Így látták a magyarok

Babos Gábor (Newcastle–NAC Breda): "Ez más futball… Mentálisan és fizikailag is erősebbek voltak az angolok, keményen, a durvaság határán játszottak, a bíró ezt engedte, mi pedig csak harminc percig tudtuk tartani a ritmust. Utána jöttek a gólok, kettő nullánál Elmander ziccert rontott, ha bemegy, talán más lett volna a vége, így azonban összeestünk, és amatőrgólokat kaptunk. Ez nem a mi napunk volt… A hét végén négy kettőre vertük meg az Ajaxot, akkor kaptam egy potyagólt, most sokkal jobban ment a védés, a lapok a középhátvédet, Penderst és engem emeltek ki, mégis kikaptunk öt nullára. Tudom, nulla ötnél furcsa ezt hallani, úgy tűnik, mintha védeném magam, de aki látta a meccset, tanúsíthatja, hogy igazam van. Ettől függetlenül a nulla öt az nulla öt, bebizonyosodott, hogy nemcsak a magyar, hanem a holland gárdák is kaphatnak hatalmas pofont. Kis csapat vagyunk, szép, hogy eljutottunk idáig, de a Newcastle még nem a mi nívónk.”

Fehér Csaba (Newcastle–NAC Breda): "Vereségre lehetett számítani, de ekkora különbségűre nem. Vasárnaptól szerdáig nagyot változott a világ negatív irányba… A NAC és a Newcastle között eleve van egy kis különbség, amely ezúttal óriásira nőtt. Tudtuk, hogy a Newcastle jó csapat, hogy eddig nem jöttek az eredményei, és az is biztos volt, hogy valaki beleszalad ellene abba a bizonyos késbe. Sajnos a Breda lett az áldozat. De nem kellett volna öt nullára kikapnunk, az első félidőben partiban voltunk az angolokkal, mi két ziccert rontottunk, ők két gólt szereztek. A fordulás után lankadt a figyelmünk, nem összpontosítottunk megfelelően, és újabb gólokat kaptunk. Sajnos meg is sérültem, a húsz-huszonötödik perc tájékán kifordult a bokám, alig bírtam megfordulni. A szünetben kaptam egy injekciót, tudtam tovább játszani. Bevallom, nem volt szívem feltenni a kezem és cserét kérni.”

Pető Tamás (Newcastle–NAC Breda): "Tényleg elkapta a fonalat a Newcastle, várhatott volna ezzel még egy kicsit. Az első félidőben az volt a különbség, hogy ők berúgták, mi pedig kihagytuk a helyzeteket, a fordulás után már átgázoltak rajtunk. Eddig csak a televízióban láttam, milyen az angol mentalitás, most élőben is tapasztalhattam, lenyűgöző volt. A Newcastle más dimenziót képvisel. Az eredeti taktika szerint nekem Bellamyt kellett volna fognom, csakhogy ő a kezdéskor felment a két csatár mögé, így nekem maradtak a középpályások. Végigjátszottam a meccset, bár már az első félidőben megsérültem, amikor meghúzódott a térdszalagom.”

Fehér Miklós (La Louviere–Benfica): "Győzni kellett volna, mindenki azt remélte, hogy már idegenben előnybe kerülünk. A La Louviere meglepően hajtós csapat volt, két kihagyott helyzetünk után talált egy gólt, ami még inkább feldobta a játékosait. Ettől függetlenül végig mi irányítottunk, az egyenlítő gól után jöhettek volna az újabb találatok is, végül maradt az egy egy. Nekem is voltak lehetőségeim, a legnagyobb a második félidőben, amikor esés közben lőttem kapura, a belga hálóőr azonban lábbal védett.”

Mitring István (MyPa–Sochaux): "A meccs összképe alapján sajnos nem nekünk állt a zászló… Jobb képességű csapat a Sochaux, taktikailag és fizikailag is fölénk nőtt, az utóbbiban talán felvettük vele a versenyt, az előbbiben viszont semmiképpen sem. Több lehetőségük volt, egy kivételével sikerült megúsznunk az összeset, de a kapufa és a rengeteg fölé-, illetve mellészálló lövés jelezte a franciák fölényét. Az első félidő végén kaptunk egy fejes gólt, attól kezdve kicsit bátrabban játszottunk, de a kontráik azok után is veszélyesek maradtak. Hiába, látszott a szintkülönbség. Nem én védtem, az edző Korhonennek szavazott bizalmat, őt a végén kiállították, én azonban nem jöhettem be a helyére, mert addigra kihasználtuk az összes cserelehetőségünket. A visszavágón azonban, ha semmi sem jön közbe, már én állok a kapuban. A második meccsre olyan sok mindent nem lehet kitalálni, most a fiatalok játszottak a Sochaux-ban, ha a visszavágón az első csapat szerepel, akkor sok jót nem jósolok magunknak.”

Király Gábor (Hertha BSC–Groclin): "A helyzeteink megvoltak, úgy érzem, kicsit több odafigyeléssel nyerhettünk volna. Az mindenképpen pozitívum, hogy otthon nem kaptunk gólt, így ha kint rúgunk egyet, akkor már az egy egy is elég. Kicsi ez az előny, de előny, és nálunk van. Ettől függetlenül győzni megyünk Lengyelországba. A Groclintól kicsit erőteljesebb játékra számítottam, most is technikásan, bátran futballoztak, de azt hittem, több helyzetet dolgoznak majd ki. A tizenhatosig veszélyesek voltak, onnan azonban nem tudták átlőni a védőfalat. Ijesztgettek, de nem voltak igazán veszélyesek.”

Tóth Norbert (Panioniosz–Nordsjaelland): "Magunknak tettük nehézzé a mérkőzést, mert a második félidő derekán elkerülhető, buta gólt kaptunk. Az utolsó húsz percre álltam be, én is kihagytam egy nagy helyzetet, de ezzel nem voltam egyedül. Legalább három-négy gólt kellett volna szereznünk… Hét vagy nyolc tétmérkőzés óta vagyunk veretlenek, de olyan a hangulat, mintha egyszer sem nyertünk volna. Az elnökünk nem csupán eredményes, hanem szép játékot is vár tőlünk, eddig talán egyszer sem dicsérte meg a csapatot, remélem, eljön majd annak is az ideje. Szombaton következik az AEK elleni nagy rangadó, mostantól arra figyelünk, talán akkor már minden összejön.”

Az UEFA-kupában érdekelt további légiósaink közül Sáfár Szabolcs (Szpartak Moszkva) nem lépett pályára a 2–0-s hazai sikerrel befejeződött Szpartak–Esbjerg találkozón, a Portugáliában "vendégszereplő” Fehér Miklós végig a pályán volt az 1–1-gyel záruló La Louviere–Benfica összecsapáson, míg Kabát Péter (Kärnten) a 88. percben állt be a Feyenoord elleni, 2–1-es vereséggel végződő mérkőzésen.