A huszonkettes csapdája

Hát itt volnánk, a tengerparton. Vuliagmeni, Athén Rózsadombja. Pazar környék, zöldellő fák, lezárt utak. Egyéni indításos időfutam, állítólag éremeséllyel. Bodrogi Lászlónak kellene szállítania, a múltban akadt "egy-két" olyan eredménye, amelyek alapján úgy véltük, akár nemesfémet is hazavihet.Jó, túlzás lenne azt írni, hogy egy ország szíve dobbant együtt, amikor legördült a rajtpódiumról, meg hogy Dezső bácsi a tévé előtt ülve leste a technikát, hogyan haladhat másnap hatékonyabban és gyorsabban a vegyesboltig, tejfelért és pálinkáért. A bringázás nálunk még a megfoghatatlan kategória, nincs az az útszéli rajongókultúra, mint a franciáknál, az olaszoknál vagy a spanyoloknál. Tekernek, és akkor mi van? Persze, ha Bodrogi maradandót alkotna, mondjuk, felállna a dobogó ikszedik fokára, rögtön érdekessé válna. Olimpiacentrikusan nézünk mindent, egy vb-bronz, meg két Tour-indulás még nem tette drótszamárőrültté a nációt. Ha itt most, esetleg…Végül is nagyon a végén indítják, negyediknek hátulról, ami jelent valamiféle rangot.Amúgy ez az időfutamosdi nem az a felemelő sportesemény. Eltűnnek a szemünk elől, aztán a célban meglátjuk őket. Magából a "meccsből" semmit sem lát a szurkoló, egy nagy kivetítőn tájékozódhatnak a szemlélődők, közben szól a zene, fogy a sör, bontás után tovább szárad a szendvics, és - rendületlenül zöldellnek a fák. Ez utóbbi az egyedüli megnyugtató, Bodrogi első részideje kevésbé. Tizenkét kilométernél csupán a tizenharmadik. Rossz előjel.Na majd a végét megnyomja, úgyis a nagy hajrások közé tartozik, gondolja a kívülálló, és a monitorjára mered. Van idő ilyesmiken gondolkozni, elvégre messze még a 48 kilométer vége, Bodrogi künn halad, valahol a tengerparton, ami egyébként tényleg csodás. Az eredmény kevésbé: féltávnál már csak tizenhatodik. Elcsépelt, de sajnos áll: rossz kezdés után visszaesett.És ez így megy tovább a folytatásban is. Harminchat kilométernél már pusztán tizenhetedik. Ebből aligha lesz énekes halott.Közben emitt zubognak be a célba. Egy ideig a német Richnek áll a zászló, később az orosz Jekimov virít az élen, ám végül az amerikai Hamilton süvít át a vonalon a legjobb idővel. Ahhoz képest, amilyen sebességgel bevágódik a finisbe, Bodrogi hajrája finoman szólva… Mozgása megtört, szinte üvölt róla a fáradtság, amint begurul.Huszonkettedik. A törpe Hamiltonhoz képest 3:12.57-tel lemaradva. Kíváncsiak lennénk kerekesünk véleményére, csakhogy Bodrogi szinte le sem fékezve a "rendezői jobbon" távozik. Esélyünk sincs arra, hogy megszólaltassuk. Támpont? Nem nagyon van.Egy bennfentesnek számító kolléga szerint amikor az első mérőpontnál kiderült, hogy mennyire le van maradva, lelkileg összeomlott, amelyre csak ráerősített, hogy nemsokára utolérte egy mögüle induló vetélytárs. Mindez igaz lehet, elvégre a kimagaslóbb eredményeit remek hajrájával elérő Bodrogi voltaképpen az első tizenkét kilométeren elért eredményéből "élt", onnantól egyre jobban és jobban visszaesett, a negyedik, elvben számára legjobbnak számító szakaszon csupán a huszonhatodik időt taposta. Ha az indítási számot és a végső helyezést vesszük, a különbség nála a legnagyobb az egész mezőnyben: mínusz tizennyolc (négyes rajtszám, huszonkettedik hely).Kár érte. Különösen azokat a magyarokat sajnálta az ember, akik zászlóval, kifestve érkeztek le a tengerpartra, hátha… Bodrogitól egy fáradt hajrát láttak, plusz az eredményjelzőn megjelenő két hervadt kettest. Vigasztalhatnánk magunkat az utolsóként, egyessel induló Jan Ullrich hetedik helyével, de valahogy nem megy. Miután - neki sem ment.