Cukahara Micuo, a japán férfiválogatott szövetségi kapitánya nem rejtette véka alá vágyait. Az ötszörös olimpiai bajnok tornász azt mondta: versenyzői már-már a japán tornasport nagyjait idézik, így az is megeshet, hogy Athénból ők viszik majd haza a csapataranyat. És Cukahara Micuo tudja, mit beszél, hiszen háromszor (1968, 1972, 1976) ő is részese volt a japánok elképesztő bravúrjának, amikor 1960 és 1976 között sorozatban ötször lettek a csapatviadal legjobbjai.
A döntő egyik meglepetés-résztvevője a német válogatott volt. Fabian Hambüchenék, akik a nyolcadikként jutottak tovább, nem csak egyszerűen a csapatért küzdöttek, hanem az olimpiai rajt előtt néhány héttel egy válogatott-találkozó során megbénuló társukért, Ronny Ziesmerért is. "Ronnyért" - írták fel nagy betűkkel egy német zászlóra, amelyet magukkal hoztak a döntőre is, és elszántságukat bizonyítván, az első kör után az amerikai, az orosz és a román válogatott mögött a negyedik helyen várták a folytatást. A második körre módosult az állás - nem véletlenül. Amíg lólengésben az Egyesült Államok csapata megerősítette vezető pozícióját, ugyanezen a szeren a románok a második, a fináléba elsőként bejutó japánok pedig a harmadik helyre léptek elő. Az oroszok azonban visszacsúsztak, és nem sokat remélhettek a harmadik felvonás után sem, mivel az istenített Alekszej Nyemov elrontotta a lólengését.
A verseny felénél összekuszálódott az élboly is: Razvan Selariu és Tomita Hirojuki csodás gyűrűgyakorlatának köszönhetően a románok az első, a japánok a második, míg az amerikaiak a harmadik helyen találták magukat. De ekkor még semmi sem dőlt el, az első hármon mindössze 51 századponton belül volt, így mindenki tisztában volt vele, egy aprócska rontás is végzetes lehet.
A románok nem tudták megtartani előnyüket, Cukahara vágyai viszont beteljesültek: a japán válogatott nyerte a versenyszámot az amerikai és a román csapat előtt, míg a címvédő kínai válogatott csak az ötödik helyen zárt.
Torna, férfi csapatverseny1. Japán (Kaszima Takehiro, Mizutori Hiszasi, Nakano Dajszuke, Tomita Hirojuki, Cukahara Naoja, Joneda Iszao) 173,821 pont
2. Egyesült Államok (Jason Gatson, Morgan Hamm, Paul Hamm, Brett
McClure, Blaine Wilson, Guard Young) 172,933
3. Románia (Marian Dragulescu, Ilie Popescu, Dan Potra, Razvan Selariu, Ioan Suciu, Marius Urzica) 172,384
4. Koreai Köztársaság (Cso Szeong Min, Kim De Eun, Kim Dong Hva, Kim Szeung Il Kim, Li Szun Szung, Jang Te Jong) 171,847
5. Kína (Hszü Huang, Li Hszia-peng, Teng Haj-pin, Csin Hsziao, Hszing Ao-vej, Vej Jang) 171,257
6. Oroszország (Alekszej Bondarenko, Makszim Devjatovszki, Anton
Goloszutckov, Georgij Grebenkov, Alekszej Nyemov, Alekszander
Szafoskin) 169,808