Otthon a Werder Bremennel (két-két bajnoki cím és kupagyőzelem, egy KEK-siker), valamint a Kaiserslauternnel (egyedülálló módon újoncként nyert bajnoki cím) is sikert sikerre halmozott, és bár a Bayern Münchennél megbukott, a sztáredzők között tartották számon. Talán ezért is volt meglepő, amikor 2001 nyarán, több mint negyed évszázados edzősködés után egy görög ajánlat kedvéért elhagyta Németországot, ráadásul szakított a mindennapi munkával, és szövetségi kapitánynak szegődött el.
A Finnország elleni 5–1-es vereséggel végződött debütálása után mindenki a pokolba, de legalábbis hazazavarta volna, ő azonban maradt, és a szerződésében rögzítettet bőven túlteljesítve, csoportelsőként vezette ki a válogatottat Portugáliába. Az átformált népakarat hatására azonnal 2006 nyaráig szerződést hosszabbított vele a szövetség, az Eb-n pedig tovább szárnyal a kék-fehér nemzeti tizenegy. Az egyre gyakrabban Rehhaklészként becézett szakember azt is elárulta, mi a titok egyik nyitja. "Megvan bennem az a szakmai tudás, hogy megmondjam az embereknek, miként funkcionálhat a gyakorlatban, amit ők elméletben tudnak. Mindig is gyakorlati edző voltam, aki megpróbálta megválaszolni a játékosok kérdéseit. A franciák ellen úgy játszottunk, ahogyan ők arra nem számítottak. Sokkal közelebb mentünk az emberekhez" – mondta a hazájában három bajnoki címet és két kupát nyerő edző.
Otto Rehhagel
Született: 1938. 08. 09., Essen (Németország)
Állampolgársága: német
Játékospályafutása: Hellene Essen (–1960), Rot-Weiss Essen (1960–63), Hertha BSC (1963–1966), Kaiserslautern (1966–1972)
Edzői pályafutása: Rockenhausen (1972), Saarbrücken (1972–73), Offenbach (1973–75), Werder Bremen (1976), Borussia Dortmund (1976–78), Arminia Bielefeld (1978–79), Düsseldorf (1979–80), Werder Bremen (1981–1995), Bayern München (1995–96), Kaiserslautern (1996–2000), görög szövetségi kapitány (2001–)
Sikerei edzőként: KEK-győztes (1992), 3x német bajnok (1988, 1993, 1998), 2x Német Kupa-győztes (1991, 1995)
Furcsa mód a kemény, fegyelmezett munkára építő Rehhagel munkamódszereire, elképzeléseire vevők voltak a mindig is a könnyedségükről, pontatlanságukról, lazaságukról ismert görögök. Megszűntek a fegyelmezetlenségek (aki nem állt be a sorba, mint például a monacói Zikosz, elfeledhette a nemzeti mezt), a rendszer pedig kisebb-nagyobb döccenők (debütálásként ugye kiütéses vereség Finnországtól…) után elkezdett működni.
A franciák ellen is csak kicsit "csavart" a tréner az eredeti hadrenden – a négy védő közül kettő a csatárokat fogta, egy takarított, egy pedig Zinedine Zidane-t követte mindenhova –, ezzel a céltudatos, mindennemű flikk-flakkot nélkülöző játékkal a franciák nem tudtak mit kezdeni.
"Csak azt mondta nekünk, ne izguljunk, a franciák stresszelnek, nekünk pedig nincs vesztenivalónk" – mondta az öltözőben kapott lélektani útravalóról Angelosz Hariszteasz, a győztes gól szerzője.