Kilenc futam, hat győztes

A rajtelső Kimi Räikkönen magabiztosan vezetett a versenyben, mígnem a Mercedes-motorja a 26. körben felmondta a szolgálatot. A McLaren üres kézzel távozott a Nürburgringről, így a konstruktőrök között visszaesett a harmadik helyre.
Nem véletlenül tartott Michael Schumacher a második rajthelytől, mert amint számított rá, a harmadik helyről, a pálya tiszta oldaláról induló Ralf Schumacher bejött elé a start után. Az ötödik helyről induló Rubens Barrichello is megelőzte a negyedik Juan Pablo Montoyát, igaz, mögöttük Olivier Panis és David Coulthard nem kovácsolt előnyt a páratlan rajtkockából, mindketten a Renault-k mögé szorultak (Montoya az agresszív védekezésének köszönhette, hogy nem került a francia négykerekűk mögé).
A pole-ból induló Kimi Räikkönen körről körre növelte előnyét, mögötte a két Ferrari beszorult Ralf Schumacher mögé. Az élcsoportban állandósult a Räikkönen, Ralf Schumi, Michael Schumi, Barrichello, Montoya, Jarno Trulli, Fernando Alonso, Panis, Coulthard sorrend, az első változás a tizenegyedik kör elején, a francia megcsúszását követően történt. A toyotás a 12. helyre esett vissza, DC pedig már pontszerző helyen haladt. Jacques Villeneuve hatalmas csatát vívott a két Minardi-Cosworthtal, előbb megelőzte mindkettőt, majd megcsúszott, és –miután újra megelőzte Justin Wilsont – az utolsó sikánban összetörte első légterelőjét. Pénteken ugyanitt ugyanígy járt csapattársa, Jenson Button is.
A kerékcserék és a tankolások első körét Trulli kezdte, utána Räikkönen és Michael Schumacher együtt, a 15. körben állt a ki szervizelésre. Ralf Schumacher került az élre, mögötte Barrichello egy körrel a csapattársa után szervizelt. A williamsesek közül Montoya ment előbb a garázsa elé, a kolumbiait Alonso és Coulthard követte, közöttük nem változott a sorrend, de Trulli mindannyiuk mögé került. Utolsóként Ralf is kiállt, a 21. körben kereket cserélő és üzemanyagot felvevő német kényelmesen visszajött a bátyja elé.

Trulli közben visszaelőzte Coulthardot, és ezzel beállt a Räikkönen, Ralf Schumi, Michael Schumi, Barrichello, Montoya, Alonso, Trulli, Coulthard sorrend. A 26. körben aztán az éllovas Mercedes-motorja – az idén először – felmondta a szolgálatot, és a német szurkolók legnagyobb örömére a két Schumacher állt az élre. Button feljött a nyolcadik helyre, de szorosan követte őt Panis.
A 36. körben Michael Schumacher kezdte meg a boxkiállások második körét, és Ralf még nagyobb előnyt szerzett vele szemben, mint az első szervizkörben. Miután utolsóként Coulthard is átesett a frissítésen, R. Schumacher, M. Schumacher, Montoya, Barrichello, Alonso, DC sorrend alakult ki.
A 43. körben a villámgyors Montoya a Dunlop-hajtűkanyarban körbeautózta M. Schumachert, aki a bal első kerekével hozzáért a kolumbiai Williams-BMW-jének oldalához. Akárcsak 1997-ben Jerezben, a Villeneuve-vel vívott csatájában, a német húzta a rövidebbet, és kicsúszott. Szerencséjére a pályabírók vissza tudták tolni az aszfaltra, és folytathatta a versenyt. (Az eset hasonló volt Alain Prost és Ayrton Senna 1989-es, Japán Nagydíjon történt koccanásához, amelyet követően szintén a pályabírók tolták vissza a pályára Senna McLaren-Hondáját. A brazilt akkor kizárták, de neki – nem úgy, mint Schumachernek – leállt a motorja, és csak a megtolásnak köszönhetően kezdett el ismét üzemelni.)
A világbajnoki címvédő visszaesett a hatodik helyre, előtte Coulthard hatalmas csatát vívott Alonsóval a negyedik helyért. A skót többször is megpróbálta megelőzni a spanyolt, aki szenzációs érzékkel tartotta maga mögött vetélytársát. Az 57. körben a Veedol-sikán előtt Coulthard megcsúszott, és bár rendkívüli reflexszel kikerülte Alonso Renault-ját, a kavicságyba vágódva a verseny feladására kényszerült.
A McLaren pont nélkül zárta a viadalt, így a kettős győzelmet arató Williams megelőzte a konstruktőrök pontversenyében. A szezon eddigi kilenc versenyén hat győztes pilótát koronáztak, egy éven belül 1985 óta nem diadalmaskodtak ennyien (abban az évben nyolcan örülhettek). A Ferrari és Michael Schumacher sokat köszönhetett a wokingiaknak, hiszen nemhogy csökkent, nőtt az előnye Räikkönennel szemben, és azt, hogy nem hat, hanem hét pont lett a fórja, DC kicsúszásával érte el. A címvédő a végén kis híján Alonso mellett is elment, de a spanyol vasárnap "egyegyezésben” verhetetlen volt.
Schumi mögött Mark Webber, Button és a boxutcából induló Nick Heidfeld szerzett pontot, a BAR ezzel meglépett a Jordantől, a Jaguar pedig utolérte a Saubert a konstruktőrök között. Button a Brazil Nagydíjat megnyerő Giancarlo Fisichellához zárkózott fel, őket egy ponttal követi a Jaguar ausztrálja.

A legjobbak mondták
Ralf Schumacher: – Nagyon jó érzés ilyen hosszú idő után újra versenyt nyerni, főleg úgy, hogy az előző két próbálkozásra a pole-ból sem sikerült. Jól rajtoltam, Michaelnek ez valamiért nem sikerült, és így elé tudtam kerülni. Feljöttem a második helyre, és szerintem a boxtaktikámmal Kimit is le tudtam volna győzni. Tökéletes volt az autóm, a gumik is remekül dolgoztak, és annak ellenére, hogy az elején tíz kilóval többet nyomtam a többieknél, nem kerültem hátrányba. Csodálatos volt a közönség, köszönöm a biztatást.

Juan Pablo Montoya: – Az első szervizeléskor nem cseréltettem le az első gumikat, de tévedtem, úgyhogy a második boxkiállásomkor mind a négy kerék helyett újat kértem. Ezután sokkal jobb lett a kocsi, és megközelítettem Michaelt. Az előzésemkor későn fékeztem, de elég sok helyet hagytam neki, be tudott volna fordulni. Tipikus versenybaleset volt, de jó érzés volt megelőzni Michaelt a hazájában.

Rubens Barrichello: – A harmadik hellyel sohasem lehet maradéktalanul elégedett az ember, de ha azt veszem, hogy milyen nehéz volt az úton tartani a kocsit, nem panaszkodhatom. Az F2003-GA egyensúlya nagyon rossz volt, és a gumik tekintetében sem voltunk olyan versenyképesek, mint az ellenfeleink.