A Nemzeti Sportszövetség friss vért pumpált a már hagyományosnak számító, a Sportegyesületek Országos Szövetsége által életre hívott Sportbálba, amely az utóbbi években valamelyest vesztett a lendületéből.
Kovács Katalin és Dobor Dezsô boldogan mutatja a hollóházi porcelánalkotást (Fotó: Czagány Balázs)
Kovács Katalin és Dobor Dezsô boldogan mutatja a hollóházi porcelánalkotást (Fotó: Czagány Balázs)
Nem is lehetett volna alkalmasabb időpont az NSSZ csatlakozására, mint a jubileumi tizedik rendezvény, amelynek a Budapest Kongresszusi Központ adott otthont, és amelyen az NSSZ által alapított hat (fő)díjat osztottak ki. "A bál ötlete akkor vetődött fel, amikor Dávid Imre, az evezősők elnöke meghívott az evezősök díjkiosztójára – mondta Berényi János, az NSSZ elnöke. – Gondoltuk, mi lenne, ha a teljes sportszakma is rendezne bált, amelyen kiállítaná magának a bizonyítványt, kiderülne, hogyan látja önmagát. Célunk között szerepelt, hogy a nem olimpiai sportágak is nagyobb teret nyerjenek, jóllehet tudjuk, egyből nem számíthatunk áttörésre." Ez utóbbi állítást igazolja, hogy a 64 tagszövetség, az NSSZ társadalmi kollégiuma és a 20 megyei (beleértve a fővárosit) sportszövetség voksai alapján az újonnan alapított díjakat az olimpiai sportágak nagyjai gyűjtötték be. A legjobb sportoló, utánpótlás-versenyző, edző, sportorvos, egyesületi, illetve szövetségi vezető, valamint sportújságíró kategória győztesei nagyon gyönyörű, csak erre az alkalomra készített porcelánalkotásban részesültek. A decemberi Sportcsillagok Gálájához hasonlóan (nem mellékesen most a férfiakkal is meg kellett küzdenie) Kovács Katalin kajakozó végzett az élen, megelőzve Risztov Éva úszót és (itt már a december is beszámított) Pálinger Katalin kézilabdázót. Mást jelent, ha a szakma tartja az első számú sportolónak? – kérdeztük Kovács Katalint. "Igazából nem is gondoltam erre, a decemberi díjamnak is ugyanúgy örülök – válaszolta. – Megmondom őszintén, elég nehezen sikerült elindulnom otthonról, alaposan kifárasztott a délelőtti uszodai program, a délutáni kondizás és lazító torna. A jövő hét végén pedig indulunk az edzőtáborba, Dél-Afrikába és Sevillába" – ecsetelte a közeljövőt világbajnokunk. Az utánpótláskorúak között Cseh László úszó nyert, mégpedig Szabics Imre labdarúgó és Pars Krisztián kalapácsvető előtt. Feltűnt, hogy Cseh Laci máskor fénylő, kopaszra borotvált koponyáját dús hajzat borította. "Meglepetés számomra ez az elismerés, hiszen csak tíz napja kaptam meg a meghívót, nem is tudtam, hogy létezik ez a díj. Ami a frizurámat illeti, májusig növesztem, aztán megint jöhet a borotva és a versenyek" – mondta Cseh, aki ezen időszakban a legutálatosabb edzéseket végzi, napi 16 kilométer az adagja. Az már nem is számít szenzációnak, hogy a szakemberek között Kemény Dénes, a férfi vízilabda-válogatott kapitánya kapta a legtöbb szavazatot, így ő már számolni sem tudja a vb megnyerése után átvett kitüntetéseket, jutalmakat, és még sorolhatnánk. "A szakma elismerése mindig más. Ez olyan, mint amikor Angliában a labdarúgók megválasztják maguk közül a legjobb focistát. Jóleső érzés, de ezt is a játékosok akaratának és ügyességének köszönhetem" – szerénykedett a szakvezető. S akkor a többiekről: a sportorvosoknál dr. Pavlik Gábor, a sportvezetőknél Csötönyi Sándor, az újságíróknál holtversenyben Dobor Dezső és Novotny Zoltán csatlakozott a győztesekhez. A díjkiosztót színvonalas műsor foglalta keretbe, és értékes nyereményekkel kecsegtető tombola követte. Arra a kérdésre pedig, hogy nem hasonlít-e túlságosan a Sportcsillagok Gálájára a megújult Sportbál, Berényi János bölcsen válaszolt: "Ha már kevés a pénz a magyar sportban, legalább az erkölcsi elismerés legyen több. Egyáltalán nem baj, ha kétszer vagy akár többször is megjutalmazzuk kiválóságainkat. Minden egyes gesztus újabb és újabb töltet lehet a számukra."