Motorsport: Visszatérés a Himalájába

A Megszállottak Klubja olyan sportemberek gyűjtőhelye, akik a saját műfajukban valami igazán egyedit és talán megismételhetetlent vittek véghez. Olyan emberek alkotják ezt az exkluzív klubot, akik kivételes sportteljesítményükkel, elszántságukkal, kitartásukkal és akaraterejükkel példaként állhatnak mindanynyiunk előtt. Juhász István a technikai sportokban jeleskedik. A névjegykártyáján az áll, hogy két keréken ő jutott a legmagasabbra a földön.Pedig az egykori országos ifjúsági ökölvívóbajnok sok mindent kipróbált. Úszott, búvárkodott, majd a motorozás lett a szenvedélye. Tizenöt évvel korábban részt vett, sőt második lett a Hősök visszatérése elnevezésű francia túlélőversenyen, amelyen már a célba érkezés is hatalmas fegyverténynek számított. A több halálos áldozatot szedő és az első alkalom után betiltott versenyen 9000 kilométert kellett megtenni tengeren, sivatagban, hegyek közt a megfelelő eszközökön: szörffel, katamaránon, úszva, kerékpárral, motorral, vagy éppen futva.Ám a legnagyobb tettet hősünk a magassági motorozásban vitte véghez Honda XR 250-es gépével 1995-ben az azóta is megdönthetetlen 6183 méteres mászásával. A Himalájában található Gaui Shankar csúcsánál azóta sem jutott feljebb senki. Ugyan az elmúlt nyolc évben a vad motoros megszelídült, hiszen gyerekeket tanít lovagolni dunaalmási lovardájában, ám a hőst a motorgyárak nem hagyják békén, újabb és újabb ajánlatokkal bombázzák. Mint mondja, az osztrák KTM magyarországi forgalmazója, Zsembery Barnabás egy 950 köbcentis gépet ajánlott neki, csak vágjon bele egy újabb rekordkísérletbe. Úgy tűnik, az idén ősszel nekifeszül a hegyeknek, bár a rekordjavítás során szerzett élményei még ma is kísértik."Az utolsó nyolc napot minden felszerelés, hálózsák, sátor és gázmelegítő nélkül, a rajtam lévő nedves ruhában, a zsebemben található energiaszeleteken élve tettem meg – emlékszik vissza hősünk a borzalmakra. – Akkor kaptam hidegsokkot, amely a mai napig nem múlt el. Ha például nyáron egy kicsit elmegy a nap, sokkosan elkezdek fázni, takaróra, hősugárzóra van szükségem, hogy nagyjából másfél óra alatt elmúljon ez a borzasztó érzés.”Pedig az előkészületek során minden rendben ment. A hegyi motorozásba Szendrő Szabolcs Himaláján készült képeit látva szeretett bele. A kiváló hegymászó és társai készítették fel a rá váró megpróbáltatásokra, hogy megdöntse a csehek korábbi, 5800 méteres világcsúcsát. Juhász úgy indult útnak, ahogy a hegymászók szoktak, rengeteg felszereléssel, amelyek a motorra voltak erősítve. Csakhogy a túlterhelt géppel egy rönkhídról vízmosásba esett bele, késsel elvágta az összes hevedert, és mindentől megszabadult. Ez még a hóhatár alatt volt, ahol a hőmérséklet nem nagyon süllyed fagypont alá. 5600 méteres magasságig még teherautók is járnak, az igazi nehézségek onnan kezdődtek. "Az ötezer-nyolczáz méter magas Manlung-La hágón kellett feljutnom, ameddig bírok, az úgynevezett Halálösvényen, ahova a tibetiek menekültek a kínai megszállás elől. De a ruhám nedves volt, mivel napközben felhőkön mentem át, éjszaka pedig az este hat órától tartó sötétség és az egyedüllét szinte kibírhatatlan volt. Fogytam tizenkét kilót, de mivel az indulásnál nem volt rajtam felesleg, ezt mind az izmaimból veszítettem. Volt egy bordarepedésem és rengeteg zúzódásom” – idézi fel a csúcsdöntés körülményeit Juhász. A sikerrel teljesített küldetés után elment a Turisztikai Minisztériumba, hogy regisztrálják a világcsúcsot, majd elindult motorral az onnan 700 kilométerre található Dardzsilingbe, Indiába Kőrösi Csoma Sándor sírjához, ahová tisztelete jeléül vitt a szülei sírjáról két marék magyar földet.Most pedig újra megpróbálja, holott pontosan tudja, hogy csak magára számíthat. Más motorosversenyen a rendezés minimális feltétele, hogy a túléléshez szükséges eszközök, orvos, helikopter a rendelkezésre álljon. Itt erről szó sem lehet. "A vállalkozás neve Hungarian Solo Expedition to Himalaja, vagyis egyedül kell megcsinálnom – vázolja Juhász a rá váró újabb feladatot. – Emberrel csak akkor találkozom majd a tervek szerint, amikor a megfelelő magasságban a csúcsot hitelesítő nepáli minisztérium emberei várnak majd rám. Rajtuk kívül a motoromra szerelt és leplombált GPRS szolgál adatokkal arról, hogy milyen magasra jutottam.”A miértre Juhász Istvánnak egyszerű a válasza."Minden ember teljes életet kíván élni, és nekem ehhez szükségem van az ilyen próbákra. Az igazi veszélyérzet, a fizikai és lelki tehertétel lehetőséget kínál arra, hogy az ember igazán megismerje önmagát. Ez a legfontosabb az egészben, önmagunk megismerése. Mert a körülöttünk lévő világgal gyermekkorunktól fogva ismerkedünk, sokat tudunk róla, de olykor felvetődik a kérdés: ki az az ember ott a tükörben? Azt tapasztaltam, hogy a Himaláján olyan kérdésekre találtam meg a választ, amelyekre a hétköznapokon nem sikerült.”