Csak kis mértékben lepett meg a Nemzeti Sporttanács tizenegy tagjának a sajtóhoz küldött, de a kormánynak szánt üzenete, nyílt levele. Amint azt korábban többször és több helyütt is elmondhattam, ennek "a kormány mellett működő, javaslattevő, illetve véleményt nyilvánító testületnek" akkor lehet hatékony a működése, ha tagjai félreteszik valamennyi érdekellentétüket, legfőképpen politikai nézetkülönbségeiket, és feladatuknak megfelelően, egységesen foglalnak állást a hosszú távú sportpolitika alapvető kérdéseiben. Ennek a konszenzusnak a problémái, ahogy várható volt, hamar megmutatkoztak.A másik nagy kérdés az volt, hogy tagjai mennyire készek idejükből, energiájukból áldozni az együttes tanácskozásra, döntéshozatalra. Vagyis: mennyire veszik komolyan önmagukat.A július 12-ei megalakuló értekezletet követő első tanácskozás (2004. november 11.), amely éppen az állami költségvetés sportra fordítandó összegét kívánta megvitatni és abban határozat nyomán állást foglalni, a tanácskozás végére, a döntés megszavazására határozatképtelenné vált. Így csupán a jelenlévők állásfoglalását lehetett továbbítani, de határozati erőre mindez nem emelkedhetett. A Tanács kilenc tagjának kezdeményezésére, december 3-ra ismét összeültünk, miután két egyeztető tárgyalással kívántuk előkészíteni a tanácsülést, abban a reményben, hogy így könnyebb lesz egységes álláspontot kialakítani. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy a sport súlyosan alulfinanszírozott, és hogy a költségvetésben ezen változtatni kell.A december 3-ai ülésen lényegében megismétlődtek a korábbi jelenségek: a vita végére határozatképtelenné vált a Tanács. Alapszabályunk értelmében, a határozatképességhez legalább tizenkét tag jelenléte szükséges. Nagyon fontos javaslatokról kellett döntenünk, hasonlóan fontos volt, hogy minden tekintetben megfeleljünk saját, elfogadott alapszabályunknak. Nehogy az elutasítás indoka lehessen egy esetleges formai hiba. Tizenegy tag volt jelen, a Tanács elnökét is beleértve. Tény, hogy dr. Schmitt Pál, a MOB elnöke, távozása előtt egy átadott darab papíron közölte velem, hogy dr. Török Ferenc javaslataival egyetért, de ez semmi esetre sem minősíthető szavazatnak, továbbá nem emeli a jelenlét létszámát a minimális tizenkettőre.Ennek ellenére szavaztunk, hogy mivel ismét csak véleményünket továbbíthatjuk a kormánynak, legalább abból derüljön ki, hogy a döntés milyen arányú volt. A döntések ellenszavazat nélkül, egy esetben egyetlen tartózkodással, egyhangúak voltak. Minderről írásos beszámoló született, amely - a nyílt levélben foglalt állítással szemben - eljutott a kormányhoz, és szinte azonnal továbbítottuk a Nemzeti Sporthivatalhoz is. A javaslatok egy részét be is építették 2005-ös költségvetésük tervezetébe. Ami pedig azt illeti, hogy javaslatunk (és nem határozatunk!) nem jutott el az Országgyűlés Ifjúsági és Sportbizottságához, ez bizony nehezen értelmezhető, hiszen annak elnöke is tagja a Tanácsnak. (Igaz, hogy ő is idő előtt távozott.) Másrészt, az ISB is elfogadta e javaslatoknak azt a részét, amelyet a Nemzeti Sporthivatal beépített módosító javaslatába. Végezetül, ami a sajtó nyilvánosságát illeti: az alapszabály értelmében a Tanács képviseleti jogát annak elnöke gyakorolja. Magam döntöttem arról, hogy egy "létszámhiányos", határozati erőre nem emelhető döntéssorral ne vonuljunk a sajtó nyilvánossága elé. Egyetértettem javaslatainkkal, magam is megszavaztam őket, de éppen a Tanács létének komolyságát megőrizendő, nem tartottam észszerűnek, hogy nyilvánosságot adjunk annak, ami megítélésem szerint fájdalmas: a Tanács tagjai nem mindannyian érzik át a közös álláspont következetes, megtámadhatatlan tekintélyű képviseletét. Sajnálatosnak tartom, hogy a nyílt levél aláírói közül Gémesi György egyáltalán nem volt jelen, és Schmitt Pál most első ízben jött el, a tanácskozás fele idejére. Mindketten - jelentős politikai szerepük mellett - a sportéletnek kiemelkedő alakjai, akik sokat tehetnek a Tanács hitelességének és komolyságának megteremtéséért. Ugyancsak nélkülöztük a Tanácsban képviselt minisztériumok delegáltjait is. Ugyan miért, ha erre törvényi döntés van? A nyílt levél íróinak szónoki kérdésére, hogy ugyanis van-e értelme a tanács létezésének, leginkább erre kell választ adniok maguknak a levélíróknak is.Vitray Tamás, A Nemzeti Sporttanács elnöke