Petacchi pihenten is nyerő

Katonás rendben érkeztek a kísérőjárművek, minden csapatot négy személyautó és egy hatalmas busz kísér majd a három hét során. A versenyzők az elsötétített üvegek mögött hangoltak a rajtra, miközben a kordonok mögött megkezdődött a népvándorlás, mindenki igyekezett kedvenc csapatának közelébe férkőzni.
A Quick Step buszából Bodrogi László bújt elő elsőként, s amikor aláírta a startlistát, a hangosbemondó szinte valamennyi eddigi sikerét felsorolta. A magyar kerekes jókedvűen készülődött pályafutásának második Tour-rajtjára. "Kicsit feszült vagyok még, akárcsak a többiek, hosszú lesz ez a három hét, s anynyi minden történhet a befutóig. Ma az a legfontosabb, hogy az etap során meg tudjuk őrizni a nyugalmunkat, a Tour első szakaszán általában sokan próbálkoznak szökéssel, ugyanakkor a sprinterek csapatai is keményen dolgoznak. A csapatom várhatóan nem vesz majd részt a hajrák felvezetésében, úgyhogy egyelőre csak magunkkal kell foglalkoznunk. Most még kapitányunk sincs, szerintem a negyedik, ötödik szakasz után dől el, hogy ki lesz az első emberünk, akit segíteni kell” – magyarázta Bodrogi, szerényen elhallgatva, hogy egyelőre ő a Quick Step első embere, hiszen a belga klub tagjai közül ő szerepelt legjobban a szombati prológon.
Mindenki a saját rituáléi szerint készült a rajtra, a nagy esélyesek közül Lance Armstrong vagy Jan Ullrich azonnal visszaült a buszba, miközben akadtak olyanok is, akik csak úgy, kerékpáron betértek egy kávéra a VIP-faluba – igaz, a mosolygós arcok sem tudták leplezni a feszültséget…
Amely 11 óra 40 perckor egy szempillantás alatt szertefoszlott: Jean-Marie Leblanc, a Tour de France főnöke egy tűzpiros Alfa Romeo tetőablakán kihajolva megadta a jelet a rajtra.
Ez persze, csak amolyan "lassú rajt” volt, a versenyzőkre néhány kilométerrel odébb újabb ceremónia várt.
Montgeronban is korán kezdődött a program, az ünnepséget a Köztársasági Gárda lovasainak parádéja nyitotta, majd felavatták az "1903” nevet viselő falut, amelyben tucatnyi egykori Tour-menő fogadta a meghívott vendégeket. A versenyzők a Réveil Matin kávézó előtt gyülekeztek. Száz esztendővel ezelőtt ugyanitt sorakozott fel öt ország 60 kerekese, hogy részt vegyen az első Francia körversenyen. Akkoriban kicsit másként nézett ki egy kerékpáros-viadal, Maurice Garinék például az első szakasz során, Montgeron és Lyon között 467 kilométert teljesítettek, míg Armstrongékra ezen a vasárnapon 168 kilométer várt.

Nem sokáig. Délután egy órakor felcsendült a Marseillaise, s ezúttal Leblanc úr helyett pompás tűzijáték jelezte: itt az idő útra kelni…
Durván negyed kettő volt, amikor a csaknem kétszáz kerékpáros – köztük Bodrogi László – útra kelt, hogy teljesítse a Montgeron és Meaux közötti etapot. A szakasz hamar megélénkült, az első részhajrá után ugyanis három francia kerékpáros – Flickinger (Ag2r-Prévoyance), Mengin (FDJeux.com) és Beneteau (Brioche La Boulangére) – megiramodott, és megszökött a mezőnytől. A trió elképesztő sebességgel növelte az előnyét, amely már csaknem elérte a tíz percet, amikor a karaván tagjai végre összekapták magukat, és elkezdtek tisztességes iramban tekerni. Az üldözésben elsősorban a FDJeux.com, a sárga trikós ausztrál Bradley McGee csapata jeleskedett, de ott tekertek elöl a sprinterek együttesei is: a Fassa Bortolo, a Rabobank, a Telekom, a Lotto és még néhányan.
Így aztán a három franciának nem sok esélye volt a célba érésre, és bár Flickinger a végsőkig kitartott, a finistől 11 kilométerre őt is utolérték. Nagyjából ugyanekkor defektet kapott Erik Zabel, a Telekom vágtázója, az etap egyik nagy esélyese, de négy csapattársa várta meg (!), így gond nélkül utol tudta érni az élbolyt.
A következő tíz kilométer eseménytelenül zajlott, az utolsó 1000 méteren viszont több is történt annál, amire számítottunk. A befejező kilométerre egyszerre zúdult rá az egész mezőny, elöl hatalmas volt a helyezkedés, minden csapat a maga sprinterét szerette volna felvezetni a hajrára, amikor 400 méterrrel a cél előtt a spanyol Gutierrez (Kelme) alól kicsúszott a kerékpárja. A mellette és mögötte érkezők úgy dőltek el, mint a dominóban, és az utat egyszer csak több tucat, a földön fekvő kerekes zárta el, lehetetlenné téve a továbbhaladást.
Elöl közben megkezdődött a csata a győzelemért. A céltól 250 méterre Alessandro Petacchi kibújt a szélárnyékból, és bár hárman is igyekeztek őt megelőzni, végül fél kerékkel ő lett a győztes, pályafutása 28., idei 13. profisikerét aratva. A Fassa Bortolo vágtázója a célban a világ legjobbjait, McEwent és Zabelt, a tavalyi vb két dobogósát előzte meg – ha már Jean-Marie Leblanc, a Tour igazgatója úgy érezte, hogy a világbajnoki címvédő Mario Cipollininek nincs ott a helye a rajtnál.
"Engem is meglepett a győzelmem, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok jó formában, nem is értem, hogyan sikerült megnyernem a szakaszt. Ha nincsenek a csapattársaim, akik kőkeményen végighajtották a napot, akkor aligha tudtam volna diadalmaskodni – nyilatkozta nagyon őszintén Petacchi, aki az idei Girón aratott 6 szakaszgyőzelme (!) után tíz napot pihent, és csapatfőnöke, Ferretti csak az utolsó napokban tudta meggyőzni arról, hogy elinduljon a Touron. – Természetesen nagyon örülök annak, hogy életemben először sikerült szakaszt nyernem a Tour de France-on, és azon leszek, hogy a következő etapokon is jól szerepeljek.”
Utóbb kiderült, hogy az utolsó kilométeren történt nagy esésben nem sérült meg sem a mi Bodrogi Lacink (aki viszonylag nyugodtan töltötte el az első "teljes” napját élete második Tourján), sem a négyszeres győztes Lance Armstrong, aki ráesett az előtte elcsúszókra, de semmi baja nem lett. A sok elesőhöz képest meglepően kevés, mindössze két versenyzőt kellett kórházba szállítani: a francia Jimmy Caspert (FDJeux.com) és az amerikai Tyler Hamiltont (CSC). A bukásban résztvevők az ilyenkor megszokott módon a győztessel azonos időt kaptak a célban.
Az összetettben nem történt változás, pontosabban mindössze annyi, hogy Bradley McGee egy részhajrában szerzett második helyének köszönhetően négy másodpercre növelte az előnyét Millarral szemben.
Hétfőn a La Ferté-sous-Jouarre és Sedan közötti etap vár a mezőnyre.