Hárman az esélyesek közül

Az ötvenes listán vannak meglepő nevek is - hirtelen Barthez, Mista és Rosicky jut eszünkbe -, de a favoritok sem hiányoznak. Első felindulásunkban kiválasztottunk közülük hármat: noha mondjuk Ronaldinhót vagy Van Nistelrooyt ugyanúgy választhattuk volna, az alábbiakban Deco, Henry és Sevcsenko évét tekintjük át.

A trió tagjai más-más okból számítanak a szavazás esélyesének, amelynek végeredménye a francia szaklap december 14-i számában jelenik meg. Deco esetében egyértelmű a helyzet, a brazilból portugállá lett játékmester a tavasszal BL-t nyert a Portóval, amely sokkal nagyobb és gazdagabb együttesek elől halászta el a trófeát. A nyáron kis híján összejött neki az Európa-bajnoki győzelem is új hazája színeiben - ha így lett volna, talán nem lenne sok találgatás arról, ki lesz 2004 legjobbja a voksoláson.
De Portugália nem nyert Eb-t, és ezt egyebek mellett az a tény is magyarázza, hogy Deco a kontinenstornán bizony közel sem nyújtott olyan teljesítményt, amilyet a Portóban több ízben mutatott. Klubcsapatában az azóta távozó José Mourinho tökéletesen megtalálta a helyét, ám a válogatottnál Luiz Felipe Scolari nem tudta belőle és a hasonló poszton játszó Luis Figóból egyszerre kihozni a legjobbat.

Ez azért is meglepő, mert a Barcelona edzőjének, Frank Rijkaardnak az említett mutatvány nem okoz gondot. Abban a csárdában ugyan Ronaldinho a másik dudás, mégis sokan kételkedtek benne, hogy hatékonyan tudnak majd együtt muzsikálni. Deco azonban eddig remekül megérti magát örökké vigyorgó társával, a Barca szezonbeli kitűnő eredményei nem utolsósorban kettejük irányítói kvalitásait dicsérik.
Thierry Henry egyre inkább úgy van az Aranylabdával, ahogyan Raúl volt a kilencvenes évek közepétől egészen mostanáig (a spanyol csatár hosszú ideje először hiányzik a névsorból). Minden évben leírják róla, hogy most már igazán megkaphatná, utóvégre évről évre kivágja a rezet - aztán sosem lesz a nyerésből semmi. Olyannyira nem, hogy a dobogóra összesen egyszer fért föl.

Igaz, ez utóbbi éppen tavaly történt, vagyis a francia gólzsák közelít a díjhoz (az első ötbe 2000-ben is befért, de a diadaltól akkor távol volt). Az idén angol bajnoki aranyat és 30 találattal kiharcolt gólkirályi címet tud felmutatni, ami legalábbis jó ajánlólevél. Továbbá vezeti a Premier League jelenlegi idényének góllövőlistáját, talán csak azt lehetne felróni neki, hogy a BL-ben nem villog, bár ezt tőle és az Arsenaltól megszokhattuk az utóbbi években. Sanszát az első helyre növelné, ha az "ágyúsok" az ő vezérletével a következő BL-fordulóban ismét győznének, illetve a Premiershipben is maguk mögött hagynák a hosszú veretlenségi sorozat után törvényszerűen érkező hullámvölgyet.
Jóllehet Andrij Sevcsenko jelölését szintén egy bajnoki cím támogatja, ő nem produkált olyan felejthetetlen tavaszt. Az új évadban viszont - a nemzetközi porondon és a Serie A-ban is - egyszerűen képtelenek tartani a védők. Háromszor talált be a BL-ben és hétszer az olasz pontvadászatban, mi több, két alkalommal eredményes volt Ukrajna aktuális vb-selejtezőin. Mégis arra érdemes leginkább figyelni, amit "Sev" a Milanban művel, mert mostanában a piros-feketék nem szereznek túl sok gólt, de az ukrán legalább egyszer szinte mindig megtalálja a hálóig vezető utat. ---- A ---- A