Ludovic Giuly
Született: 1976.
július 10.
Nemzetisége: francia
Posztja: középpályás Magassága/testsúlya: 164 cm/62 kg Válogatott mérkôzései/góljai száma: 13/2
Eddigi klubjai: Lyon (1994–1998. január), Monaco (1998. január–2004), Barcelona (2004–)
Legjobb eredményei: Konföderációs Kupa-gyôztes (2003), BL-döntôs (2004), francia bajnok (2000), Francia Ligakupa-gyôztes (2003)
A párkányon már ott matat a Mikulás, nyakunkon a karácsony is, de mielőtt átadnánk magunkat hagyományos téli ünnepeinknek, van egy kötelességünk. Saját hagyományaink ápolásának jegyében el kell indítanunk játékos sorozatunkat, melynek végén - a tekintélyes France Football jelöltlistája alapján - az idén is "átadjuk" az Aranylabdát. Az FF december 14-i eredményhirdetéséig hátralévő két hétben ismertetjük a francia szaklap által kiválasztott 50, Európában játszó futballista idén szerzett érdemeit, és az általunk legjobbnak vélt 16-ot - saját sorrendünket megfordítva - részletesebben is bemutatjuk. Kezdjük a sort a francia labdarúgás apró óriásával, Ludovic Giulyval!
Mivel az 1976 júliusában megszülető Giuly ikrek egyike fiú volt, természetes, hogy a Bastia tartalékcsapatában is védő apa, Dominique, hamar elvitte őt focizni. A chasselay-i tanulóévek után 11 évesen került a Lyonhoz, 1995 januárjában ott is mutatkozott be a francia élvonalban. Jean Tigana dobta be őt a mély vízbe - később ugyanő csábította Monacóba. Bár 2000-ben bajnokcsapat tagja volt, a legjobb idénye mégiscsak a 2003-2004-es volt, pedig nem is nyert semmit. Csapata tetemes előnyből elbukta a francia bajnoki címet, és a Portóval szemben csúnyán elveszítette a Bajnokok Ligája döntőjét is (0-3). No de ki hitte volna, hogy eljut odáig?!
A nagy menetelés egyik kulcsfigurája éppen Giuly volt. Túl egy térdszalagszakadáson (2001. október), a vele járó nyolc hónapnyi kényszerpihenőn. Nem mondhatni, hogy a sérülések elkerülték volna azóta - az említett BL-döntő 20. perce táján elszenvedett izomsérülésére például nemcsak az a meccs, hanem az idei Európa-bajnokság is ráment. Addigra persze már túl volt néhány szédületes mutatványon, mondjuk azon a sarkalásos gólon, amellyel gyakorlatilag kiejtette a Real Madridot a negyeddöntőben. Tán a Barcelonánál éppen akkor döntötték el végleg, hogy erre a fickóra szükségük van?
Az apró termetét gyorsasággal, robbanékonysággal, tűzerővel, no meg akrobatikával ellensúlyozó futballista időközben bekvártélyozta magát honfitársai, Emmanuel Petit és Philippe Christanval egykori barcelonai villájába, és megkezdte a bizonyítást: képes többre vinni, mint a Barcánál az utóbbi időben megforduló franciák. Jó jel, hogy lőtt már gólt bajnokin és a BL-ben, sztárokkal teletűzdelt, jól muzsikáló csapata kezdőként számít rá.
Ami a válogatottat illeti, bár már több mint négy éve a bemutatkozásának, alig néhány mérkőzés áll mögötte. Az aranygeneráció néhány tagjának (köztük a nagy példakép Zidane) búcsúja jól jöhet neki - szimbolikus, hogy a mostani vb-selejtezők első francia gólját ő szerezte Feröeren.
Végül egy érdekesség: Ludo ötéves kisfiát Diegónak hívják, de mint állítja, a névadásnak semmi köze Maradonához. "Spanyolos hangzású nevet akartunk, és valamiért ez ugrott be." Ezen ő is elmosolyodik. Valamiért… ---- A ---- &
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik