Poggiali, a kategóriaújonc király

Manuel Poggialiról van szó, aki 2001-ben San Marino első világbajnoka lett – akkor még a 125 köbcentis géposztályban –, az idén pedig kategóriaújoncként a 250 köbcentisek küzdelmét is megnyerte. A cím sorsa a szezonzáró nagydíjon dőlt el, amelyen Poggiali bronzérmet szerzett, miközben legnagyobb ellenfele, az olasz Roberto Rolfo csak a hetedik lett. A 20 éves fiatalember ezzel a vb történetének harmadik legfiatalabb 250-es világbajnoka lett – a sorban két olasz pilóta, Marco Melandri és Valentino Rossi előzi meg.
Poggiali mellett még hárman ünnepeltek a hét végén Valenciában. A 125 köbcentiben Casey Stoner a 31. nagydíján megkaparintotta első győzelmét, a 250-ben Randy De Puniet a Katalán és a Cseh GP után az idén harmadszor állhatott fel a dobogó tetejére, a MotoGP-ben pedig Rossi pályafutása első valenciai diadalát ünnepelte.
A 250-ben csak a verseny előtti bemelegítés hozott izgalmakat. A vb-arany két esélyese, Poggiali és Rolfo ugyanis ki sem látszott a gondok alól. Poggiali hátulról belement a német hondás Gemmelbe, és a bukás során csípősérülést szenvedett, míg riválisának tönkrement az első számú motorja. A problémák ellenére mindketten elrajtoltak, a várva várt párharc azonban ennek ellenére elmaradt. Poggiali az ötödik körtől kezdve könnyedén és magányosan motorozott a harmadik helyen, miközben Rolfo folyamatosan szenvedett. Kétszer állt le a motorja (a rajtnál és 13. körben), ilyen körülmények között pedig sansza sem volt Poggiali ellen. Toni Elías ezzel szemben egészen az utolsó méterekig küzdött De Puniet-vel, ám a hazai pálya előnye ezúttal nem számított, a francia jobb volt.

A 18 éves Casey Stoner az idén három ezüstöt szerzett a 125 köbcentis kategóriában, méghozzá úgy, hogy rengeteget bukott, és két nagydíjat ki kellett hagynia sérülés miatt. Valenciában viszont teljesen megváltozott Stonert láthattak a nézők. Az ausztrál hibátlanul motorozott, és rendre visszaverte az üldözők támadásait. Előbb Marco Simoncelli és Andrea Dovizioso, majd a látványosan feljövő Steve Jenkner, végül pedig a legveszélyesebbnek számító spanyol, Hector Barbera előzési kísérleteit hiúsította meg. Stoner a pályán kívül is feltűnést keltett, hiszen bejelentette, hogy 2004-ben már nem Apriliával, hanem KTM-mel fog versenyezni. "Az én stílusomhoz nem való az Apri- lia” – mondta Stoner, aki 1996. október 20-a után (akkor a szintén apriliás Garry McCoy nyert) szerzett újból 125-ös GP-győzelmet Ausztráliának.
A MotoGP-ben a verseny kétharmadáig voltak izgalmak. Az első három körben Hayden és Checa is ott loholt Rossi nyakán, a 12. körig Loris Capirossi és Max Biaggi is veszélyesnek tűnt, Sete Gibernau pedig a 20. körig bírta tartani Rossi tempóját. Az olasz azonban ezt követően egyik pillanatról a másikra faképnél hagyta a spanyolt. Az 59. győzelmével pedig a legfiatalabb ötszörös világbajnok három rekordot ért el a királykategóriában. Ô lett az első, aki egy idényben 16-szor volt érmes, 357 ponttal új pontcsúcsot állított fel, a 22. egymás utáni dobogós helyezésével pedig beállította a 15-szörös világbajnok Giacomo Agostini csúcsát.

Talmácsi másik csapatban folytatja

Talmácsi Gábor (Aprilia, 12. hely): – Nem rossz ez a helyezés, bár őszintén szólva az első tízben akartam lenni. A rajtom jól sikerült, a csapat segítségével megtaláltuk a jó beállításokat, de ennél többre nem voltam képes ezzel a motorral. Az első körben próbáltam Jenkner előtt menni, de olyan erős a motorja, hogy nem volt esélyem. Ô megkapta az új alkatrészeket, az én motorom pedig Barcelona óta változatlan. Az pedig már elég régen volt. Ennek ellenére az utolsó tizenegy futamon pontot szereztem, és úgy érzem, mindent tőlem telhetőt megtettem a jó eredményekért. A jövőről egyelőre annyit tudok, hogy a mostani csapatomnál biztosan nem maradok, mert nem kaptam ajánlatot, de eddig három team keresett a 125-ös kategóriából és egy a 250-ből. Néhány nap múlva talán már többet is mondhatok.

Tóth Imre (Aprilia, 22. hely): – Az ötödik körben mutatták, hogy ki kell jönnöm a boxba, mert "stop and go” büntetést kaptam korai rajt miatt. Ezt azért sajnálom különösen, mert harminc másodpercet veszítettem a kiállással, és azzal a bollyal mentem, amelyiknek utóbb minden tagja pontot szerzett. Jó volt a futómű, a motor pedig sokkal erősebb a korábbi Hondámnál, simán tartottam a lépést az ellenfelekkel. A büntetés után pedig az utolsó helyről zárkóztam fel. Pedig most először ültem ezen az Aprilián. Ezért is volt furcsa a rajt. Semmiképpen sem akartam hibázni, ezért a rajtjel előtt kiengedtem a kuplungot. Egy kicsit megugrott a motor, de azonnal fékeztem és megálltam. Noha nem mentem át a vonalon, a gép korai rajtot jelzett. Kár érte, mert végre meglehettek volna az első pontjaim.