Dél-amerikaiak az élen

Vágólapra másolva!

2003.10.11. 20:25

Címkék

Mielőtt rátérnénk a pole pozícióért folytatott csata érdekességeire, elevenítsük föl egy bekezdés erejéig a múltat, mégpedig az utolsó versenyig tartó világbajnoki küzdelmeket illetően. A mostani a 22. olyan záró futam (egyes, főként brit források szerint a 23.), amely előtt még nem dőlt el az egyéni vb-elsőség sorsa. Eddig tizenháromszor fordult elő, hogy az első helyen álló nyerte meg a sorozatot. E listavezetők közül egyedül Michael Schumachernek (1994) sikerült úgy elhódítania a vb-címet, hogy a mindent eldöntő viadalon nem szerzett pontot. Igaz, akkor a sarkát taposó Damon Hill is pont nélkül maradt. Az ellenpélda: 1999-ben Eddie Irvine-nak a harmadik hely sem volt elegendő az utolsó futamot megnyerő Mika Häkkinennel szemben.

Barrichello kilencedszer indulhat az élrôl (Fotó: Czagány Balázs)

Rubens Barrichello a 177. futamán a kilencedik pole pozícióját szerezte, az idén a Brazil és Brit GP után harmadszor indulhat az első rajtkockából. (Ebben a kategóriában Schumi nyert az idén 5 pole-lal, mögötte a sorrend: Barrichello és Ralf Schumacher 3-3, Fernando Alonso és Kimi Räikkönen 2-2, Juan Pablo Montoya 1.) Rubinho 22. alkalommal indulhat az első sorból, ahová Montoya 18-adszor kvalifikálta magát.

A kolumbiai 699 ezreddel maradt el a braziltól, ekkora különbség a 2001-es Japán GP óta nem volt az első kettő között. Akkor is Montoya volt a "szenvedő fél”, Michael Schumacher 757 ezredet vert a kolumbiaira. A Rubinho, M. Schumi páros között a közös ferraris időszakban még sohasem volt ekkora a különbség, Barrichello 2.589 másodperccel verte el a németet. A második legnagyobb fór fordított sorrendben született, Schumi a 2000-es Német Nagydíj hivatalos időmérőjén 2.348 másodperccel verte meg Barrichellót, aki másnap a 18. helyről rajtolhatott, mégis megszerezte élete első futamgyőzelmét.

Barrichello a legutóbbi hat szombati időmérőn ötödször győzte le csapattársát, akinek ez lehetett volna a nyolcadik (sorozatban a hatodik) pole pozíciója Szuzukában. Ezzel beérte volna Ayrton Sennát, aki Imolában érte el nyolcszor az első rajtpozíciót.

A Toyota fennállása legjobb eredményének örülhetett, és brazil pilótája, Cristiano da Matta sem indulhatott korábban ennyire előkelő pozícióból. Olivier Panis sem panaszkodhat – az indianapolisi szombati időmérés "bronzérmese” az idén 12-edszer került az első öt sor valamelyikébe.

A Formula–1 történetében még sohasem fordult elő, hogy az első három helyről dél-amerikai pilóta indulhatott volna. Az ötvenes években Juan Manuel Fangio és Froilán González (mindkettő argentin) mellől hiányzott valaki, a hetvenes években Emerson Fittipaldi, Carlos Pace (brazilok) és Carlos Reutemann (argentin) nem tudta egyeztetni formáját, a nyolcvanas évek végén pedig a brazil Senna, Nelson Piquet páros mellé nem nőtt fel harmadik dél-amerikai sofőr. Olyan azonban már többször is előfordult, hogy nem került európai a legjobb háromba, legutóbb 22 évvel ezelőtt, az 1981-es Las Vegas-i viadalon, amelyen a következő volt a rajtsorrend: 1. Reutemann (argentin), 2. Alain Jones (ausztrál), 3. Gilles Villeneuve (kanadai), 4. (ráadásként) Piquet (brazil).

A szuzukai időmérőt követően kialakult a csapatokon belüli edzéspárbajok végeredménye. Ferrari: M. Schumacher–Barrichello 10–6. Williams: R. Schumacher/Gené–Montoya 9–7. McLaren: Räikkönen–Coulthard 10–6. Renault: Trulli–Alonso 8–8. Sauber: Heidfeld–Frentzen 9–7. Jordan: Fisichella–Firman/Baumgartner 14–2. Jaguar: Webber–Pizzonia/Wilson 13–3. BAR: Button–Villeneuve/Szato 9–7. Minardi: Verstappen–Wilson/Kiesa 12–4. Toyota: Panis–Da Matta 13–3.