Isabell Werthnek Satchmo az új favoritja

A díjlovagló Világkupa magyarországi fordulója tavaly lépett be az igazán nagyok közé, hiszen eljött a német Heike Kemmer, aki aztán idén Athénban csapatban olimpiai bajnok lett. Idén aztán minden várakozást sikerült felülmúlni, hiszen a szakág olyan egyéniségei álltak rajthoz a háromnapos viadalon, akiket eddig legfeljebb a televízióban láthatott a magyar közönség. A szakemberek és a nézők elsősorban Isabell Werth produkciójára voltak kíváncsiak, akit a szakma a díjlovaglás egyik legnagyobb művészének tart. A 35 esztendős német sportolónő az első napon az Intermediaire II. feladatban még győzött Satchmo nyergében, a Nagydíjban viszont csak negyedik lett, a döntőt pedig a harmadik helyen zárta.
- Ez volt az első alkalom, hogy Magyarországon versenyeztem, és örömmel mondhatom, hogy minden rendben volt - összegezte kaposvári tapasztalatait a többszörös olimpiai, világ- és Európa-bajnok díjlovas. - Kellemes meglepetés volt, hogy a szervezők ilyen erős mezőnyt hoztak össze, így nagy élményt jelentett itt szerepelni. Több jó képességű párost láttam, akik a közép-európai ligában edződnek, és újra kiderült, hogy egyre nyitottabb ez a sportág, egyre több a remek lovas.
- Csalódott a Nagydíjban és a kűrben elért eredményei miatt?
- Én minden versenyen szeretnék győzni, de őszintén meg kell mondanom, hogy ezen a hétvégén nem voltunk túl jó formában. Kaposvárra két lóval érkeztem: Antony már idősebb, Satchmo viszont fiatal, de nagyon érdekes ló. Ha jó napja van, bármire képes, ellenkező esetben viszont örülök, ha be tudom fejezni vele a gyakorlatot… Ha beérik a közös munkánk, akkor talán megcélozhatom vele a 2008-as pekingi olimpiát.
- Az ötkarikás szereplés nem lesz az ön számára újdonság, egyéniben és csapatban is szerzett már aranyérmet. Mi a siker titka?
- Természetesen nem elég az, ha valaki tehetséges vagy szorgalmas, a komoly eredményekhez jó ló kell. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Gigolo nevű lovammal három olimpián is részt vehettem és az eredményekkel sem maradtunk adósak. Atlantában voltunk a csúcson, amikor egyéniben és csapatban is elhódítottuk az aranyérmet. Gigolo a sydneyi ezüstérem után visszavonult, én pedig új kihívásokat kerestem. Időről időre meg kell újulni, és nagyon sokat kell dolgozni a lovakkal - legfeljebb ennyi a titok…
- Mi a véleménye a magyar díjlovasokról?
- Az önök díjlovassportját elsősorban a Dallos család jóvoltából ismerem. Dallos Gyulával nagyon sok nagy versenyen szerepeltünk együtt, egy alkalommal például Bécsben tartottunk egy nagysikerű közös bemutatót. Úgy tudom, hogy Magyarországon sok a fiatal versenyző, de sajnos szinte nincs olyan ló, amely ütőképes lehetne nemzetközi szinten is. Ahhoz, hogy egy fiatal ló igazán jó legyen, nagyon sok idő, sok munka és még több türelem kell.
- Az athéni olimpiát doppingügyek árnyékolták be, és sajnos a lovassport is az érintett sportágak egyike. Hogy fogadta ezeket a híreket?
- Természetesen nagy probléma és megoldásra váró kérdés a dopping, de szerintem külön kell választani az emberi és a lovas sportokat. A lovak például a hoszszú utazásoktól nagyon könnyen megbetegszenek, ilyenkor gyógyszerekkel kell őket kezelni. Ezt nem szabad megtiltani. Véleményem szerint minél hamarabb meg kell találni a helyes utat, hogy újra tiszta legyen ez a szép sportág.