Nyugodtan mondhatjuk, hogy mindkét csapat játéka nyitott könyv a másik előtt. Ha volt is netán még egy-két olvasatlan lapja, azokat alaposan átböngészhették a felek a Magyar Kupa négyes döntőjében. Demeter György elsősorban Szabó Gáborra, no meg Mózerre és Urfira hívta fel játékosai figyelmét. Ruffing Péter pedig nem titkolta, ha döntőt kívánnak játszani, egyszer Kaposváron is nyerniük kell. Jobb lenne ezen mielőbb túllenni fűzte még hozzá.
A vártnál jóval kisebb érdeklődés közepette kezdődött a mérkőzés. Az első vendégpontok után Tomanóczy jó nyitásaival jutott előnyhöz a hazai együttes, majd Szekeres és Urfi révén fordított a Dunaferr. Később többször is az alacsony mennyezet áldozatai lettek a vendégek, emiatt négypontos hátrányba kerültek. Szekeres ötödik pontja révén azonban minimálisra zsugorodott a hazai előny, így aztán Demeter György magához rendelte játékosait. Két játszmalabdája is volt a kaposváriaknak, ám ezeket nem tudták értékesíteni, sőt, Mózerék hatásos sánca a vendégek szettgyőzelmét hozta. Idegesen folytatták a játékot a hazaiak, amit Szekeres két ásznyitásával használt ki a Dunaferr. Demeter edző már az elején ráérzett a bajra, időt kért, mégis tovább nőtt a vendégelőny. Szekeres blokkja után már öt ponttal vezettek a Duna-partiak, míg a hazaiak újabb kecsegtető helyzeteket puskáztak el. A hazai szakvezető Bánhegyit is frontra dobta, és az ő sáncával zárkózott föl egy pontra csapata. Ám nem sokáig tartott a nézőtéri öröm, mert a hibák sorát vétő hazaiak sorozatban öt pontot ajándékoztak ellenfelüknek. Gubikot Mészáros Péter váltotta, de a Dunaferr ellenállhatatlan maradt, már hét ponttal is vezetett, ami valósággal sokkolta Dávidékat. Most sem maradt el a meglepetés: fölényesen nyerte a játszmát a Szabó Gábor vezérelte vendégcsapat.
Tóth Tibor (szemben) tizenhét ponttal keserítette meg a kupagyôztes életét
Tóth Tibor (szemben) tizenhét ponttal keserítette meg a kupagyôztes életét
A Dunaferr lendülete a harmadik játékrészben sem csökkent, többnyire Urfiék szája íze szerint alakult a mérkőzés. Háromszori vezetése végül felrázta a Kométát, amely ezúttal partiban volt ellenfelével. A játszma legszebb labdamenete hazai ponttal zárult, majd a két edző állandó cserékkel operált. A végén Geiger vált főszereplővé, aki két, elveszettnek hitt labdát fogott, ennek köszönhetően sikerült szépíteniük a somogyiaknak. A szépítés ellenére a negyedik játékrészben kezdettől a Dunaferr vezetett, a nézőtéren egyre többen és hangosabban adták jelét nemtetszésüknek. Urfi és Tóth Tibor gondoskodott arról, hogy a Kométa ne tudjon felzárkózni, ám amikor Mészáros Péter ászt nyitott, a vendégek kértek időt – majd rövidesen ezt megismételték. Hullámvölgybe kerültek az újvárosiak, két pontjukra Dávidék tízzel válaszoltak, s úgy tűnt, hogy sikerül a (szett)egyenlítés, hisz 21:18-ra megugrott a Kaposvár. A hihetetlen küzdőkedvről tanúbizonyságot tevő vendégek azonban nem adták fel: nemcsak egyenlítettek, hanem Forgó előnyhöz is juttatta csapatát, majd következett egy hazai rontott labda, amely nemcsak a játszma, hanem a mérkőzés megnyerését is jelentette – tegyük hozzá, teljesen megérdemelten – a Dunaferr számára.
Mestermérleg Demeter György: – A Dunaferrnek csak át kellett juttatnia a labdát a mi térfelünkre, ott aztán mi menetrend szerint azokat elrontottuk. Mindez semmit sem von le a Dunaferr sikerének értékéből. Ruffing Péter: – Amíg taktikusan és türelmesen játszottunk, addig végig mi irányítottunk. Többször azonban nyert helyzetből türelmetlenségünk miatt nem tudtunk igazán előnyt kovácsolni.
