A kis francia nagy ugrása

Az idén kétszer szerepelt a Franciaországban nagy tekintélynek örvendő Onze Mondial címlapján, ami rajta kívül csak egyvalakinek adatott meg. Nem nehéz kitalálni, ki a másik, segítségül annyit: sorozatunk vége felé vele is találkoznak majd. De most összpontosítsunk Ludóra, aki egyszer a francia válogatott, egyszer pedig a Barcelona mezében járta meg a szaklap első oldalát. Hogy e megtiszteltetésben része lehessen, egy harmadik trikót kellett többször is lucskossá izzadnia: a Monacóét.
Mivel az 1976 júliusában megszülető Giuly ikrek egyike fiú volt, természetes, hogy a Bastia tartalékcsapatában is védő apa, Dominique, hamar elvitte őt focizni. A chasselay-i tanulóévek után 11 évesen került a Lyonhoz, 1995 januárjában ott is mutatkozott be a francia élvonalban. Jean Tigana dobta be őt a mély vízbe - később ugyanő csábította Monacóba. Bár 2000-ben bajnokcsapat tagja volt, a legjobb idénye mégiscsak a 2003-2004-es volt, pedig nem is nyert semmit. Csapata tetemes előnyből elbukta a francia bajnoki címet, és a Portóval szemben csúnyán elveszítette a Bajnokok Ligája döntőjét is (0-3). No de ki hitte volna, hogy eljut odáig?!
A nagy menetelés egyik kulcsfigurája éppen Giuly volt. Túl egy térdszalagszakadáson (2001. október), a vele járó nyolc hónapnyi kényszerpihenőn. Nem mondhatni, hogy a sérülések elkerülték volna azóta - az említett BL-döntő 20. perce táján elszenvedett izomsérülésére például nemcsak az a meccs, hanem az idei Európa-bajnokság is ráment. Addigra persze már túl volt néhány szédületes mutatványon, mondjuk azon a sarkalásos gólon, amellyel gyakorlatilag kiejtette a Real Madridot a negyeddöntőben. Tán a Barcelonánál éppen akkor döntötték el végleg, hogy erre a fickóra szükségük van?

Az apró termetét gyorsasággal, robbanékonysággal, tűzerővel, no meg akrobatikával ellensúlyozó futballista időközben bekvártélyozta magát honfitársai, Emmanuel Petit és Philippe Christanval egykori barcelonai villájába, és megkezdte a bizonyítást: képes többre vinni, mint a Barcánál az utóbbi időben megforduló franciák. Jó jel, hogy lőtt már gólt bajnokin és a BL-ben, sztárokkal teletűzdelt, jól muzsikáló csapata kezdőként számít rá.
Ami a válogatottat illeti, bár már több mint négy éve a bemutatkozásának, alig néhány mérkőzés áll mögötte. Az aranygeneráció néhány tagjának (köztük a nagy példakép Zidane) búcsúja jól jöhet neki - szimbolikus, hogy a mostani vb-selejtezők első francia gólját ő szerezte Feröeren.
Végül egy érdekesség: Ludo ötéves kisfiát Diegónak hívják, de mint állítja, a névadásnak semmi köze Maradonához. "Spanyolos hangzású nevet akartunk, és valamiért ez ugrott be." Ezen ő is elmosolyodik. Valamiért… ---- A ---- &