Szűnjön meg az értékzavar!

Röviden összefoglalva az előzményeket: a vívófőtitkár a Nemzeti Sportszövetség (NSSZ) elnökségi tagjaként éles kritikával illette a tagszövetségeknek elosztandó, azok működési költségeire fordítandó támogatások tervezetét – amelynek elfogadása az NSSZ hét közepén esedékes elnökségi ülésére vár. Kovács kijelentette, ha ezt a tervet – amely húsz, úgymond eredménytelen sportágnak 117.2 millió forintot juttatna, és az olimpia évében 17 ötkarikás sportágtól jelentős összeget megvonna, ugyanakkor 26 nem olimpiai sportágnak többet adna – elfogadják, az a testület alkalmatlanságát bizonyítja, és ő lemond elnökségi tagságáról.
Hétfői számunkban olvasható válaszában Berényi János NSSZ-elnök elismerte, őt is meglepte például a rádióamatőrök neve mellett szereplő 14 millió forint (szemben az öttusázók alig kilencmilliójával), de az elosztási rendszert a közgyűlés elfogadta. Ugyanakkor kijelentette, nyitott minden megoldásra, az anomáliák, aránytalanságok felülvizsgálatára, módosítására.
Megszólalt az ügyben Császári Attila, a MOB alelnöke, gazdasági bizottságának vezetője és az öttusaszövetség elnöke is.

"Az előző és a mostani kormány is deklarálta, hogy kiemelt fontosságú az olimpiai sportágakkal foglalkozó egyesületek pénzügyi és működési helyzetének hosszú távú rendezése."

"A tendencia sajnálatos. A MOB gazdasági bizottságának tavaly több alkalommal kellett rendkívüli ülést tartania azért, hogy orvosolja az olimpiai sportágak egyesületeiben, szakosztályaiban kialakult kritikus pénzügyi helyzetet. Alig egy évvel az olimpia előtt nyolc klub műhelye kapott gyorssegélyt a túléléshez. Az előző és a mostani kormány is deklarálta, hogy kiemelt fontosságú ezen egyesületek pénzügyi és működési helyzetének hosszú távú rendezése. Miközben a MOB-nál az állami pénzek elosztása a szövetségek számára is megnyugtató módon, változatlan elvek alapján történt, addig az NSSZ-nek ez az elképzelése jó néhány sportágat az előző évhez képest hátrányos helyzetbe hoz. Miközben az NSSZ pénze nem csökkent, tizenhét olimpiai sportágnak az olimpia évében annyi sem jut, mint korábban! Ez tervezhetetlen, kiszámíthatatlan, és megerősíti azt az állásfoglalást, amely a MOB legutóbbi közgyűlésén hangzott el, azaz az olimpiai sportágak finanszírozása a MOB-hoz tartozzon, ez egyébként egybeesne a miniszter egycsatornás elosztási elvével. Öttusaelnökként nekem talán megbocsátható, hogy elfogult vagyok az olimpiai sportágakkal, de egyébként sem tudok elfogadni semmi olyan rendező elvet, amely eredményeként az olimpia évében tizenhét olimpiai sportág jut kevesebb pénzhez, mint az előző évben, miközben a pénzosztó testület nem oszt kevesebbet."

"Tíz-tizenöt olyan sikersportág van, amely életben tartotta a magyar sportot. Végre azt is el kellene dönteni, mi számít "valódi" sportnak, mert a listán szereplők közül sok csak hobbisport."

Csötönyi Sándor, az ökölvívók első embere sosem titkolta véleményét, még attól sem riadt vissza, hogy lemondásra szólítsa fel a minisztert, amikor az megítélése szerint nem sportügy mellé állt. Az olimpiai sportágaktól, így az ökölvívástól is milliókat megvonó tervezetről a következőket mondta.
"Gyalázat! Nem azt mondom, hogy bizonyos sportágak ne kapjanak, hanem a nekik szánt összeget kérdőjelezem meg. Tíz-tizenöt olyan sikersportág van, amely életben tartotta a magyar sportot, és nem vitték a pénzt külföldiek megvásárlásával, mint például a labdarúgás vagy a kosárlabda, hanem hozták az eredményeket. A hagyományos sportágakat kellene tisztességesen támogatni attól függetlenül, hogy azok a MOB-tól is kapnak pénzt. A működési költségünk ugyanannyi, mint tavaly, pedig akkor is csak annyit kaptunk, mint tavalyelőtt, holott az árak egyre emelkednek. Az alaptámogatás rendszere sincs kidolgozva, a jelenlegi alapon mi sosem leszünk tömegsport, mert nem tudunk egy gyereket több helyre is leigazolni. Végre azt is el kellene dönteni, mi számít »valódi« sportnak, mert a listán szereplők közül sok csak hobbisport. Én most nem valaki ellen beszélek, hanem azt szeretném, hogy szűnjön meg már végre a jelenlegi értékzavar!"
Bár a kajak-kenu mint a legsikeresebb magyar sportág érthetően a támogatási lista élén áll, kellemetlenül érintheti a szövetséget, hogy közel nyolcmillió forinttal kevesebb juttatást kap, mint az elmúlt esztendőben. Igaz, a szövetség vezetői nem ítélik meg olyan borúsan a helyzetet, mint Kovács Tamás.
"Azt hiszem, van egy kis félreértés – mondta Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-kenu Szövetség főtitkára. – Ez a tervezet ugyanis az alaptámogatásokat tartalmazza, amelyek a mi esetünkben megegyeznek a tavalyival. Az esztendő végén azonban a Nemzeti Sportszövetség rendkívüli támogatást is nyújtott, vagyis ha az idén is pluszpénzben részesítenek minket, feltehetőleg annyi pénzből gazdálkodunk majd, mint az elmúlt évben. Persze csak akkor, ha megkapjuk… De szerintem az az elsődleges feladat, hogy ezekre a plusztámogatásokra koncentráljunk, hiszen a közgyűlés korábban elfogadta azt a pontrendszert, amely alapján a pénzeket osztja a Nemzeti Sportszövetség. Vagyis mi is részesei vagyunk a most kialakult helyzetnek. Az állam, konkrétabban a minisztérium által nyújtott támogatásokat két forrásból, a Magyar Olimpiai Bizottságtól, valamint a Nemzeti Sportszövetségtől kapjuk. A nem olimpiai sportágak mindössze az NSSZ által nyújtott pénzekből tudnak gazdálkodni, így összességében az olimpiai sportágak biztos, hogy jobban állnak majd. Számunkra sokkal nagyobb pénzkiesést jelent az új áfatörvény, hiszen az állami támogatások után nem tudjuk visszaigényelni az áfát."
A Magyar Tornaszövetség képviseletében Forgács Róbert főtitkár is higgadtan vélekedik a tervezetről. Igaz, ő személy szerint jobban szeretné, ha a testület rugalmasabban kezelné a támogatásokat.
"Bár a közgyűlés elfogadta a pénzosztásra vonatkozó alapelveket, úgy érzem, összetettebben kell szemlélni a sportágakat. Nem biztos ugyanis, hogy az eredményesség vagy éppen az igazolt versenyzők létszáma tekintetében egy kalap alá lehet venni a tornát mondjuk az autósporttal. Azt hiszem, egy kis rugalmasság elvárható lenne a pénzeket osztó szervezetek részéről."

"A magyar sport veszélyben van, de az olimpiai sportágakat a nem olimpiaiakkal összeugrasztani, feszültséget szítani, egyáltalán nem helyénvaló a jelen helyzetben."

A nem ötkarikás sportágak képviseletében az egyik legjobban támogatott, a kick-box elnöke, Leyrer Richárd szerint nem az ő pénzük sok, hanem az ötkarikásoké kevés.
"Érthető a felhördülés a támogatási tervezet miatt, de azt világosan látnia kell mindenkinek, hogy nem a mi tervezett támogatásunk a sok, hanem az olimpiai sportágak támogatása nagyon kevés. Reálértékében sokkal kisebb ez az összeg sportáganként, mint a szöuli olimpia előtt volt, és ez a legnagyobb baj. A magyar sport veszélyben van, de az olimpiai sportágakat a nem olimpiaiakkal összeugrasztani, feszültséget szítani, egyáltalán nem helyénvaló a jelen helyzetben. A tizennégymilló forintos összeget teljes egészében a rendkívül eredményes sportolóink felkészítésére, edzőtáborozására, utaztatására költjük, a szövetségnek példának okáért nincs titkárnője sem, és ha nem lenne ebben a sportágban húsz-huszonöt őrült, akik hatalmas odaadással irányítják a sportágat, már régen megszűntünk volna.Az idén másfél edzőtábor helyett háromra futja majd, de tudni kell, hogy tizennégy nap Mátraházán hozzávetőlegesen kétmillió forint. Tavaly a párizsi vébére busszal utaztunk, repülőre ugyanis nem tellett, és a buszköltség is másfél millió forint volt. Szóval nem a mi tizennégy milliónk a sok, mert az sem elég mindenre, hanem a többi sportágé a nagyon kevés."