Tollaslabda

A versenyek időpontja: 2004. augusztus 14–21.HELYSZÍNGoudi Olimpiai KözpontBefogadóképesség: 5500 főTávolsága az olimpiai falutól: 18.3 kmTovábbi sportágak: öttusaA KIOSZTANDÓ ARANYÉRMEK SZÁMA5: női egyes (augusztus 19.), vegyes páros (augusztus 19.), férfi páros (augusztus 20.), női páros (augusztus 21.), férfi egyes (augusztus 21.)A LEBONYOLÍTÁSI FORMAA NOB sportági limitálása szerint Athénban 172 versenyző (86-86 férfi és nő) léphet pályára. Minden versenyszámban 32-es táblán vetélkednek a résztvevők, a férfi és a női egyesben ez telt táblát, valóban 32-32 indulót jelent. A létszám úgy alakult ki, hogy a világranglistáról 29-29-en kaptak helyet, de országonként maximum csak hárman-hárman. Vagyis a 29 nem egyenlő az első huszonkilenccel, mert akkor bizonyos nemzetek túlsúlyban lennének – holott a kiegyensúlyozás érdekében minden földrészt képviselnie kell valakinek. Természetesen a rendező jogán Görögország is képviselteti magát. A párosoknál 23 férfi, 22 női és 22 vegyes páros lép pályára. A sorsolást augusztus 6-án tartják, a küzdelem egyenes kieséses rendszerben zajlik.VISSZATEKINTÔA tollaslabdajáték több ezer éves múltra tekint vissza. Mai formájában brit katonatisztek ismerték meg 1860 táján Indiában – ahol poona néven játszották –, és meghonosították Angliában. 1872-ben az angliai Gloucestershire grófság Badminton nevű fürdővároskájában, Beaufort hercegnek, a királynő egykori fővadászmesterének birtokán, a ma is meglévő Badminton House-ban tollaslabdáztak először pályán versenyszerűen – innen származik a sportág nemzetközi elnevezése. A versenyszerű tollaslabdázás először a szigetországban hódított, majd Németországon keresztül eljutott Európa más országaiba is. 1934. július 5-én Londonban kilenc ország küldöttei létrehozták a Nemzetközi Tollaslabda-szövetséget (IBF), amelynek ma 140 tagszervezete van, Magyarország 1970 óta tagja a szövetségnek. Az 1950-es években világszerte elterjedt, 1972-ben és 1988-ban bemutató sportág volt az olimpián, majd 1992-ben felkerült az olimpiai játékok műsorára. Barcelonában férfi egyes és páros, női egyes és páros számokban rendezték meg a küzdelmeket, 1996-ban pedig a vegyes párosok versenyével bővült a program. A barcelonai premieren három női versenyzőnk is részt vehetett, ám szereplésük nem tartott sokáig: Harsági Andrea, Dakó Andrea és a Dakó Andrea, Fórián Csilla páros egyaránt az első fordulóban búcsúzott. Négy évvel később Atlantába Ódor Andrea szabadkártyával jutott ki, és ő is nyert meccs nélkül zárta az ötkarikás játékokat. A magyar szereplőket tekintve a csökkenő tendencia most tovább folytatódott, Sydneyben magyar résztvevő nélkül rendezték meg a tollaslabdaversenyeket, és Athénban sem lesz képviselőnk. AZ OLIMPIÁK LEGNAGYOBB CSILLAGAI VOLTAKCAMILLA MARTIN (1974. március 23., dán)Sydneyben ezüstérmes volt, és most ismét az egyik esélyesként emlegetik. Négy éve a világranglista vezetőjeként, világ-és kétszeres Európa-bajnokként érkezett az olimpiára, ám a legfontosabb mérkőzést elveszette a mezőnyből a feltűnő csinosságával is kiemelkedő dán hölgy. Most csak nyolcadik a világranglistán, ám négy év alatt lenyugodott, és ez előnyére válhat, ugyanis korábban hangulatember volt, képes volt bárkit legyőzni, de bárkitől ki is tudott kapni.KO FEJ (1974. október 9., kínai) és KU CSÜN (1975. január 3., kínai) A tollaslabdázás rövid olimpiai múltjából következik, hogy igazán nagy alakokról valójában még nem beszélhetünk. Barcelona, vagyis 1992 óta eddig csupán három ötkarikás játékokat rendeztek, így "százszoros" bajnoknak még senki sem vallhatja magát. Ráadásul a sportágban specializálódnak a versenyzők, tehát aki egyesben indul, szinte biztos, hogy más számokban nem lép pályára. Vagyis ahhoz, hogy egy versenyzőnek több érme is legyen, nem csak egy olimpián kell jól szerepelnie. Ennek ismeretében bátran kijelenthető, hogy a legnagyobb csillag a kínai női páros két tagja, Ko Fej és Ku Csün, egyedül ők voltak képesek duplázásra: az 1996-os és a 2000-es olimpián is megnyerték a női párost. Sydney előtt olyannyira kiemelkedtek a mezőnyből, hogy mindenki biztosra vette a győzelmüket, az ázsiai duó ugyanis nemcsak címvédőként rajtolt Sydneyben, hanem előtte zsinórban háromszor világbajnoki aranyat is nyert, vagyis 1995-ben, 1997-ben és 1999-ben sem tudta őket senki legyőzni. Mesterhármasra azonban nem lesznek képesek. Ez ugyanolyan biztos, mint sydneyi győzelmük. Az ok prózai: már befejezték pályafutásukat. POUL-ERIK HOYER-LARSEN (1965. szeptember 20., dán)Bár a dán versenyzőnek egy olimpiai aranyérme van, és ezzel többen is dicsekedhetnek, az ő aranyérme mégis más, bizonyos szempontból értékesebb, mint a többieké. Hoyer-Larsen ugyanis az egyedüli nem ázsiai bajnok az ötkarikás játékok történetében. Valószínűleg ezt a "pozícióját" Athén után is megtartja.MIA AUDINA TJIPTAWAN (1979. augusztus 22., indonéz, ma holland)Az öreg kontinens szakértői szerint Camilla Martin mellett ő lehet az, aki megtörheti az ázsiai egyeduralmat, és neki is van már egy ezüstje, 1996-ból. Ám azt még indonéz színekben szerezte. Sydneyben ötödik volt – már hollandként. Jelenleg negyedik a világranglistán, és újdonsült Európa-bajnokként kvalifikálta magát az athéni játékokra.CÍMVÉDÔKFérfi egyes: Csi Hszien-peng (kínai). Férfi páros: Tony Gunawan, Candra Wijaya (indonéz). Női egyes: Kung Cse-csao (kínai). Női páros: Ko Fej, Ku Csün (kínai). Vegyes páros: Csang Jün, Kao Ling (kínai) AZ ESÉLYEKA kínaiak minden világversenyen általában valamennyi versenyszámban esélyesek. Érvényes ez az athéni olimpiára is, amelyen minden számban több indulóval lesznek jelen. A versenyszámok közül a férfi egyes a legnyitottabb, sok minden előfordulhat, mert nagyon kiegyenlített a mezőny. A világranglista első két helyezettje, a kínai Lin Dan és Csen Hong, de befuthat indonéz, maláj sportoló vagy a sokáig sérült, jelenleg a világranglista hatodik helyén álló dán Peter Gade is. A női egyest ha nem kínai nyeri, az már nagy meglepetés lenne, ugyanis a világranglista első három helyezettje Kína képviselője. Bármelyikük megnyerheti az olimpiai aranyat. Persze a hollandok is nagyon fogadkoznak és készülnek, elsősorban a ranglistán negyedik helyen álló Mia Audina Tjiptawanban bíznak. No és nem szabad megfeledkezni a rutinos dán Camilla Martinról sem – nyolcadik a rangsorban –, aki már Sydneyben is titkos esélyes volt, és sokan benne látják azt a versenyzőt, aki esetleg megszakíthatná az ázsiai hegemóniát. Férfi párosban az indonézek már rég nyertek nagyobb világversenyt ebben a számban, vagyis nagyon ki vannak éhezve a győzelemre, a dél-koreaiak pedig mindig erősek. A sportágat jellemző ázsiai uralom ellenére férfi párosban mégis Európát képviseli a legutóbbi világbajnok, emellett világranglista-vezető is a dán Lars Paaske, Jonas Rasmussen duó.Női párosban szinte holtbiztos a kínai siker, a tavalyi vb-döntőt például két kínai duó vívta. Vegyes párosban koreai páros a favorit, név szerint a Kim Dong Mun és Ra Kjung Min egység. Amikor együtt indulnak el egy versenyen, mindig nyernek. Athénba együtt kvalifikálták magukat – az első helyen. Érdekesség, hogy a páros férfitagja, Kim, Atlantában már nyert aranyat, de más társsal, míg Ra az ezüstig jutott akkor. Most világbajnokként lépnek pályára.