<kep3>Feladta a leckét Trapnak

Gilardinót a válogatottba!
Vasárnap délután szinte egy emberként kiáltott fel az olasz sportközvélemény, azt követően, hogy a Parma fiatal csatára a bajnokság utolsó fordulójában négy gólt szerzett az Udinese ellen 4–3-ra megnyert mérkőzésen. "Inzaghi sérült, Del Piero nincs formában, Vieri, Totti és Cassano nem teljesen egészséges, úgyhogy Gilardinónak mindenképpen ott kell lennie az Európa-bajnokságra benevezett keret hat támadója között. A sportban nem a múltban szerzett érdemek számítanak, hanem a jelen, és ma Gilardino a legjobb formában lévő olasz csatár" – összegzett Giorgio Tosatti, az egyik legtekintélyesebb olasz sportújságíró, és a véleményével nagyon sokan egyetértettek.

Sokan, de nem mindenki: Giovanni Trapattoni szövetségi kapitány néhány hete – tehát az említett mesternégyes előtt – azt nyilatkozta egy német lapnak, hogy Gilardinót nagy tehetségnek tartja, de egyelőre az U21-es válogatottban a helye, a nagyválogatottban az ősztől tudja őt elképzelni.
Nem tudjuk, hogy Trapot meghatotta-e a záró forduló négy találata, ám biztosan nincs könnyű helyzetben, hiszen a fentebb említett csatárok mellett Corradi, Delvecchio, Di Natale, Di Vaio és Miccoli is szeretne bekerülni az Eb-keretbe (Roby Baggióról nem is beszélve), azaz a kapitánynak tucatnyi jelölt közül kell kiválogatnia azt a fél tucat "attaccantét", aki pályára léphet Portugáliában a squadra azzurra mezében.
Nekünk nem feladatunk Gilardino mellett lobbizni, ám tény, hogy a 22 éves parmai támadó, aki 1982. július 5-én (a legendás 3–2-es olasz–brazil vb-meccs napján) született, kiváló formában van. A tavaszi idényben 17 gólt szerzett, és 23 találattal zárta a bajnokságot, mindössze eggyel lemaradva a gólkirályi címet szerző Sevcsenkótól, de megelőzte Tottit és Chevantont, ráadásul pontosan anynyi gólt lőtt, amennyit Vieri és Corradi, azaz két biztos válogatott játékos – együtt. Gilardinónak döntő érdemei vannak abban, hogy a Parma 57 góllal zárta a bajnokságot, ami új A-ligás klubcsúcsot jelent, pedig annak idején Asprillától Zoláig, Chiesától Crespóig, Adrianótól Mutuig igazán pompás csatárok kergették itt a labdát – és az őrületbe az ellenfelek védelmét. (Gilardino megdöntötte a házi gólkirályi rekordot is, amelyet 2000 óta Hernán Crespo tartott 22 góllal.)

Apropó, Adriano és Mutu! A tehetséges román csatár tavaly nyári távozása után sokan azt hitték, hogy "lebénul" a sárga-kékek támadó gépezete, ám Prandelli mester a 2003–2004-es idény elejére kitalálta, hogy a Real Madridnál megismert 4-2-3-1-es hadrendben küldi pályára a csapatot, azaz az egy szem ék Adriano mögött Marchionni, Nakata és Bresciano (vagy Morfeo) játszik majd. A brazil szórta is a gólokat, hét forduló alatt hétszer talált be, míg Gilardino csak csereként jutott szóhoz mögötte-mellette. Aztán a nyolcadik játéknapon, a Brescia elleni találkozón Adriano megsérült, ám Gilardino a lehető legjobb módon vette át tőle a stafétabotot: beállt a brazil helyére, és a Parma az ő találatával nyerte meg 3–2-re a meccset.
Innen kezdve pedig nem volt megállás. "Albertino" elfoglalta helyét az Adrianóra szabott gépezet középpontjában, és elkezdte ontani a gólokat, olyannyira, hogy a Parma szinte észre sem vette, hogy az időközben felépült brazil januárban átigazolt az Interhez. (És ami talán még ennél is fontosabb: a súlyos anyagi válságban lévő klub a kispadon "talált" egy gólzsákot, azaz egyetlen fillért sem kellett költenie a távozó klasszis pótlására.)
Alberto Gilardino egyébként Biellában született, de a Piacenza ificsapataiban nőtt fel – ugyanott, ahol Filippo és Simone Inzaghi is tanult –, és a piros-fehérek színeiben mutatkozott be az első osztályban is, mindössze 17 éves és öt hónapos korában, egy Piacenza–Milan bajnokin. Abban az idényben 17 meccsen lépett pályára és három gólt szerzett, és ez éppen elég volt ahhoz, hogy szemet vessen rá a Verona. A Hellas 9 milliárd líráért szerezte meg Gilardinót, aki azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: két veronai idény 39 bajnokiján mindössze ötször talált a kapuba, ráadásul a hírek szerint a kelleténél többször lehetett őt diszkókban és egyéb éjszakai szórakozóhelyeken látni. Az U21-es válogatottba így is bekerült, de 2001 tavaszán csaknem kettétört a pályafutása: egy borzalmas autóbalesetben gerincsérülést szenvedett, ám a csodával határos módon felépült.
A Parma 2002-ben, a Verona kiesése után csapott le rá, és bár az első évében Mutu és Adriano mögött még háttérbe szorult (24 mérkőzést játszott, zömmel csereként, és négy gólt szerzett), ebben az évadban már élt a lehetőséggel. A legjobb olasz U21-es játékosnak járó Silvio Piola-díj győzteseként és a bajnokság gólkirály-helyetteseként várhatja Trapattoni hívását, ám ha "csak" a korosztályos Eb-n vehet részt, akkor sem kell kétségbeesnie: az ősztől valószínűleg a Juventusban folytatja pályafutását.