KÉZILABDA

Helyszín: Sportpavilon (selejtező), Hellinikon-csarnok (döntő)

Időpont:
férfiak
2004. augusztus 14-29.
nők
2004. augusztus 15-29.

versenyszámok:
férfi és női csapat

versenyzői létszám:
háromszázharminc
(a férfiaknál tizenkettő, a nőknél tíz csapat vesz részt az olimpián, csapatonként tizenöt fő nevezhető)

A kvalifikáció útja:
férfiak
a 2003-as portugáliai világbajnokságon 7 csapat szerezhetett kvótát, a további öt helyből négy a kontinensviadalokon szerezhető meg, a 12. résztvevő Görögország.
nők
december 1. és 14. között Horvátországban megrendezendő vb-n öt csapat szerez kvótát. Mellettük a kontinensek legjobbjai és Görögország alkotja a tízcsapatos mezőnyt.

Már kvalifikált válogatottak:
férfiak
Görögország (rendező), Horvátország (vb-1.), Németország (vb-2.), Franciaország (vb-3.), Spanyolország (vb-4.), Oroszország (vb-5.), MAGYARORSZÁG (vb-6.), Izland (vb-7.), Brazília (Amerika), Egyiptom (Afrika), Koreai Köztársaság (Ázsia), Szlovénia (Eb-2.)
nők
Görögország (rendező), Dánia (Eb-1.), Angola (Afrika), Brazília (Amerika), Kína (Ázsia), Franciaország (vb-1.), MAGYARORSZÁG (vb-2.), Koreai Köztársaság (vb-3.), Ukrajna (vb-4.), Spanyolország (vb-5.)

A magyar csapatok ötkarikás programja

Külföldi favoritok:
férfiak
Németország, Horvátország, Oroszország, Franciaország
nők
Dánia, Koreai Köztársaság, Franciaország

Magyar esély:
férfiak
1-6., helyezés
nők
1-3., dobogó

Ötkarikás múlt:
Korábbi olimpiai érmesek ---- A közelmúltban ebben a rovatban egy másik csapatsportágat, a röplabdát mutattuk be, amelyhez hasonlóan a kézilabdának, mint sportágnak a múltja is igencsak bizonytalan. Labda, csapatok, ellenfelek adottak már évszázadok, évezredek(?) óta, de mindezt szervezett keretek között, már ami egy állandó, szabályokat betartó és betartató sportágat értve ez alatt igazából datálhatatlan a sporttörténelemben.
Nem úgy, mint a sportág olimpiai szereplése, mert arra már az elmúlt évszázadban került sor.
A kézilabda először 1936-ban szerepelt az olimpia műsorán, a rendező németek kérésére, akik végül is megnyerték az első olimpiai aranyérmet. Néhány eltérés a mai, modern formájához képest legalábbis illik megemlíteni: akkor még csak a férfiak vették részt az olimpián, nagypályán - futball-pálya méretűn, nagy kapukra - játszották és ennek megfelelően szabadtéren, még nem volt ennyire jellemzően teremsportág, mint manapság. Sőt, egyáltalán nem volt az.
A rend kedvéért említsük meg, a magyar válogatott a sportág olimpiai bemutatkozásakor a negyedik helyen végzett.
A kézilabda és az olimpiai kapcsolatában a háború nagy törést eredményezett és az időközben pályamódosításon átesett sportág - az ötvenes évek végén - csak 1972-ben térhetett vissza az olimpiára. Kell-e mondani, ismét német rendezéskor. Ami peresze aligha meglepő, a sportág az országban komoly hagyományokra tekint vissza, legyen az női, férfi, kis- vagy éppen nagypálya, illetve szabadban, esetleg teremben űzött vállfaja, hogy a történelmileg ideiglenesen két részre szakadt országot NSZK-t és NDK-t ne is említsük.
A nők bemutatkozására azonban még egy periódust várni kellett, ők csak 1976-an állhattak először rajthoz.
A sportág népszerűsége tulajdonképpen azóta is töretlen, persze jellemző a kelet-európai hegemónia, amely az utóbbi évtizedben szélesedett ki a kontinensre és kis szeletben női vonalon Ázsiára, kicsit nagyobban a férfiaknál Afrikára, de már Amerikában is kezd éledezni.
Az olimpiai aranyérmeket azért elég szűk körben osztották ki eddig, a férfiaknál kis túlzással három klasszikus "nagynemzet" nyert. Németország mellett egy aranyérmet szerzett az NDK csapata, majd két jugoszláv siker mellett egyszer már önállón a horvátok is ünnepelhettek a dobogó tetején. A fennmaradó három elsőségen a Szovjetunió, a Független Államok Közössége és Oroszország osztozik, kell-e ezt a sort különösebben magyarázni.
A hölgyeknél hasonló a helyzet: két elsőséget mondhat magáénak Szovjetunió, Dánia és a Koreai Köztársaság, míg egyet Jugoszlávia. ---- Az újkori olimpiák magyar szerepléséről még nem esett szó, akkor lássuk. Először is: nemzetünk mindig képviseltette magát a sportágban az olimpián, igaz ritkán mindkét nemben.
A férfiak 1972-ben a nyolcadik helyen végeztek, nyolc évvel később negyedikek lettek, miként 1988-ban is. Utóbbit Mocsai Lajos irányításával. A barcelonai hetedik helyünket egyértelműen csalódásként éltük meg. Azt követően két olimpiát kihagyott férfi válogatottunk, nem úgy a soron következőt.

A hölgyek indításként egy bronzérmet szereztek 1976-ban - - miközben 1965-ben már vb-elsőséget mondhattak magukénak -, majd a folytatásban Moszkvában jött egy negyedik hely, náluk itt következett be egy olimpiamentes törés, majd jött az atlantai bronz- és a sydneyi ezüstérem, utóbbi szintén Mocsai Lajossal: egy szinte megnyert meccset veszítettünk el a dánokkal szemben. ---- A férfimezőnyben jókora változások várhatóak a sydneyi "tizenkettekhez" képest, hiszen néhány csapat szinte a semmiből tűnt elő, míg akadnak (egykori?) európai élgárdák, amelyek vagy nem is lesznek ott Athénban, vagy rettentően meg kell izzadniuk a kvalifikációért.
Legutóbb Oroszországnak, az akkori vb- és Eb-ezüstérmesnek Kairó (1999) világ- és Zágráb (2000) Európa-bajnokát, Svédországot kellett legyőznie ahhoz, hogy az olimpiai győzelmi dobogó legmagasabb fokára állhasson. Ehhez képest a változás több mint hatalmas: Bengt Johansson mester skandináv csillagai a portugáliai vb-n (2003), egyben olimpiai kvalifikációs viadalon nem kerültek a nyolc közé, vagyis esélyük sem volt a kvótát érő hét hely valamelyikének megszerzésére.
A korábban világverő, olimpiai bajnoki címvédő oroszok nem teszik a kirakatba az ötödik helyüket, amelyet Lisszabonban a helyosztókon Magyarország legyőzésével (30-25) szereztek meg. Megjegyzendő, hogy a régi sztárcsapat átalakításán, fiatalításán évek óta fáradozó Vlagyimir Makszimov látszólag ezzel az eredménnyel is elégedett volt, pedig tanítványai Sydney óta nem álltak világverseny dobogóján - a 2001-es franciaországi vb-n a hatodik, a 2002-es svédországi Eb-n az ötödik helyen zártak.
A portugáliai vb-ről az európai együttesek közül - a legnagyobbat bukó svédek (13. hely) mellett - a nyolcadik helyen záró, két évvel korábban vb-bronzérmet szerző jugoszlávok (ma már szerb-montenegróiak), a dánok és a szlovénok is roppant szomorúan tértek haza, hiszen a házigazdák legjobbjaival együtt ők is nagyon reménykedtek a hét közé kerülésben, vagyis az athéni repülőjegy megszerzésében.
Elképzelni sem könnyű, mekkora csata várható a felsorolt "kárvallottak" között a 2004-es szlovéniai Európa-bajnokságon az öreg kontinensnek még kiadó egy olimpiai helyéért. Előbb persze az Eb-selejtezőkön kell túljutniuk az Athénba törekvő férficsapatoknak.
A magyar férfi válogatott az utóbbi években megfiatalodott, a gárda Nagy László, Pérez Carlos, Fazekas Nándor, Szathmári János, Pásztor István alkotta gerincre épül. A kulcsjátékosok köré építendő csapattól csodát nem várhatunk az olimpián, de némi szerencsével akár érem közelbe is kerülhet. Nagyon sok múlhat a még fiatal, de egyre többre hivatott kitűnőségeken (Iváncsik Gergő, Laluska Balázs, Katzirz Dávid, Józsa Máté), akiknek újabb kiugrási lehetőséget kínál Athén.

A nők legutóbb olimpiai döntőt játszottak - és buktak el pokoli csúfosan -, ezért tőlük némi korrekciót remélünk. A Sydneyben a dánokkal szemben már megnyertnek hitt fináléért Athénban kárpótolhatja magát és közönségét Mocsai Lajos kapitány együttese, amely több poszton átalakult az utóbbi esztendőkben. A 2000-es ezüstérmes lányok közül talán Balogh Bea, Farkas Ágnes, Kulcsár Anita, Lőwy Dóra, Pálinger Katalin, Pigniczki Krisztina és Radulovics Bojana ölthet újra magára olimpiai formaruhát. Mellettük az utóbbi évek új állócsillagaiban bízhatunk, akik közül ki kell emelnünk Ferling Bernadettet, Görbicz Anitát, Kindl Gabriellát, Nagy Ivettet, Sugár Tímeát, Siti Esztert, Tóth Tímeát, Szűcs Gabriellát, a már Sydneyről is csak balszerencsével lemaradó Kirsner Erikát vagy az újabb virágkorát élő Németh Helgát és Bohus Beát. A honosításon időközben átesett Irina Sirinával szintén sokat erősödött csapatunk.

Európai Kéziabda Szövetség
European Handball Federation (EHF): www.eurohandball.com
Nemzetközi Kézilada Szövetség
International Handball Federation (IHF): www.ihf.matrix.de
További sportági szövetségek
www.vive-le-sport.ch

Férfi Eb, 2004, Szlovénia
Női vb, 2003, Horvátország ---- ANDREJ LAVROV (1962. március 26., orosz)
Nélkülözhetetlen tagja volt a világverő szovjet, majd orosz válogatottnak. Olimpiai aranyérmet nyert Szöulban (1988) és Barcelonában (1992), világbajnok lett 1993-ban Stockholmban és 1997-ben Kumamotóban, Európa-bajnok csapat kapuját őrizte 1996-ban Sevillában. Zsenialitását valamennyi edzője - köztük Vlagyimir Makszimov, a legsikeresebb orosz férfi szövetségi kapitány - nagyra értékelte. A tavalyi portugáliai vb-n a magyarok elleni helyosztón is remekelt, és együttese ötödik lett. Még ma is profiként véd Németországban, Athén egyik nagy sztárja lehet.

MAGNUS WISLANDER (1964. február 22., svéd)
A legendás beállóst az évszázad kézilabdázójának választotta a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF). A nemzetközi élvonal állócsillaga a német Kiel vezéregyéniségeként halmozta a sikereket klubjában, de főleg Bengt Johansson kapitány keze alatt. Az aktív játékot még nem fejezte be, de világversenyeken szerzett érmei és serlegei száma már aligha fog gyarapodni. Világbajnoki (1990, 1999) és Európa-bajnoki (1994, 1998, 2000, 2002) aranyérmei mellé három olimpiai ezüstöt (1992, 1996, 2000) gyűjtött. A világ legjobbjának 1990-ben választották meg.

ANJA ANDERSEN (1969. február 15., dán)
A játék fenegyereke, akit a zsenik öntörvényűsége jellemez, s akinek a klasszisát azok is elismerték, akik fura beszólásai, mutogatásai miatt nem nagyon kedvelték. A Slagese edzőjeként női BL-döntőre készülő egykori gólgyáros, aki német és norvég élcsapatokat megjárt, olimpiai bajnok (1996), vb-aranyérmes (1997) és Eb-győztes (1994, 1996). A világ legjobbjának választották 1997-ben. ---- Férfiak: Oroszország

Nők: Dánia