Egy kör Baumgartnerrel

Emelkedőre hajtunk fel, aminek a tetején, a kaszinó előtti gyors, nyújtott kanyarban vigyázni kell, mert van egy bukkanó. Következik maga a Casino-kanyar, amelyet kettesben veszünk, majd a Mirabeau, amelyben nehéz megtalálni a helyes féktávot, mivel nincsenek táblák. Itt is gondot okozhat, hogy a pálya – amely normálisan kétirányú forgalmat bonyolít le a hétköznapokon – a felezővonaltól kifelé lejt, úgyhogy aki a külső ívre szorul, az könnyedén nekiütközhet a falnak.
A Grand Hotelhez érve a pálya leglassúbb szakasza következik, a Mirabeautól az alagútig fel sem váltunk egyes fokozatból. Az alagút egyébként szintén érdekes: az első néhány körben magabiztosságot kell szerezni az autóval azon a részen, hogy utána az ember gondolkodás nélkül merje nyomni a gázt.
Az új sikánhoz érkezünk (fontos a rázókő kihasználása), kigyorsítás, rövid egyenes, majd hármas fokozatban a Tabac-kanyar, amely a pálya egyik leggyorsabb kanyarja. Gyors bal-jobb sikán az uszodánál, majd a Rascasse előtti új egyenes, amelyből eltűnt a megszokott törés. Ettől azonban a kanyar maga nem lett gyorsabb, kettesben vesszük, ugyanúgy, ahogyan az utolsó kettőt is."