Marad a szabadkártya

– Nézzen csak körül, igazán remek itt a hangulat, nem? Elsőrangú vendéglátásban volt részünk, ez nem kétséges. Jó döntés volt Budapestre bízni a világbajnokság rendezését, hiszen a kiváló szervezés mellett a csarnok hangulata is felejthetetlen.
– Apropó, Aréna. Hogy tetszik Magyarország legnagyobb csarnoka?
– Pompás létesítmény, akárcsak a debreceni Főnix-csarnok, amelyben a torna-világbajnokságot rendezték decemberben. Örülök, hogy ilyen létesítmények épülnek Magyarországon. De azt is el kell mondanunk, hogy mindez csak a biztos alapot jelenti a sikerhez, mert a versenyek zökkenőmentes lebonyolításához sok-sok ember munkája és hozzáértése kellett. A szervezőbizottság legjobb formáját hozta, minden résztvevő megelégedésére dolgoztak. Bár lehet, hogy nem ildomos, de Forgács Róbert barátomat külön is kiemelném, emberfeletti munkával fogta össze a szervezést.
– Igazán jó ilyenkor magyarnak lenni, legalább a szervezésben jók vagyunk. Nem úgy a szőnyegen, legalábbis a kapott pontokat tekintve…
– Higgye el, tökéletesen meg tudom érteni a csalódottságukat, nagy várakozás előzte meg a magyar kéziszercsapat teljesítményét, de a tizenegyedik hellyel lemaradtak a kvótáról. Az olasz csapat a dobogóról csúszott le egy hajszállal, miután a fehéroroszokkal azonos pontszámot ért el, de az ő technikai értékeik magasabbak voltak. Hasonló volt a helyzet a magyar csapat esetében is. Mint olasz ember, én is csalódott vagyok, hogy is ne örülnék egy világbajnoki éremnek. De, és ezt kérem írja le: a nemzetközi szövetségnek – mindenki által elfogadott – szabályai vannak, nekem pedig, a szervezet elnökeként, ezek betartása a feladatom.
– Ez teljesen világos, de az ügy mégis árnyékot vet az rg-szakágra. Hiszen egy lengyel pontozó is ült a zsűriasztalnál, és a lengyelek éppen előttünk végeztek a versenyben…
– Ne is mondja, ismerem a magyar érveket, hiszen ennek kapcsán hívták össze Róberték a sajtótájékoztatót szombaton, amelyen én is jelen voltam Norbert Bueche főtitkárral együtt. Még egyszer mondom, megértem a frusztráltságukat, de… Egle Abruzzini, az rg-szakág elnöknője szerint korrekt volt a bíráskodás. Persze a pontozóbírók is követhetnek el szakmai hibákat, ezért – mindenki megnyugtatása végett – az összes gyakorlatot megnézzük videóról. A vb végeredményét azonban ez már nem befolyásolja.
– Tehát ne is reménykedjünk Athént illetően?
– Egyetlen lehetőség még maradt, ez pedig az egyik, az FIG végrehajtó bizottsága (FIG-vb) által kiosztandó szabadkártya. Ez elvileg a tizedik helyen végzett lengyel csapatot illeti, az eredményességet figyelembe véve. Pusztán az érzékeltetés kedvéért tegyük fel, hogy a magyarok számára kedvező döntés születik. Ekkor vajon ki mondja meg a lengyeleknek, hogy nem mehetnek Athénba? És mit szólnak hozzá a NOB illetékesei? Maradjunk annyiban, hogy nincs könnyű helyzetben a FIG-vb…
– Szakmai szemmel nézve milyen volt ez a világbajnokság?
– Sokat fejlődött a sportág az elmúlt években, mindennap kiváló gyakorlatokat láthatott a közönség. Külön öröm számomra, hogy a nemzetközi erőviszonyok átalakultak, az ukránok és a bolgárok fejlődése szemmel látható, ráadásul az előbbi nemzet egy igazi klasszist is adott a sportágnak. Anna Besszonovára gondolok, véleményem szerint ő a világbajnokság meglepetésembere. A sportág világszerte egyre elismertebb, a feltörekvő csapatok között vannak példának okáért a brazilok.
– Férfiként is nézve a gyakorlatokat, igazán elégedettek lehetünk. Csinos hölgyek, ragyogó ruhák, sugárzik a nőiesség a szőnyegről. Ennek ellenére a gálán a férfiak is bemutathatták tudásukat.
– Üde színfolt volt, ez tény, de meglátásom szerint nem szabad erőltetni.