Hásek is a jégen
Habár a Detroit 2002-es diadalmenetét követôen bejelentette a visszavonulását, a most rajtoló bajnokságban ott lesz a jégen a liga másik „vén” csatalova, Dominik Hásek (képünkön). A 38 esztendôs kapusklasszis természetesen a Red Wingshez csatlakozott, és reményei szerint meg is szerzi a csapattal pályafutása második bajnoki címét. Hásek egyelôre nem beszélt arról, meddig óhajtja folytatni a játékot az NHL-ben, a zseniális Mario Lemieux mindenesetre amondó, Dominátornak jó néhány éve van még.
„Egészségügyi okok miatt sajnos többször is meg kellett szakítanom a karrieremet, ezzel együtt pontosan tudom, mit jelent egy ilyen pauza után visszatérni. Háseknek nyilván jót tett az egyéves szünet, és szerintem jobb erônléti állapotban lesz, mint amilyenben két éve volt” – véli a szintén a negyven felé közelítô Super Mario. Hásek mindenesetre nem unatkozott az egyéves szünetben, nekiállt görhokizni, és az egyik mérkôzésen annyira felbôszítették, hogy nemes egyszerűséggel megverte az ellenfél egyik játékosát. Aki ennek hallatán esetleg elbizonytalanodott volna, annak megnyugtatásként jelezzük: a cseh hokis természetesen nem mezônyjátékosként tér vissza a Red Wingsbe.
"Már az idén abba akartam hagyni, de mivel a Detroittal csúnyán leégtünk a rájátszásban, holott a bajnoki cím megvédését tűztük ki célul, úgy döntöttem, adok még egy évet magamnak. Az utolsót jelentette ki a december 3-án a 43. (!) születésnapját ünneplő Igor Larionov.
Igor Larionov abban bízik, hogy utolsó szezonja végén is magasba emelheti a Stanley-kupát
Igor Larionov abban bízik, hogy utolsó szezonja végén is magasba emelheti a Stanley-kupát
Megrögzött NHL-hívők nyilván kapásból rávágják, mikor kezdődött el Larionov tengerentúli karrierje (egyébként 1989-ben), no meg azt is, mely csapatokban szerepelt (Vancouver, San Jose, Detroit, Florida, majd ismét Detroit), viszont érdemes szólni arról is: hősünk mit alkotott az NHL előtti időszakában, és hogy miért ilyen későn érkezett meg a világ legerősebbnek tartott bajnokságába.
A kis Igor már 17 évesen bemutatkozott a Himik Voszkreszenszk csapatában (itt született, állítólag az egész város megőrült akkoriban a hokiért), de csak 1981-ig csillogtathatta ott a tudását, mert az ország óriása, a CSZKA, pontosabban a gárda és a válogatott szakvezetője, Viktor Tyihonov magához rendelte. A mindig vasfegyelmet tartó, ellentmondást nem tűrő, kiváló edző annyira ragaszkodott új szerzeményéhez, hogy egyszerűen nem engedte vissza első klubjához, holott Larionovnak két év után ez volt a vágya.
De ez így volt rendjén. Meg aztán évekkel később azért csak meglágyította Tyihonov szívét…
No de előbb a kitörésről! Mind a válogatottban (1981-ben debütált), mind a CSZKA Moszkvában hozzá hasonló képességű játszótársakra lelt, Szergej Makarovra és Vlagyimir Krutovra –, ők hárman alkották a félelmetes KLM-sort, minden idők egyik, ha nem a legfélelmetesebb támadótrióját, a Harlamov, Petrov, Mihajlov hármas "utánpótlását”. Nem csoda hát, hogy a szovjet válogatott sikert sikerre halmozott a nyolcvanas években, Larionov például 1984-ben és 1988-ban is olimpiát nyert, nem beszélve az öt világbajnoki címről – ám hiába ért fel pályafutása csúcsára, honfitársaihoz hasonlóan csak nem tudott külföldre szerződni a kommunizmusból. (Ez egyébként a kapuslegendának, Vlagyiszlav Tretyaknak volt különösen fájó.)
Hanem 1988-ban nagy fába vágta a fejszéjét: sajátos hangvételű levelet írt a szovjet szövetséghez és Tyihonovnak, amelyben azt kérte – de inkább követelte… –, hogy a legjobb játékosok hadd menjenek külföldre, adott esetben Észak-Amerikába hokizni. És láss csodát, a kormány 1989-ben engedélyt adott arra, hogy a vezetők – és itt most Tyihonovról is szó van – által veteránnak minősített játékosok külföldön keressenek pénzt.
Larionov is útra kelt, habár az NHL-ben tapasztaltak eleinte visszavetették, hiszen őt nem a rombolásra, az ütközésre és az ész nélküli korcsolyázásra nevelték. De megszokta az arrafelé megkövetelt hozzáállást, ráadásul évek múltán ismét kedvére lubickolhatott, jégre "csalogatva” a csodálatos európai (vagy nevezzük nevén: szovjet) hokit, a kilencvenes évek végén ugyanis így állt fel a Detroit egyik sora: elöl Szergej Fjodorov, Igor Larionov és Vjacseszlav Kozlov, hátul meg Vjacseszlav Fetyiszov és Vlagyimir Konsztantyinov. Az NHL első tiszta orosz sora. Ez a sor 1997-ben Detroitba vitte a kupát, amiként 1998-ban is, igaz, akkor már a súlyos balesetet szenvedő Konsztantyinov nélkül.
Leszámítva az egyéves floridai kitérőt (2000–2001), Larionov a folytatásban is a Red Wingset erősítette, így tagja volt a tavalyi kupagyőztes gárdának is – olyannyira, hogy a Carolina Hurricanes elleni döntőben szemtelenebbnél szemtelenebb megoldásokkal (védők és kapus elfektetése, majd a korong léc alá emelése) kápráztatta el a közönséget. Még 41 évesen is.
Higgyék el, az idén a New Jersey színeiben is képes lesz gólokat lőni, gólpasszokat adni, félreugrani, tovakorcsolyázni a palánkhoz vicsorítva, üvöltve érkező bekkek elől, neki ugyanis a játék minden apró részlete ott van a kezében, a lábában és persze a fejében.
"Talán nem tűnik nagyképűségnek, de csak magamhoz tudnám hasonlítani. Ahogy lát a pályán, ahogy passzol, ahogy erről a csodálatos sportágról gondolkozik – mintha magamat látnám” – mondta róla Wayne Gretzky.
Neki azért elhihetjük.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik