Jégkorong: Studniczky az új elnök

Ennek megfelelően igencsak rezignált társaság gyűlt össze, igaz, a szavazatképesség legalább biztosítva volt, mint azt a leköszönő – sőt, tulajdonképpen májusban leköszönt – elnök, Fertő László megállapította. A szövetség első (ex)embere ezek után a hathatósabb munka érdekében a mobiltelefonokat kapcsoltatta ki, majd villámsebesen elfogadtatta a 2002-es pénzügyi és szakmai terveket, letudva ezzel a délutánra kijelölt hét programpontból négyet."Életem nagy élménye volt ez a két év, melyet a sportág élén tölthettem” – búcsúzott Fertő, s ezzel kezdetét vette a fő esemény, az új elnökség megválasztása – a jelölőbizottság a korábbi 16 helyett csak 14 fős grémiumra tett javaslatot, míg a maradék két helyet az esetleges szponzorok kaphatnák meg.Talán az elképesztő melegnek tudható be, de a nagy viták elmaradtak, igaz, ehhez jelentősen hozzájárult, hogy az elnök és a két alelnök személyére csak három jelölés érkezett: előbbiért a szövetség korábbi főtitkára – 1980–1988 között a jégsport-szövetség, 1988–91 között a jégkorongosok főtitkáraként tevékenykedett –, Studniczky Ferenc indult harcba vetélytárs nélkül, míg a helyettesi posztokra Kovács Csaba és Méhn Imre kapott jelölést. A maradék 11 elnökségi helyre 16-an pályáztak, így tulajdonképpen csak itt merültek fel kérdések. Ennek megfelelően alig egy órával később már fény is derült a szavazás végeredményére: mint várható volt, a szövetség első emberévé – a következő három esztendőre – Studniczky Ferenc avanzsált.– Tucatnyi év után hazatértem – kezdte az újonnan megválasztott elnök. – Ha az embert a gyökerei szólítják, nem mondhat nemet. Amikor 1980-ban a jégsport- szövetségbe kerültem, mindösssze három csapat alkotta a bajnokságot, és a klubok anyagi helyzete is katasztrofális, mondhatnám, a mostanihoz hasonlatos volt. Ám hiszem, előre lehet lépni, és ehhez első lépésként a sportágnak magával kell szembenéznie: össze kell fogni, körül kell nézni lehetőségeket kutatva, és ha rájuk leltünk, meg kell ragadni őket.– Ehhez a szakmai tervek mellett anyagi bázis is szükségeltetik. Sőt, megkockáztatnám, a jelen helyzetben utóbbi a fontosabb.– És ehhez keressük a forrásokat. A pályaépítésekbe – a következő három-négy évben ugyanennyi új, fedett létesítménnyel számolok – be kell vonni az önkormányzatokat, a magántőkét, és meg kell nyerni a bankokat. A már meglévő szponzorok mellett újakat kell a hoki mellé állítani, s ezeket a magunk lehetőségei szerint kiszolgálni.– Állami támogatás nélkül egyetlen sportág sem tud megélni a mai viszonyok között. A jégkorongnak eddig csak morzsák jutottak. Mivel tudja szélesebbre nyittatni a pénzeszsákokat? Akadnak még felfedezetlen-kihasználatlan csatornák?– Elsősorban saját kapcsolataimra építek, amikor azt mondom, a mostani sportirányításban megvan a hajlandóság a hoki magasabbrétű finanszírozására, ám ehhez megfelelő koncepciót kell letennünk az asztalra. De nemcsak a sportvezetés felé fordulunk, úgy gondolom, jó esélylyel pályázhatnánk egészségügyi és környezetvédelmi vonalon. – Ez eddig remekül hangzik, ám a korábbi elnökök is hasonló tervekkel-ígéretekkel érkeztek, ám a nagy beteljesülés valahogy mindig elmaradt.– Pedig konkrétumokkal a jelenlegi helyzetben nem szolgálhatok. Mivel csak néhány perce választottak meg, eddig még nem is tárgyalhattam a sportág nevében, csak magánjellegű megbeszéléseket folytathattam.– Legalább egyetlen példát említsen!– Mint minden sportban, nálunk is kiemelt szerepet kell, hogy kapjon az utánpótlás-nevelés. A jelen anyagi helyzet erre alkalmatlan, ezért szeretném, ha már ebben az évben a hoki is a Héraklész-program részévé válna. Ebben az esetben egységes, országos képzés indulhatna meg. Igaz, ez elsősorban szakmai előrelépést jelentene, de biztos vagyok benne, egy ilyen jellegű előrelépésnek anyagi előnyei is lennének.