Az öt vb-érem háttere

– Ha összehasonlítjuk a tavalyi és az idei vébé eredményét, hasonló a mérleg, bár egy éve egy ezüsttel többet szereztünk – kezdte Kulcsár Antal, a nők szövetségi kapitánya. – Ezek az érmek is mutatják, hogy női öttusában nagyon jó versenyzők vannak, és ha jól sikerül a felkészülésük, érmet nyerhetnek. Az idén Vörös Zsuzsa lett egyéni világbajnok, tavaly Simóka Bea, mert éppen az egyik vagy a másik fogott ki jó napot. További hasonlóság a San Franciscó-i és a pesarói verseny között, hogy mindkettőt szörnyű időjárási feltételek mellett rendezték meg. Ráadásul most a körülmények sem voltak a hőségnek megfelelőek: a zárt helyszíneken nem volt légkondicionálás, a mobiluszoda pedig méltatlan volt a vébéhez. Szóval, jó lenne más időpontot találni, mert így állandóan szembesülni fogunk hasonló problémákkal. Egyedül a futó- és a lovaspálya erőssége volt világbajnoki. A nemzetközi szövetségnek többet kellene követelnie a rendező országoktól.
– Milyen titkos vagy kimondott vágyakkal érkezett az olimpiai kvalifikáló vébére?
– Nyugodt felkészülés után érkeztünk. Ez egyrészt azt jelenti, hogy nyugodt voltam, mert az évközi Világkupa-versenyeken jól szerepeltek a lányok, és nyugodt voltam azért is, mert van három jó versenyzőnk, és joggal számítottam arra, hogy valaki olyan napot fog ki, amelynek végén a dobogóra állhat. Bevallom, a két kvótás helyet nem tartottam reálisnak, de az egyet igen. Ezt megszereztük. Most úgy jött ki a lépés, hogy Vörös volt a legjobb állapotban. A száznyolcvan körös lövészet mindig jó, vívásban többet reméltem tőle. A kiváló fizikai állapota miatt a futása és az úszása szenzációs volt, úszásban egyéni csúcsot ért el. Lovaglásban jól oldotta meg a feladatot a nehezen lovagolható lóval, majd okos futással lett világbajnok. Simóka Bea és Füri Csilla akarásán, küzdésén látszott, hogy ők is nagyon szerettek volna kvótát szerezni, és ez a lövészet után elképzelhetőnek is tűnt. Utána azonban nem jött a kellő jó vívás.
– Ennek mi lehetett az oka? Különösen azt figyelembe véve, hogy férfiversenyzőink is a páston gyengélkedtek.
– A vívás az a szám, amelynek eddig is nagy volt a jelentősége, mert ez hozza a legtöbb pontot, ráadásul a győzelmekkel a vetélytársat fosztod meg a pontoktól. Azt hiszem, a lányok elsősorban a kvótáért harcoltak, és nem a jó vébészereplésért, és ez különösen a vívásukra nyomta rá a bélyegét. Belátom, én is hibáztam, mert nem lett volna szabad ennyire hangsúlyozni, hogy ez nem "egyszerű” vébé, hanem kvótát is adó, így túl nagy volt a teher. Most már tudom, hogy "csak” vébéként kellett volna kezelni. Az Európa-bajnokságot megpróbáljuk így felvezetni. Simóka és Füri gyengébb egyéni szereplése ellenére is bronzérmes, sőt majdnem ezüstérmes lett a csapat. Megjegyzem, hogy Füri kiválót úszott, míg Simóka fizikai számain érződött a kullancscsípés okozta Lyme-kór, még nincs teljesen rendben.

– Az Európa-bajnokságot milyen felállásban tervezi?
– A csapat megegyezik a mostanival, vagyis Vörös, Simóka, Füri, az egyéni indulót és a váltót pedig később jelölöm ki.
Pálvölgyi Miklós kapitány "fiai” immár zsinórban harmadszor lettek csapatvilágbajnokok, ami a férfiszakág erősségét jelzi, emellé az idén a váltóaranyat is visszaszerezték. Két aranyérem a háromból remek teljesítmény, de most kicsit kesernyéssé tette a szereplést, hogy a nagyon remélt egyéni érem, és ezzel a kvótaszerzés nem sikerült.
– Ezekkel a versenyzőkkel a két csapatversenyt meg kellett nyerni. Megnyertük. Kvóta is kellett volna, ez nem sikerült – kezdte tömören a kapitány.
– A rajt előtt milyen eredménnyel számolt?
– Három arannyal. Ugyanis úgy nem lehet nekivágni egyetlen versenynek sem, hogy ne a győzelmet akarná az ember.
– Azt mondta, hogy most a jobb egyéni szereplés elsősorban azon múlt, hogy a versenyzőket nyomasztotta a kvótaszerzés lehetősége. Az egy hónap múlva esedékes Európa-bajnokságon is olimpiai részvételt jelent majd az egyéni dobogós helyezés. Addig sikerül levenni ezt a terhet?
– Nagyon nehéz, de megpróbáljuk. Nehéz, már csak azért is, mert a csapaton belül is nagy a harc, hiszen hiába szerez akár mind a négy fiú kvótát, Athénba csak kettő utazhat. Nincs más megoldás, tovább kell dolgozni, és az Európa-bajnokságon újra harcba indulunk a kvótákért. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy megszerezzük őket, az a kérdés, hogy mikor. Megnyugtatóbb lenne minél előbb.
– A két arany mindenképpen remek eredmény, éppen ezért nem akarok ünneprontó lenni, de valamit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Már a tavalyi vébén is a víváson múlt a jobb egyéni szereplés, mint ezúttal is…
– Mindent megtettünk azért, hogy javítsuk a vívást, rendszeresen együtt edzettünk a vívóválogatottal. Év közben, de még a selejtezőben is úgy tűnt, eredményes volt a munka. A jelek biztatóak voltak, aztán a döntőben mégsem tudtuk hozni a vártat, és ez a szám akadályozta meg a jobb szereplést. De ki tud magyarázatot adni például arra, hogy Kállai Ákos, aki egész évben és a selejtezőben is jóval ezer pont fölött zárt, most jócskán elmaradt ettől. De említhetem a többieket is. Azt tudom mondani, nem a tudásukkal van gond, hanem nyomta őket a teher. Remélem, tanulnak ebből a szereplésből…

Interjú a kétszeres pesarói aranyérmes Vörös Zsuzsannával

Középpontban a fair play

A vb zárónapján nemcsak a hagyományos férfiverseny érmeit osztották ki, hanem sportszerűségi diplomák átadására is sor került. Az UNESCO és a NOB égisze alatt működő Nemzetközi Fair Play Bizottság (CIFP) elnöke, Kamuti Jenő elmondta, hogy az idén 40 éves bizottság megújulásának egyik jele az öttusa vb-n útjára indított sorozat, vagyis az, hogy minden olimpiai sportág világbajnokságán elismerik a legsportszerűbb személyeket. Az egykori nemzetközi fair play díjas olimpiai ezüstérmes tőröző felvállalt egy missziót: be kell mutatni, hogy a mai, el-üzletiesedő világban is létezik becsületes játék. A fiataloknak kellenek a példaképek, és a sportvezetők, edzők feladata megtalálni a sportszerű cselekedeteket és felhívni rájuk a figyelmet. Az öttusa nyitja a sort, majd az atlétikai vb és az októberi vívó-vb következik. Kamuti szeretne hagyományt teremteni a díjak átadásából, ezért az adott sportág vezetőinek egész évben figyelniük kell a sportszerű momentumokat. Minden vb-n két díjat adnak ki: egyrészt jutalmaznak egy versenyzői, versenybírói, újságírói pályafutást, másrészt egy adott tettet. Az öttusázóknál első alkalommal Hiltrud Reder kapott életműdíjat, aki sokat tett a női szakág fejlesztéséért. Az adott cselekedetért hárman is díjat kaptak: az orosz Alekszej Turkin és Alekszej Lebegyinyec, valamint az olasz Andrea Valentini, akik kölcsönadták vívófelszerelésüket a német csapat tagjainak, miután azok csomagja nem érkezett meg Pesaróba, és nem tudtak volna elindulni a vb-n.