Maze, ahogy a dánok szokták

Nos, egy akkor mindössze 11 esztendős kisfiú bizonyára nem sok mindent tapasztalhatott a svédországi eseményekből, de talán a tudat alatt a génjeibe ivódott az, ami akkor történt. Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak ilyenek a dánok. Akárhogy is, de az élet a 2004-es frankfurti Európa Top 12 bajnokságon megismételte önmagát: a sérülés miatt az utolsó pillanatban viszszalépő görög Kalinikosz Kreanga helyére előre lépő, 23 éves dán Michael Maze állhatott a dobogó legfelső fokára.
Igen, nem tévedés: egy dán…
Egyébként a szőke balkezes fiatalembert már évekkel ezelőtt óriási tehetségnek kiáltották ki, ám a szakemberek azt is hozzátették, hogy hiába tud a keze fantasztikus dolgokat, a feje alkalmatlan a kiugró sikerre, magyarra lefordítva: sokszor "elborul" az agya. Jogos…
Nem egy Eb-n, vb-n lehetett látni, amint dühösen elüti a labdát, belerúg az asztalba, vagy éppen az ütőjét a földhöz vágja, rosszabb esetben a nézők közé hajítja. Ezért is hatott meglepetésként az, amit Frankfurtban mutatott: higgadtan, okosan játszott, volt türelme, és ezúttal a koncentrálásával sem volt baj. Pedig finoman fogalmazva sem volt könnyű dolga, mert beugróként természetesen a 12. helyre rangsorolták, így a sorsolásnál nem sok jóra számíthatott. Meg is kapta csoportellenfélként az egyéni világbajnoki címvédő osztrák Werner Schlagert, akit elképesztő magabiztossággal győzött le, s így még a belgák Európa-bajnokával, Jean-Michel Saive-vel szembeni 2:4 is belefért, csoportelsőként jutott tovább. Ekkor kezdődött az igazán nagy menetelése: a negyeddöntőben az osztrákok honosított kínai labdazsonglőrét, a védő Chen Weixinget, az elődöntőben a csehek "piff-puff pingpongot" játszó klasszisát, Petr Korbelt verte nagyon is fölényesen, hogy aztán a fináléban ismét összeakadjon Schlagerrel.
Két nap alatt kétszer meg lehet verni a világbajnokot?
Amíg a kívülálló ezen tünődött, Maze az asztalnál adta meg a választ: mi az, hogy meg lehet? Meg kell!
Lehetne szépíteni, de minek: Karsai Ferenc tanítványának ezúttal hajszálnyi esélye sem volt az önkívületben s szinte hibátlanul játszó Mazével szemben, s bár az eredményhirdetésnél megpróbálta elkérni a kupát – lám, a vereség után tíz perccel már viccelődni is volt kedve –, vélhetően ő is elismerte, hogy az a hétvége legjobbjának, Michael Mazének jár.
A beugrónak…
Ilyesfajta bravúrra egyébként utoljára egy bizonyos Wirth Gabriella volt képes. A Statisztika klasszisa 1990-ben Hannoverben – hogy rohan az idő, már ennek is 14 esztendeje… – egy influenzajárványnak köszönhetően léphetett előre a tartaléksorból, s azzal a lendülettel meg sem állt az aranyig.
Egyébként a nőknél is némiképp váratlannak tekinthető, hogy az európai ranglistán "csak" 7. helyen álló német Nicole Struse – Mazehoz hasonlóan, pályafutása során először – lett a befutó. Persze ez nem akkora szenzáció, mint Maze győzelme, elvégre a 33 éves Struse már rengeteget letett az asztalra, de mivel az utóbbi időben kevesebbet lehetett hallani róla, jogos volt a feltételezés, miszerint már túl van a csúcson. Nos, lehet, hogy így van, de akkor a németek mindig tüzes, vicsorogva küzdő csillaga még leszállóágban is nagyon nagyon jó. Erről egyébként a csoportmérkőzések során Bátorfi Csilla is meggyőződhetett, akinek bizony nem sok esélye volt Struséval szemben, de ez rajta kívül még a fehérorosz Viktórija Pavlovicsra, a horvát Boros Tamarára és a német Jie Schöppre is igaz volt. Különösen e két utóbbi győzelme érdemel említést, hiszen az európai rangelső Borost és a címvédő Schöppöt is úgy oktatta, mintha csak éppen a grundon állt volna le játszani az első szembejövővel. Ám azt is érdemes megemlíteni, hogy egy héttel ezelőtt a görög nemzetközi bajnokságon a világranglista-vezető kínai Csang Ji-ninget is "kivégezte", s ahhoz képest már tényleg csak könnyed ujjgyakorlat lehetett számára ez az Európa Top 12.
S hogy a mieinkről is essék szó, a csoportmérkőzések végeztével kiesett Bátorfi Csilla és Tóth Krisztina számára legfeljebb az lehetett vigasz, hogy a két döntős az ő csoportjukból – Struse Bátorfi, Schöpp pedig Tóth ágán volt – került ki. Ezzel egyébként az Európa Top 12 történelme megismételte önmagát: két évvel ezelőtt Rotterdamban pontosan ugyanígy szerepelt Bátorfi és Tóth, s akkor a Csilla csoportjából indult Struse és a Krisztit kiejtő Boros játszotta a finálét, amely ez utóbbi sikerét hozta. Az azt megelőző évben amúgy Bátorfi győzött, tavaly pedig Tóth bronzérmes lett. Hogy mi következik mindebből?
Először is hogy a magyarok számára a nagyon jó és a pocsék évek felváltva követik egymást, azaz jövőre tuti a dobogó, másodszor pedig hogy a köztes években csak azoknak van esélyük döntőt játszani, akik a mieink csoportjába kerülnek.
Kár, hogy a szabályok szerint az nem lehet egy másik magyar…

Európa Top 12, Frankfurt
(a pénzdíj: 53400 euró)
Férfiak. Elődöntő: Maze (dán)–Korbel (cseh) 4:2 (5, –10, –10, 9, 5, 7), Schlager (osztrák)–Szmirnov (orosz) 4:3 (5, –11, –9, 5, 8, –7, 5). Döntő: Maze–Schlager 4:1 (8, –8, 10, 8, 6)
A végeredmény: 1. Michael Maze (dán), 2. Schlager (osztrák), 3. Korbel (cseh) és Szmirnov (orosz), 5. Boll (német), Szamszonov (fehérorosz), Rosskopf (német) és Chen Weixing (osztrák), 9. Waldner (svéd), Persson (svéd), Karlsson (svéd) és J. Saive (belga)
Nők. Elődöntő: Schöpp (német)–Liu Jia (osztrák) 4:1 (2, 14, 1, –10, 14), Struse (német)–Boros (horvát) 4:2 (–5, 6, 6, –7, 6, 9). Döntő: Struse–Schöpp 4:0 (7, 4, 9, 10)
A végeredmény: 1. Nicole Struse (német), 2. Schöpp (német), 3. Boros (horvát) és Liu Jia (osztrák), 5. Steff (román), Badescu (román), Schall (német) és Vik. Pavlovics (fehérorosz), 9. Bátorfi Csilla, Tóth Krisztina, Tan-Wenling Monfardini (olasz) és Nemes (német)