Csak egy állomás az úton

Ezt a tornát persze nem moshatjuk össze amazzal, elvégre a CONCACAF válogatottainak hivatalos, kontinentális versengéséről van szó, még ha ez a névben nem is jelentkezik (a térség megjelölésére gondolva egyébként érthetően). Annyi hasonlóság kétségtelenül van azonban, hogy némelyek ide sem a legerősebb csapatukkal jönnek, illetve nem a végső győzelmet tekintik a legfontosabbnak.
Az előbbiek közé mindenekelőtt a brazilok sorolandók, akik vendégstátusuk dacára nem is próbálják leplezni, legjobbjaiknak mennyire fontos ez a vetélkedés, ugyanis az U23-as keretükkel érkeznek. Mielőtt fintorogni kezdenénk, érdemes mazsolázgatni a nevek közül: ott lesz a Santos két, istenáldotta talentumnak tartott tinédzsere, Robinho és már a válogatottban is bemutatkozó Diego, valamint a tavalyi vb-győzelemben epizódszerepet vállaló, több nagy európai klub által körüludvarolt Kaká. Sokak szerint a jövőben, néhány ugyancsak fiatal társukkal együtt, ők képezhetik a gerincét a világbajnoki címvédésre készülő "selecaónak”. Egyébként az arany-zöldek már 1996-ban is 23 éven aluliakkal próbálkoztak az Arany-kupán, s csak a döntőben kaptak ki Mexikótól.
A társházigazda és címvédő Egyesült Államok szövetségi kapitánya, Bruce Arena idejekorán világossá tette, szakmailag mit tekint elsődlegesnek: "Az egésznek az a lényege, hogy jussunk ki a 2006-os világbajnokságra. Persze útközben vannak ilyen tornák, amelyeket az ember szeretne megnyerni, de számomra kudarc lenne, ha győztünk volna a Konföderációs Kupán, aztán esetleg most itt is elsők lennénk, de végül lemaradnánk a vébéről.” A kapitánynak egyelőre nem kell "aggódnia”, Franciaországban simán kiesett a csapata, hazai pályán ugyanakkor olyan, immár bevethető tehetségekkel, mint Landon Donovan, DaMarcus Beasley és Pablo Mastroeni, sokkal többre lehet képes.
Mexikó viszont elég rossz "bőrben” van, amióta novemberben Ricardo Lavolpe leült a kispadra, hat meccséből csak egyet nyert meg, ami három lőtt góllal egyáltalán nem csoda. Legutóbb például Salvadortól kaptak ki a zöld mezesek 2–1-re. A mexikói együttes pechére a veszélyes hondurasi tizeneggyel, valamint a brazil ifjoncok társulatával került egy csoportba, úgyhogy vélhetően nem lesz egyszerű megszereznie legalább a második helyet.
Dél-Amerikából egyébként nemcsak a világbajnokot hívták meg, hanem Kolumbiát is, amelyet bátran nevezhetünk az egyik esélyesnek. A Konföderációs Kupán az elődöntőig jutó gárdát Francisco Maturana végre kiegészíthette ama kilenc América Calí- és Independiente Medellín-játékossal, akik annak idején, a Libertadores-kupa elődöntői miatt nem álltak a rendelkezésére. Érdemes lesz még odafigyelni a csaknem legerősebb csapatát felvonultató Costa Ricára, amelyet az 1998-ban kirúgott amerikai szakvezető, Steve Sampson igazgat, vagyis igazán érdekes lesz, ha az "amik” és a Costa Rica-iak összeakadnak a negyed- avagy az elődöntőben.
A lebonyolításról annyit, hogy tizenkét válogatott húsz mérkőzést vív egymással, hármas csoportokban rajtolva, majd a legjobb nyolctól egyenes kieséses rendszerben folytatva. Hogy az idén egyáltalán miért rendezik meg a tornát, nem tudni, a kezdeti bizonytalankodás után ugyanis 1996 óta kétévenként került rá sor. Úgy tetszik, ha egyelőre másban nem megy, a szervezők igyekeznek legalább a rendezés hektikusságában a nagy testvérre, a Copa Américára hajazni…

Arany-kupa
A-csoport: Mexikó, Brazília (U23), Honduras. B-csoport: Kolumbia, Guatemala, Jamaica. C-csoport: Egyesült Államok, Salvador, Martinique. D-csoport: Kanada, Costa Rica, Kuba.
Az első nap (július 12.) programja: Egyesült Államok–Salvador, Costa Rica–Kanada