Güttler: itt van az ötödik!

Akkor meg minek? Ennek ellenére eljut az ötödik olimpiájára, csak úszósapka helyett stopper lesz a "menetfelszerelése", az ifjúsági válogatott szövetségi kapitányaként mehet a játékokra. A helyzet mindamellett pikáns, hiszen a tavalyi, barcelonai világbajnokságon a vegyes váltó tagjaként kivívta a részvételt, ám tartja: úszóként nem láthatjuk Athénban.
– Én is elgondolkoztam rajta, hogy esetleg a váltóban szerepet vállalhatnék, de nem megy… Amióta ifjúsági kapitányként dolgozom, csak a magam kedvére edzegetek, ez pedig kevés – mondja a volt világcsúcstartó.
– És ha mondjuk mindkét magyar mellúszó a lábát töri a váltó rajtja előtt?
– Az az érzésem, hogy törött lábbal is jobbak lennének, mint én, lévén, hogy csak alkalmanként úszom. ---- – Öt hónapja dolgozik az úszószövetségben, öt hónapja cserélte öltönyre az úszódresszt. Régebben reggelente edzésre sietett, most meg tárgyalásra vagy éppen be a szövetségbe, hogy elkészítsen valamilyen kimutatást. Kicsit sem bánta meg a váltást?
– A pontos megfogalmazás: egyáltalán nem. Jól érzem magamat a szövetségben, izgat a feladat, a lehető legjobbkor döntöttem a befejezés mellett. Azért most is fel-fel tűnök a Spartacusban, kérek egy pályát, és ott úszogatok.
– Amíg Risztovék egy sávval arrébb majd megszakadnak az erőlködéstől…
– Megszokták már, különben is, ha majd annyi idősek lesznek, mint én, ők is megengedhetik maguknak, hogy csak úszogassanak.
– Néhány hete jött haza a válogatottal a Kanári-szigetekről, ahol többek között Zubor Attila edzésmunkáját – akivel amúgy "ezer évig" úszott együtt a világversenyeken – is felügyelte. Fura volt?
– Nem foglalkoztam vele, különben is, Attila profi, sohasem kellett az edzéseken noszogatni. ---- – Ki nyer 100 méter mellen az athéni olimpián?
– Három jelöltem van. A japán Kitadzsima, a brit Gibson és az orosz Szludnov.
– Szludnov az utóbbi időben nem alkotott maradandót.
– Éppen ezért. Eltűnt – vagy inkább eldugták… –, szerintem nem véletlenül. Gyanítom, hogy jó formában tér vissza…
– A magyar férfi mellúszók közül eddig csak ön tudott egy perc egy másodpercen belül. Mit gondol, mikor lesznek követői?
– Azt a bizonyos 1:00.95-ös időeredményt tizenegy éve, a sheffieldi Európa-bajnokságon úsztam. Akkor világcsúcsnak számított, most viszont a világ legjobbjai simán tudnak ennyit. Sőt, azt mondom, ezzel az idővel nem biztos, hogy döntőt lehet úszni az athéni olimpián. De, hogy a kérdésre is válaszoljak: szerintem két év múlva, a budapesti úszó Eb-n megdől a csúcsom. Addigra többen is elérhetnek erre a szintre a mieink közül.
– Nem bánná, ha elvennék az életművét?
– Ellenkezőleg, ifjúsági kapitányként azért is dolgozom, hogy megdőljön végre a magyar rekordom.
– Öltöny, nyakkendő, irodai munka, kapitánykodás. Mihez kezd, ha van egy kis szabadideje?
– Az új mániám a dzsipezés. Nincs annál jobb, mint dzsippel kimenni a természetbe, és úttalan utakon kószálni. ---- – A régi medencés rivális, Rózsa Norbert is rajong az autózásért, ő speciel ralizik…
– A múltkor összefutottunk, mesélte, hogy egy új autó építésébe kezdtek.
– Jó a viszonyuk?
– Normális.
– Csak azért kérdezem, mert anno nagy volt a feszültség. Güttler volt Kiss László mellúszója, Rózsa pedig Széchy Tamásé, nem is beszélve arról az időszakról, amikor Zemplényi volt az úszósport menedzsere…
– Voltak csúnya történetek, de ezzel kár foglalkozni. Mesterségesen szították az ellentétet, mi csak úszni akartunk.
– Szóval biztosra vehető: a váltóval sem úszik Athénban…
– Igen, de ha magyar arany lesz, úszni fogok – a boldogságban…