Elméletben tréner

– Netán betegeskedik?
– Nem, a hideg miatt gondoltam úgy, hogy inkább nem megyek ki a lakásból.
– Ha egy alföldi tanyán élne, talán még megérteném, de tudtommal ötszáz méterre lakik az uszodától. Nagykabát, sál, sapka, és akár gyalog is megtehetné a távolságot.
– Érzem, hogy valamilyen titkot keres.
– Találtam?
– Ki kell ábrándítanom, nincs titok. Nem azért nem megyek, mert sértett vagyok. Nincs okom rá, amúgy meg jól érzem magam itthon.
– Azt hallottam, a családja miatt az utóbbi időben azért voltak nehéz napjai…
– Több rokonom is rövid időn belül távozott az élők sorából. A testvéreim, mások. Nem tagadom, egy kicsit összetörtem. De már jobban érzem magam, a történtek ellenére az egészségemmel is minden rendben van. A vérnyomásom százharminc per nyolcvan, az orvosom azt mondja: "Tamás, bár az enyém lenne ennyi.” Cukros vagyok, de figyelek rá, tehát ezzel sem lehet gond.
– Néhány éve reggeltől estig az uszodában volt, most viszont reggeltől estig otthon. Nem unalmas?
– Maga akkor nem ismer engem. Hogy is lehetne unalmas? Végre van időm arra, hogy szellemi életet éljek. Tanulmányokat készítek, tanulmányokat olvasok, szerencsére arra is van időm, hogy az egyik kedvencemnek, a matematikának hódoljak. Az öreg ember kevesebbet alszik, én sem vagyok másképp. Van, hogy hajnali négykor még fent vagyok, ha belemerülök valamilyen tanulmányba, egyszerűen nem érzem az időt. Megesett, hogy hajnalban elkezdtem olvasni, felnéztem a papírjaimból, látom, hogy még szürkület van kint. Gondoltam, fél hét lehet, megyek reggelizni. Este fél hét volt… Nagyon egymásba tudnak mosódni a napok. De még mielőtt azt gondolná, hogy ez az öreg ember egész nap csak az íróasztal felett görnyed, gyorsan elmondom, végre a televíziózásra is van időm.
– Való Világ? Big Brother?
– Nem nézem ezeket a valóságmicsodákat, elkeserítően nívótlanok. Jobbára sportot nézek, meg a híreket. Mostanában rászoktam a dagadt emberek birkózására.

– A szumóra gondol?
- Igen, arra. És a nagy szerelem újabban a kerékpár. A Tour de France maga a csoda. Emberfeletti küzdelem, csodálatos taktika és mérhetetlen izgalom. Tisztelem azokat, akik ráéreznek, nem a sprintfutamokban van a lehetőség. A profik a hegyekben nyerik meg a Tourt, tudják jól, abban van az idő. A többi szakaszt pedig végigutazzák. Nem ők érnek elsőként Párizsba, de ők a legjobbak… Itt van például az amerikai Armstrong. Az az ember egy zseni.
– Olvasgat, tévézik, alszik, Széchy Tamás mint nyugdíjas. A stopper, a víz, a medence egyáltalán nem hiányzik?
– Hiányzik, de egyre kevésbé. A gyakorlati munka immár elméletivé nemesült. Az utóbbi évek összes világversenye megvan kazettán, a minap a 2001-es fukuokai világbajnokságot elemeztem. Olyan videóm van, amely alkalmas arra, hogy minden tempót kikockázzak.
– Az jó lehet, viszont a magyar úszósportnak sem ártana némi gyakorlati segítség.
– Azért nehogy azt gondolja, hogy teljesen elszakadtam az uszodától. Naponta jönnek fel hozzám edzők, versenyzők. Meghallgatom őket és segítek.
– Néhány éve kijelentette, minden vágya, hogy a négyszeres olimpiai bajnok Darnyi Tamás vegye át az edzői stafétabotot.
– Továbbra sem tettem le arról, hogy így legyen. Darnyi és Czene Attila lenne a megoldás. Darnyi konok, kemény, akaratos fajta, komoly tudással. Mindig írta az edzéseredményeit, minden tréning után elemezte a teljesítményét. Felkészültsége megkérdőjelezhetetlen, ha ő is akarja, kiváló edző lehet belőle. Darnyi a tudás és a szorgalom, Czene a kreativitás és a reflex. Nagyon jó megérzései vannak. Jó barátok, éppen ezért azt mondom, egymást kiegészítve nagy dolgokra lehetnének képesek. Nekik nem kell sokat magyarázni, tudják, miről szól ez a szakma. Szükség van rájuk, ugyanis nagyot változott a világ. Az én időmben, főleg a pályafutásom elején a világ úszósportja gyenge volt. Elég volt csak a szakma, csak a munka. Manapság ugyanannyira fontos a feltételrendszer.
– A feltételrendszert a Széchy-érában egy bizonyos Zemplényi György teremtette meg néhány évig. Eszébe jut még néha-néha a csalásért elítélt úszómenedzser?
– Megesik, mindig sajnáltam azt az embert. A halála előtt is többször hívott telefonon. Üldözési mániája volt. Telefonfülkékből hívott, mert azt mondta, figyelik, követik. Az utolsó hívása is egy kórház melletti telefonfülkéből jött. Hogy meghalt, vagy nem halt meg, én nem tudom, mindenféle pletykák keringenek. Ami kétségtelen: Zemplényi gonosz ember volt, azzá tette az élete. Mindig védekezni akart, és ezért csinált annyi rosszat. Mert ha sok rosszat csinált, volt lehetősége a védekezésre.
– Már csak azt árulja el: ki nyeri idén a Tour de France-ot?
– Ha indul, akkor Armstrong. Ha nem, akkor nem is annyira fontos…