Nehéz elérni, és talán nem is illik az embert a munkájával kapcsolatban a szabadsága alatt zargatni, így történt ez Kovács Katalinnal is, akit nem tudtunk elcsípni adriai vitorlázása során.
Pedig kérdésünk továbbra is változatlan lett volna: az athéni olimpián egy arany- és egy ezüstérmet begyűjtő kajakozó elhagyja-e mesterét, netán továbbra is Fábiánné Rozsnyói Katalinnál marad?A sikeredző nyilatkozataiból kitűnik: nem esett jól neki, hogy az olimpián második helyet szerző csapathajóból már kivált a tiszaújvárosi trió, azaz Szabó Szilvia, Viski Erzsébet és Bóta Kinga (ők hamarosan Csipes Ferenc irányításával folytatják sportpályafutásukat), és fogalmazhatunk úgy is, Kovács Katalin hallgatása Fábiánné szemében egyenértékű a "beismeréssel". Vagyis azzal, hogy Kovács a trióhoz hasonlóan a távozás hímes mezejére lép. Két hete és egy hónapja is azt mondta Kovács Katalin, időt kér ahhoz, hogy rendet rakjon a fejében, elsősorban pihenjen, majd meghozza a döntését, amelyet elsőként azzal az emberrel, esetünkben korábbi(?) vagy jelenlegi(?) edzőjével, Fábiánnéval közölje, akinek nem mindennapi eredménylajstromát köszönheti. És ez tökéletesen érthető és elfogadható. A felek még nem ültek tárgyaló- vagy éppen "búcsúzkodóasztalhoz", de mint Kovács Katalin az adriai kiruccanás előtt említette, ennek is hamarosan eljön az ideje. Főként azért, mert lassanként kezdődik az alapozó időszak, és véleményünk szerint döntenie kell arról, hogy a Janics Natasával alkotott aranypárost vagy az ezüstnégyest választja-e. Fábiánnét ismerve ugyanis a kettő együtt elképzelhetetlen.