Mámorban az egész ország

Az athéni városháza előtt mintegy kétezren tekintették meg óriáskivetítőn a végső sikert hozó találkozót, majd éneklés és dudálás közepette valamennyien az Omonia térre, az ünneplések hagyományos helyszínére vonultak, ahol rövid időn belül rengetegen gyűltek össze. A negyedmilliósra becsült embertömeg nagy része a "2004 – Görögország éve" feliratú pólóban tombolt az utcákon, ekkora ünneplés a demokrácia 1974-es újrabevezetése óta nem volt Görögországban.
A lefújást követően nem sokkal tűzijáték kezdődött a Likavitosz-hegyen, a város legmagasabb pontján, s megszólaltak a harangok. "Görögország a legjobb, ide nekünk Brazíliát!“ – kiáltotta az egyik szurkoló, míg egy másik, földhöz ragadtabb társa arról beszélt, hogy "a futballisták által kiharcolt siker nagy és egyben remek publicitást jelent annak az országnak, amely hamarosan olimpiát rendez. A görögök most már egyenesen, komplexusok nélkül nézhetnek a többi európai szemébe."

Kosztasz Karamanlisz miniszterelnök előbb a lisszaboni Luz-stadionban bravózott a csapatnak, majd televíziós nyilatkozatában így fogalmazott: "A győzelem a lehető legjobb ajánlólevél volt a sikeres olimpiarendezéshez. Az emberek egy csapásra derűlátóak lettek, ez segíteni fogja a nemzeti összefogást, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeres eseményt szervezzünk." Az augusztusi játékok rendezőit nemzetközi szinten óriási kritikákkal illetik, az építkezések késése, a biztonsági hiányosságok és a túlköltekezés miatt szinte mindenki nekiesett már az athéniaknak. A kormány egyébként nem nyilvánít egyetlen napot sem ünnepnapnak, hiszen annyi munka van még az olimpia előtt, hogy szinte minden perc aranyat ér.
A portugáliai tornagyőzelem a pszichiáterek szerint is fontos a görög népnek. "A játékosok az emberek példaképei lettek, valóságos hősök. Azok az emberek, akik saját életükben képtelenek voltak sikert elérni, azonosulhatnak a csapattal, és önmaguk sikereként kezelhetik a történteket. Ez a sikerélmény nemcsak az olimpiáig tarthat ki, hanem sokkal tovább is" – mondta Jannisz Kulosz pszichiáter.
A krétai Iraklionban az atlétikai Szuper Grand Prix nézői a verseny után a stadionban óriáskivetítőn követték a lisszaboni eseményeket, majd örömükben a küzdőtérre szaladtak, és birtokba vették a sporteszközöket, többek között a rúdugrók matracát. Szalonikiben a Fehér torony körül ünnepeltek a görögök, énekükhöz a kikötő hajóinak szirénái szolgáltatták a kíséretet. Hasonló össznépi megmozdulásra került sor Patraszban, Kavalában és Xanthiban.
Hatalmas ünnepség volt a világ harmadik legnépesebb "görög" városában, Melbourne-ben is, ahol a kora reggeli órákban a téli hideg, szeles időjárás ellenére mintegy 12 ezren tekintették meg közösen egy óriáskivetítő előtt a döntőt. Az ausztrál nagyvárost 350 ezer görög lakja, ennél több hellén csak Athénban és Szalonikiben él. Több ezren vonultak az utcákra Torontóban és Montrealban, a világ többi, jelentős görög kisebbség lakta városában is kisebb-nagyobb ünnepséget rendeztek.
A nemzeti együttes repülőgépe egyébként hétfőn, magyar idő szerint délután hat órakor érkezett meg Athénba, a repülőtérről a keret 32 kilométeres, lezárt útvonalon jutott el az ötvenezres Panathaiko-stadionba. A politikusok felszólították az embereket, hogy ünnepeljenek együtt a csapattal, ők persze buzdítás nélkül is rohantak, hogy lássák kedvenceiket. A rádióban egész nap szirtaki népi zene szólt, tehát tetőfokára hágott a nemzeti öntudat.
(A Portugália–Görögország mérkőzés további visszapillantóját lapunk 12–13. oldalán olvashatják.) ----