyon észnél kellett lenni, ha az ember nem akar felborulni, vagy órákig ásni. A párosra körülbelül a vége előtt ötven kilométerrel sötétedett rá, és a korlátozott látási viszonyok között a navigátorra is nagy feladat hárult, mert éppen ezen a részen volt fokozottan szükség a jó tájékozódásra.
"Nem véletlenül tartottunk tőle, tényleg kegyetlen volt ez a nap - mondta Palik, miközben fülig ért a mosoly az arcán, hogy ezt az akadályt is leküzdötte. - Menet közben találkoztunk a többiekkel is, Kis Sanyinak adtunk egy pótkereket, ezek szerint minimum két defektje volt, Szalay Baluék pedig szerszámokat kértek, mert valamit nagyon bütyköltek az Opelen."
Aztán nem egészen egy óra múlva befutott a következő magyar egység is, a Kis Sándor, Czeglédi Péter páros a 40. helyen érkezett. Az Opel Fronterával autózó Szalay Balázs és Bunkoczi László több mint kilenc és fél óra alatt tudta le a távot, ők a 49. helyen érkeztek, és hogy teljes legyen a magyar autós kép, a 79. helyen beérkezett a Liszi László, Rack György kettős is. Összetettben Szalayék a 18. (!) helyről várják a folytatást, Kisék a 34. helyen, míg Lisziék a 83. helyen találhatóak ezen a listán.
Remek hírek érkeztek kamionosaink felől is, a Darázsi Zsolt és Szaller Zoltán vezette jármű is beért a táborba, előbbi egység a 23., utóbbi a 33. helyen. Így az egy szem motoros, az autóbalesete után két héttel elinduló és kieséséig dicséretesen teljesítő Hermann Henrik kivételével még minden magyar egység versenyben van a tizedik szakasz után.

A tizedik szakasz eredménylistája


---- Ezúttal talán a motorosok voltak könnyebb helyzetben, négy keréken ugyanis sokkal könynyebb a puha homok fogságába esni. Ennek megfelelően Nagy Péter és Varga Ákos még világosban megérkezett a táborba - igaz, egyikük sem volt daliás állapotban.
A szünnap előtti helyezéseknek megfelelően Varga hat perccel korábban rajtolt, mint csapattársa, és egy ideig egyedül motorozott. Körülbelül száz kilométernél odaért egy yamahás pilótához, aki a földön feküdt, és nem mozdult. A magyar fiú levette róla a sisakot, próbálta pofozgatni, de körülbelül öt percbe telt, mire a versenyző magához tért.
A dűnékkel nem volt különösebb gondja Ákosnak, ami arra utal, hogy nagyon gyorsan tanul, ugyanis ez az első Dakarja (Nagy Péternek is), és korábban sohasem motorozott a sivatagban. Persze, azért ezt a napot sem úszta meg esés nélkül - kétszer-háromszor lassú tempónál ledobta a motorja, és ez megviselte a nyakát, de este kapott rá krémet az orvosi sátorban.
Egyébként ezen a napon neki is kijárt volna egy fair play-díj, mert nemcsak a fent említett yamahás fiúnak segített, hanem később egy másik társának is, akinek a homok maga alá temette a motorját, és nem bírta kihúzni.
Miután ketten kiszabadították a versenygépet, Ákos vette észre, hogy neki meg elszakadt valamelyik kábele. A másik fiúnak tehát rögtön alkalma nyílt, hogy visszafizesse a szívességet, úgyhogy miután mindkettejük gépe rendben volt, kezet fogtak, és mindenki ment tovább a maga útján.
A második ellenőrző pontnál lévő tankolózónában aztán Varga megvárta Nagy Pétert, aki körülbelül hat perccel indult utána (a tankolózóna előnye, hogy ott tizenöt percnyi pihenőt kapnak a motorosok, ami nem számít bele a mért időbe). Attól kezdve együtt motoroztak, ami egyrészt biztonságosabb, hiszen tudtak egymásra figyelni, másrészt viszont kényelmetlenebb, mert valakinek mindig a porban kell süvítenie.

Nagy hatalmasat esett, de azért folytatja

Ennek végül Nagy számára rossz következménye is lett: túl későn vette csak észre a homokban lévő hatalmas követ, amikor pedig észrevette, már nem tudott mit tenni, fejjel előre repült lefelé a motorról. Sajnos ezúttal nem úszta meg sérülés nélkül, mire beért a táborba, a bal térde a kétszeresére dagadt, és a bokáját is fájlalta.
Az orvosi sátorban őt is ellátták, és természetesen eszébe sem jutott, hogy ne folytassa a versenyt. ---- Nyílt levél
A motorosokat még mindig nem hagyja nyugodni az ominózus január 6-iki szakasz, amelyen a legtöbben azért nem tudtak időben a célba érni, mert túl kevés benzint kaptak. Emiatt a legtöbb motoros egy nyílt levelet írt a szervezőknek, amelyben arra kérik őket, hogy töröljék az etap utolsó 263 kilométerét számukra, és ezek után állapítsák meg a szakasz végeredményét.

Száguldott - megbüntették
Mivel előre jelezték a főszereplőknek, hogy megbüntetik őket, ha lakott területen belül nem tartják be a megengedett legnagyobb sebességet, nem kerülhette el a büntetést a Dakar történetének első ausztrál szakaszgyőztese, Andy Caldecott sem, aki a minap egy faluban száguldozott. Caldecott 17 perces büntetést kapott, és így a 3. helyről visszaesett a 8.-ra. "Hajnali öt órakor nagyon rossz látási viszonyok között haladtam át egy településen, ahol végig betartottam az 50 kilométer per órás korlátozást. A falut elhagyva aztán gyorsítani kezdtem, nem vettem észre, hogy a sebességmérő csapda néhány száz méterre a település határán kívül volt elhelyezve."

Függetlenség
A két gyári KTM-csapat teljesen önállóan dönthet technikai kérdésekben, sőt a gyári csapatokon belül a pilóták is függetlenül hozhatnak döntéseket műszaki kérdésekben. A spanyol Repsol Red Bull alakulatnál mindhárom pilótának, Giovanni Salának, Marc Comának és Isidre Esteve Pujolnak - a motorosok saját kérésére - a pihenőnap után a komplett erőforrást kicserélték a KTM-jében. Ellenben a Gauloises-csapatban Cyril Despres, Jean Brucy, Alfie Cox és Fabrizio Meoni közül csak az utóbbi cseréltette ki a blokkját az utolsó hét napra.

Pujol büntetését is csökkentették
A versenyzsűri nem csak Fabrizio Meoni időbüntetését csökkentette. Isidre Esteve Pujol is letért a 3.3 kilométeres sávból egy alkalommal, amiért 5 perces büntetést kapott, ezután Meonihoz hasonlóan Pujol is tiltakozott a szervezőknél, akik megvizsgálva a spanyol esetét arra jutottak, hogy az olaszhoz hasonlóan ő sem szándékosan hibázott - 1 percre redukálták az időbüntetését.