<kep5>A neheze csak most jön

Ezt az Eb-győzelmet egykor bizonyára együtt fogják emlegetni az amerikai válogatottnak az angolok felett az 1950-es vb-n aratott győzelmével, vagy Észak-Korea 1966-os, Olaszország elleni sikerével. A görögök hitetlenkedése a nyilatkozatokban mindenesetre nem észlelhető – a végtelen boldogságuk annál inkább.
"Nincsenek szavak arra, amit most érzek. Bebizonyítottuk, mit ér a görög lélek, a legnagyobb ajándék, amit kaptunk Istentől" – szavalta megindultan a torna legjobbjának választott csapatkapitány, Theodorosz Zagorakisz.
Az első számú kedvenc természetesen az aranyéremről döntő gólt szerző Angelosz Hariszteasz. "Minden honfitársunknak velünk kell ünnepelnie, mi vagyunk a legjobbak Európában. Ez pályafutásom legszebb pillanata. Amikor megszereztem a vezetést, már tudtam, nem veszíthetünk.

Egyszerűen éreztem, hogy nem kaphatunk gólt" – mondta fülig érő szájjal a Werder Bremen csatára, aki egyébként a szezonban alig jutott szóhoz a Bundesliga-bajnok és Német Kupa-győztes együttesben, jóllehet két és fél éve klubrekordnyi összeget fizettek ki érte. "Az egész csapat nagyszerűen játszott, nemcsak a fináléban, hanem az egész viadal alatt. Nagyon erős vetélytársakat búcsúztattunk, ezért megérdemeltük a győzelmet, óriási dolgot vittünk véghez. Biztos vagyok benne, hogy ez különleges helyzet, a legtöbben talán sohasem fogunk átélni hasonlót" – tette hozzá Hariszteasz a korát meghazudtoló bölcsességgel (a meglehetősen magas átlagéletkorú keretnek a maga 24 évével ő a harmadik legfiatalabb tagja).
Hallhatóak még az övénél is józanabb hangok. Sztilianosz Jannakopulosz például nincs tekintettel arra, hogy a szurkolók jó része még le sem feküdt a nagy győzelem óta, már most arról beszél, hogy a jövőben mennyire nehéz feladatok várnak a csapatra. "Most jön csak a neheze. Ott maradni, ahova eljutottunk. Nem szabad leállnunk, megelégednünk a sikerrel, hanem azonnal arra kell gondolnunk: ott kell lennünk a következő nagy eseményen, a németországi világbajnokságon. Úgy kell megvívnunk a selejtezőket, hogy újra mindenki lássa, bármire képesek vagyunk" – figyelmeztetett a Bolton Wanderers középpályása. Nos, az újdonsült bajnokoknak valóban össze kell kapniuk magukat, mert az említett kvalifikációs sorozatban a nagy rivális Törökország, továbbá Dánia, Ukrajna, Grúzia, Albánia és Kazahsztán lesz Görögország ellenfele. Jannakopulosz a mérsékelten tetszetős játékra vonatkozó felvetésekre így reagált: "Szívesen játszom csúnyán, ha a végén nyerünk". Ide kívánkozik az adat, hogy a görögök egyszer találták el a kaput vasárnap este – többre nem volt szükségük…

Nikosz Dabizasz ugyancsak amondó volt, hogy a legnagyobb kihívás – továbblépni a csúcsról. "Meg kell próbálni építeni erre az óriási eredményre. Elsősorban azt értem ezen, hogy megváltoztassuk a labdarúgásunkban uralkodó gondolkodásmódot, a mentalitást. Az Európa-bajnoki arany a görög futball újjászületésének kezdete kell, hogy legyen" – jelezte a Leicester City védője, hogy az ünneplést követően a sürgető teendőkkel is foglalkozni kell. (Talán nem véletlen, hogy éppen a két angliai légiós igyekszik az áldatlan hazai állapotok megváltoztatásának kérdését napirenden tartani.)
"A siker legfőbb kovácsa a szövetségi kapitányunk. Teljesen megváltoztatta a stratégiánkat, neki köszönhető, hogy ennyire hatékonyak vagyunk. Saját módszereit remekült vegyítette a játékosok egyéni képességeivel. A döntő előtt pedig belénk verte, hogy mi már mindenképpen nyertünk, nincs vesztenivalónk, szinte mindenki a portugálokat várja befutónak. Persze, hogy ezután a miénk lett a trófea. Titkunk nincs, csak a fegyelmezettségünk és a rengeteg, nagyon kemény munka, amit elvégeztünk" – fűzte hozzá Dabizasz.
"A legnagyobb trófea, hogy tiszteletet vívtuk ki magunknak" – adta meg a végszót Traianosz Dellasz. ---- "A döntőben megnő minden egyes ítélet jelentősége, azaz nem érdemes csodálkozni az egyébként is etalon játékvezetői álláspont még következetesebb alkalmazásában, miszerint: a mérkőzés eldöntése nem az én feladatom. Markus Merk talán az egész sorozat leghiggadtabb, leghatározottabb bírói produkcióját mutatta be a portugál-görög fináléban – vont mérleget kollégája működéséről Puhl Sándor, a FIFA játékvezetői bizottságának tagja. – A tét és a körülmények ismeretében mondhatom, nagyon nehéz dolga volt, ráadásul a portugálok, a labdarúgók és a közönség egyaránt presszionálták is becsülettel a »Fújd már be a hazai pályát!« játékvezetés irányába – mindhiába. Úgy vélem, kellemes dolgokról beszélhetünk a bíró kapcsán."
A "No és Deco esete?" felvetéskor (a portugálok játékosát gyanús körülmények között választották el a labdától a görög bekkek) a más találkozók hasonló eseményei kapcsán már hangoztatott nézettel szembesülünk. "Határeset, nem könynyen megítélhető szituáció volt. Elmaradt tizenegyesről azért is felesleges beszélni, mivel az eset a tizenhatos előtt történt. Vegyük az előbb említett bírói hitvallást, hogy nem nyúlok bele a meccsbe, és a tényt: Deco szeret elesni… Gyakran mondogattam, a játékosnak érdemes fairnek, partnernek lennie, a tisztességesség kifizetődő. Lehet, ha Deco kevesebbszer játszott volna rá egy-egy szituációban, Merk ítélete is más. Lehet, de nem biztos."
Nem kétséges ugyanakkor: a találkozó hajrájában a pályára rohanó, egy Barcelona-mezt Figóhoz vágó, majd magát a görög kapuba "bombázó" szurkoló aligha jut meccsbérlethez a következő idényben. "Örök rejtély, honnan kerülnek elő ezek a palik – tette fel az ilyen incidensek esetén állandónak minősülő kérdést Puhl. – A bírónak előbb a pályán kell intézkednie, utóbb pedig részletes jelentést kell írnia az UEFA-nak. Hála Istennek, nekem emiatt sohasem kellett tollat ragadnom."

Áttörhetetlen görög gát
A görögök már a csoportmérkőzések során is remekül bekkeltek, az utána következő három találkozón viszont egyenesen lenyűgözték ellenfeleiket a védekezés tökélyre fejlesztésével. Nem is fordult elő korábban soha, hogy – amióta létezik az Eb-ken a csoportkör – a végső győzelemig menetelő válogatottnak egyszer se rezdüljön meg a hálója a kieséses szakaszban. Pedig 1980-tól 1996-ig negyeddöntő híján csak két összecsapást kellett (volna) megúszni kapott gól nélkül, míg négy éve és az idén már hármat. ---- Csank János elképesztően fegyelmezett görög csapatot látott, amely megérdemelten szerezte meg az Európa-bajnoki címet.
Egyik csapat sem tudta meglepni a másikat. Illetve talán Pauleta okozott kisebb meglepetést, mert magam is biztos voltam benne, hogy ha eddig nem is rúgott gólt, most majd rúg, ám nem sikerült neki. Igaz, nem segítették a társai, senkivel sem tudott összejátszani, így csak nagyon kevés portugál helyzetet láthattunk. Mintha a hazai válogatott is beleesett volna abba a hibába, hogy félvállról veszi a görögöket, akiket pedig egyáltalán nem lehetett félvállról venni. Rehhagel együttese nagyon ügyesen védekezett: a labdához legközelebb lévő ember megakadályozta a gyors portugál indításokat, míg a többi azonnal visszazárt. Mindenki feltűnt hátul is, emlékezhetünk például arra, hogy Jannakopulosz milyen mesterien lopta le Maniche lábáról a labdát, de két sorral fentebb ugyanő lejátszotta Miguelt. Vagy ott van Zagorakisz, akiről bebizonyosodott, hogy nagyon jó futballista, Gattuso ellenében például egyértelműen őt választanám. A görögöknek volt önbizalmuk, mertek játszani, és meglepő módon a torna végére javult fel az erőnlétük. A nyitó meccs után azt hittem, teljesen elfáradnak, erre egyre fittebbek lettek. Nikopolidiszt a torna legjobb kapusának tartom, és nyugodtan dicsérhetem a teljes védelmet is, amely a saját térfélen talán egyszer sem adta el a labdát. Nagyon higgadt, szervezett, jól összerakott együttes nyerte meg az Európa-bajnokságot. ---- "Természetesen nem repesek a boldogságtól, de el kell ismernem, nagyon jó és szervezett csapattól szenvedtünk vereséget. Meg is ragadom az alkalmat, hogy gratuláljak Otunak és a teljes görög válogatottnak" – kezdte értékelését Felipe Scolari, a portugálok szövetségi kapitánya, Otun természetesen kollégáját, Otto Rehhagelt értette.
A brazil szakember mindvégig a sportszerűség talaján maradt, nem kereste tőle és csapatától független tényezőkben a kudarc okát – de hogy nincs jókedvében, azt nem palástolta. Amikor például állandó angol tolmácsát, a hidegvérű és mindig elegáns sajtófőnököt, Afonso De Melót hangosabb beszédre noszogatták, Scolari elővette a maga addig jól titkolt angolját és kifakadt: "Uram, most vesztettük el a torna legfontosabb mérkőzését, mit gondol, nekiállunk itt kurjongatni?!" Innentől megillette a tisztelet a vesztest.
"Nem lepett meg a görögök játéka, hiszen pontosan ilyen volt a stílusuk a csoportmérkőzéseken, sőt már a selejtezők során is – mondta az ellenfélről, kérdésre válaszolva hozzátéve: nem érzi a futball vereségének a görögök diadalát. – Jól védekeztek, de megvolt a lehetőségünk arra, hogy betaláljunk a kapuba." Hogy az előzetes fogadkozások ellenére türelmetlen lett volna a csapata? "Az utolsó tíz percben igen, de addig nem kapkodtunk, gyors összjátékkal próbáltunk lyukat találni a védelmünkön." A sztárok enerváltsága okozta a vereséget? "Megint azt kell mondanom, hogy a görögök jól védekeztek. Kulcsembereink szoros és állandó őrizetet kaptak, ilyen körülmények között ennyire futotta az erejükből."
Scolari nem érzett semmit az állítólagos Merk–Rehhagel német tengely "ármánykodásából". "Nem szoktam kommentálni a játékvezetők munkáját, mert ez ellentétben áll elvemmel, hogy a jó futballhoz pozitív látásmód szükséges, ami nem egyeztethető össze a kifogáskereséssel. De annyit mondhatok, hogy a német bíró jó munkát végzett, még ha a végén talán volt is egy-két fordított ítélete" – értékelt Scolari.
Otto Rehhagel nem beszélt világbajnokságról, pedig megint megpróbálták kiugrasztani a nyulat a bokorból. Német kapitányság? "Pillanatnyilag egyvalami foglalkoztat: visszamenni a szállodába, majd vissza Görögországba, és a szurkolóinkkal együtt megünnepelni ezt a fantasztikus sikert. Másról most egyszerűen nincs miért beszélni." Mindenesetre abból, ahogyan mindenkinek megköszönte a hároméves együttműködést, aki akart, váltásra is következtethetett.
A világ görögségét lázba hozó diadal láttán megint megerősödött hitében, hogy "a labdarúgás hihetetlen erőket és érzelmeket képes mozgósítani, sokkal több pozitív energia előcsalogatására alkalmas, mint a politika". Európai átrendeződés a futballban? "Minden nagy tornának megvannak a maga meglepetései, gondoljunk csak az 1966-os világbajnokságra, amikor az észak-koreaiak legyőzték Olaszországot. Most mi leptük meg az ellenfeleinket, ami azt bizonyítja, hogy a kétségtelenül meglévő különbségek nem áthidalhatatlanul nagyok."
Mint mondta, a torna előtt valóban sikernek tartotta magát a kvalifikációt is, a mérkőzéssorozatot jó felkészülésnek a vb-selejtezőkre, de a nyitó meccs megnyerésével ráéreztek a bennük rejlő erőre, és megjött az étvágyuk. Hogy Hariszteasz, a döntő hőse általában kispados Brémában? "Aílton rúgta a gólokat, így érthető, hogy Angelosz a padra szorult. Azt azonban mindvégig tudta, hogy az én bizalmam töretlen, és az Európa-bajnokság remek bizonyítási lehetőség lesz a számára."
Végül egy távol-keleti kolléga megpróbálta a lehetetlent, kihúzni "legalább egy kicsit" a taktikát illetően Otto mesterből. "Az még mindig titok" – jött az ördögi mosollyal kísért válasz.