Edzőtáborok közötti sikerek

Vasárnap már a nyitó szám során egyértelművé tették a mieink, másnak itt és most nincs is keresnivalója. Főként Sofia Paldaniusban kellett tudatosítani e tézist, minthogy egyedül a svéd kajakos érhette volna be Bótát a 2003-as ranglistán. Csakhogy – miként azt jeleztük – már a K–1 500 méteres döntő egyértelművé tette, kinek hol a helye. A világbajnoki címvédő Kovács (újfent igazolva eposzi jelzővel ellátott beceneve időtállóságát: "Aranyos Katica”) irigylésre méltó kajakozással győzött, és Bóta is sikerrel vívta meg a maga harcát: ha csak tizedmásodpercekkel is, de Paldanius előtt, a második helyen ért célba.
Egy óra múlva Bóta tiszaújvárosi klubtársa, Szabó Szilvia társaságában is nagyot alkotott: idei negyedik Világkupa-viadalán is veretlen maradt K–2 500 méteren. A párosoknál három egység amúgy is kiemelkedett a mezőnyből: fizikailag mind a magyar, mind a lengyel és a román páros a víz felszínén haladt, ám tudásban magasan és látványosan a többiek fölé nőtt, elvégre 1000, 500 és 200 méteren is e három hajó egysége állhatott a dobogóra.

"Fontos, hogy ismét tudatosítottuk riválisainkban, hogy előttük járunk – szögezte le Szabó. – Mindez úgy sikerült, hogy közben a hét végi, hazai vébéválogatón járt már az eszünk. Felemelő egy ilyen Világkupa-siker, ugyanakkor hamar visszatérünk a dolgos hétköznapokhoz, hiszen otthon csak ruhát váltunk, s hétfőn már utazunk is Szolnokra edzőtáborozni.”
Kovács Katalin 200 egyesben még belapátolt egy ezüstöt, ám ez is bőven elég volt ahhoz, hogy a Világkupák eredményeit tekintve 2003-ban a női szakág legjobbjává koronázzák: "Furcsa, hogy az idén otthon még nem versenyeztünk, és máris egy nemzetközi sorozat végére értünk. Csodás, hogy az élen végeztem, s az még szebb, hogy ilyen remek társaságban, az ezüstérmes Szabó Szilvia és a bronzérmes Bóta Kinga mellett állhatok a dobogóra. A neheze persze csak most következik: két hazai válogató júliusban és augusztusban, majd a vébé szeptemberben Atlantában.”