Liverpool: úgy, mint régen

Pedig jó ideig úgy tűnt, nem ezen a meccsen fognak újjászületni a "vörösök”, Teddy Sheringham az első percekben az összes szóba jöhető testrészével Jerzy Dudek kapuja felé terelte a labdát egyszer-egyszer, de a lengyel hálóőr ekkor még résen volt, a lövéseket megfogta, a fejes meg fölé ment. Rövidesen felébredtek a vendégek, Michael Owen, Danny Murphy és Steven Gerrard felváltva veszélyeztették a kaput.
A rengeteg szép megoldás dacára góltalan volt az első félidő – annál jobban indult a második, tegyük hozzá, két nagy hibának köszönhetően. Az elsőt Dudek követte el, amint maga mögé engedte Mauricio Taricco távoli lövését (az argentinnak négy és fél év után ez volt az első gólja…), Owen azonban hamar egyenlített, miután Sheringham a saját tizenhatosán eladta a labdát. Owen két perc múlva a vezetést is megszerezhette volna, ha Kasey Keller nem reagál olyan príma reflexszel a lövésére. Megtette helyette Emile Heskey, méghozzá azt követően, hogy az amerikai kapus buzgón indítani próbálta társait, de vesztére az ellenfélhez továbbított. Gerrard gólja eldönteni látszott a mérkőzést, ám az utolsó hét találkozóján ötször eredményes Sheringham remekbe szabott kapáslövéssel izgalmassá tette a végül 3–2-es vendéggyőzelemmel zárult meccs finisét.
A két City, a Manchester és a Blackburn randevúja óriási iramban kezdődött, elsősorban a hazaiak jóvoltából. Képtelenek voltak azonban kihasználni a rivális megszeppentségét, egyre-másra kapu elé lődözött labdáik rendre elhaltak a védők lábain. Amikor sikerült mindenkit átjátszaniuk, hajmeresztő dolgokat műveltek – mint például Marc-Vivien Foé az első félidőben, Nicolas Anelka sokadik megugrása után. A kameruni a gyakorlatilag üres kaputól hat méterre kapta a labdát, de ballal olyan rosszul találta el, hogy nem a jó irányba, hanem visszafelé pörgött, a helyzet meg elúszott. Anelka és Robbie Fowler is kihagyott néhány, ha nem is ennyire ordító lehetőséget, a másik oldalon viszont egyedül Christophe Dugarry produkált értékelhetőt, de ő sem túl sokszor – a legveszélyesebb egy épphogy a kapufa mellé irányított csukafejes volt.
A City becsülettel zakatolt, legfeljebb Anelka borult ki néha egy-egy tévesen megítélt les miatt. Pedig igazán nem lehet mondani, hogy Matt Messias bíró a Manchester City ellen fújt volna, egy ízben épp Anelka esetében roppant elnéző volt, nem húzta elő a sárga lapot. A megváltó viszont nem ő, hanem Robbie Fowler lett, aki hétmillió fontos átigazolása óta sokat volt sérült, de amikor játszott, akkor sem tudott betalálni. Az egykor liverpooli, majd leedsi támadó egyébként most is feltűnően önbizalomhiányos teljesítményt nyújtott, hanem a 70. percben bátran rárajtolt Ali Benarbia keresztlabdájára, és érdekes balettmozdulattal a hosszú sarokba pörgetett. A vendégek egyenlítési sanszát Niclas Jensen ásta alá, aki percekkel a gól után kiállíttatta magát.
A harmadik vasárnapi összecsapást a West Bromwich Albion azzal a tudattal kezdhette el, hogy most már egyre inkább ideje volna megindítani a kiesés elkerüléséhez szükséges hajrát. A terv végrehajtása egyelőre csúszik, mert a Chelsea egyáltalán nem volt partner hozzá. A Bajnokok Ligája-helyre hajtó "kékek” a kapujuk közelébe sem igen engedték a West Brom játékosait, a túloldalon ellenben szívesen időztek. Mario Stanic, ha már ott volt, be is bólintott egy szögletet, s ettől fogva nem volt kérdéses a mérkőzés kimenetele. A második gól Gianfranco Zola nevéhez fűződik: az olasz egy kényszerítő után ágyúzott a hazaiak hálójába.
Tv: a SPORT1 hétfőn 19.30-tól sugározza a forduló összefoglalóját

A forduló eredményeit, a bajnokság és a góllövőlista állását Európai topligák című összeállításunk Anglia rovatában olvashatják.