Tíz éve tartozik az élvonalba

Ô az, aki már "száz éve” a világ élvonalába tartozik. Most éppen kilencedik világbajnoki szereplése előtt áll. És még mindig csak 27 éves. Persze könnyű annak, aki nagyon fiatalon a tűz közelébe, vagyis a válogatottba kerül. Mohamed Aida 17 (!) évesen, éppen tíz éve már a felnőttcsapat erőssége volt. És mellette saját korosztálya versenyein is bizonyított. Bírta a kettős terhelést.
– Ha van "berobbanás” a sportban, Mohamed Aida bemutatkozása az volt. Első felnőtt-világbajnokságán, Essenben, óriási meglepetésre ezüstérmet szerzett. Hogy emlékszik ma, egy évtized távlatából arra a vébére?
– Életem egyik meghatározó versenye volt. A másik pedig a tavalyi világbajnokság. Míg tíz éve teljesen váratlan volt az érmem, a tavalyit hosszú ideje várt eredménynek nevezem. A két dátum között persze voltak gyengébb szereplések is. A kilencvenkilences szöuli vébé például nagy csalódást okozott. Akkor egész évben jól vívtam, a világranglista második helyezettjeként érkeztem Szöulba, és "csak” döntős lettem. Ez az ötödik hely talán jobban bántott, mint a kilencvennégyes vébén az, hogy nagyon hamar, már a hatvannégy között kiestem. Egész évi jó szereplésem után többet vártam Szöulban. Arra viszont nagyon büszke vagyok, hogy a kilencvenhatos olimpiától kezdve minden világbajnokságon bejutottam a nyolcas döntőbe, és a világranglistán is mindig nyolc között voltam.

– Hogyan értékeli az idényét?
– Az év elején futott a szekér, jól ment a vívás. Sok Világkupa-versenyen indultam, mégis mindenhol sikerült dobogóra állnom. Egy szépséghibája azért van: győzni sehol sem tudtam. Aztán május-júniusban szörnyű időszakot éltem meg, olyan sűrű volt a versenyprogram, hogy jobbára csak utaztunk, jöttünk-mentünk a világban, alig voltunk itthon, edzésre szinte nem volt idő. Ebbe lelkileg belefáradtam, elszállt az önbizalmam. Az edzéshiány miatt a New York-i Világkupán a mélypontra kerültem, a hatvannégy között kiestem. Az Európa-bajnokságon sem vívtam jól, úgyhogy nem jó érzéssel hagytam abba a versenyzést, nagyon vártam a pihenést.
– Sikerült feltöltődnie?
– Igen. Egy hónapig itthon voltam, jártuk az országot Hollókőtől a Hortobágyon át Hévízig. A vébéedzőtáborban már kipihenten, megújult erővel csinálok mindent.
– Kubába szinte hazamegy majd…
– Igen, hiszen női tőrben ez az egyik Világkupa-állomás. Nagyon szeretem Kubát, jó zene, napfény, kedves emberek.
– Tavaly egy bronzéremmel jött haza Lisszabonból. Most milyen eredménnyel lenne elégedett?
– Két éremmel, és ez reális is.

Volt és lesz

Világbajnokságokon a férfi kard után a női tőr a legeredményesebb magyar fegyvernem, olyan nagyságok szerezték sorra az érmeket, és vívtak nagy csatákat a szovjetekkel, mint Elek Ilona, Dömölky Lídia, Rejtő Ildikó, Bóbis Ildikó, Tordasi Ildikó. Az 1987-es csapatsiker után mi is hátrébb szorultunk, és a szbornaja is vesztett erejéből. A magyar érem nélküli időszak után felnőtt egy újabb generáció, amely mindenki ellen eséllyel léphet pástra. Mohamed Aida 1996 óta egyetlen világverseny döntőjéből sem hiányzott, és tavaly Knapek Edinával együtt dobogóra is állhatott. Az idén pedig Varga Gabriella lett a kontinens legjobbja. Havannában az oroszok, a lengyelek és az olaszok nehezíthetik meg a mieink dolgát.

Visszatekintő
2002, Lisszabon, vb. Egyéni: 1. Szvetlana Bojko (orosz), 2. Jucseva (orosz), 3. Mohamed Aida és Knapek Edina (mindkettő magyar), …13. Lantos Gabriella, …46. Varga Katalin. Csapat: 1. Oroszország, 2. Lengyelország, 3. Románia, 4. Magyarország
2003, Bourges, Eb. Egyéni: 1. Varga Gabriella (magyar), Vezzali (olasz), 3. Ju-cseva és Bojko (mindkettő orosz), 7. Knapek Edina, 9. Mohamed Aida, …13. Jeszenszky Szilvia. Csapat: 1. Lengyelország, 2. Olaszország, 3. Oroszország, 4. Magyarország

A magyarok a női tőr 1937 óta íródó vb-történetében
Egyéni: 4 arany, 7 ezüst, 13 bronz
Csapat: 10 arany, 10 ezüst, 5 bronz

A vb programja
október 6.: egyéni verseny (Knapek Edina, Mohamed Aida, Varga Gabriella, Varga Katalin)
október 9.: csapatverseny (Knapek, Mohamed, Varga G., Varga K.)