Beniknek nem elég a sziklákból

Benik Balázs és Rácz Bence maradandót alkotott a hét végi Török Ralin. A versenynaptárban idén először szereplő viadalon debütált a fiatal páros, amely gyári segítséggel a 13. helyen vitte célba a Ford Focus WRC-t. Ha az utolsó két gyorsaságira nem romlik el a kormányszervó, akkor ők lettek volna a legjobb privát kettős. Végül egy hellyel hátrébb csúsztak, teljesítményük ennek ellenére szenzációs. A rosszmájúak mondhatják, hogy sok gyári menő kiesett. De hát kérem, ahhoz is tehetség kell, hogy valaki az ilyen nehéz, köves, sziklás utakon zajló futamon versenyben maradjon.

– A verseny előtt azt mondta, azért választotta a Török Ralit, mert az a naptárban újonc, ön pedig a mezőnyben. Tényleg előnyt jelentett, hogy önökhöz hasonlóan a nagymenők sem ismerték a pályát?
– Amikor megláttam az utakat, rájöttem, hogy nem tudtam, mire vállalkozom – vallotta be Benik. – Hengerelt, jó minőségű murvára számítottam a leírás alapján, ehelyett hatalmas köveket, sziklákat, mély szakadékokat kaptam. Ráadásul a legtöbb pályát mindössze egyszer tudtuk bejárni, ami éppen csak a felírásukhoz volt elég.
– Tényleg annyira rosszak voltak az útviszonyok?
– Nagy esőzések voltak arrafelé mostanában, a víz mindent elmosott, az aszfaltos utak beszakadtak. Úgyhogy már az érkezésünkkor sejtettük, nem lesz könnyű dolgunk.
–A gyári segítség azért biztosan javított valamit a helyzeten.
– Az M-Sport biztosította az alkatrészellátást, és ha bármi gondunk volt, megpróbálták megoldani. "Kölcsönadtak” egy mérnököt is, de ez nem újdonság, hiszen ő a hazai viadalokon is mindig segíti a munkánkat. A legmeglepőbb a médiával kapcsolatos háttér volt, amit megteremtettek: nagyon sok külföldi újságban szerepeltünk.
–Mi volt a legmeglepőbb?
– Az a hatalmas papírköteg, amit a gépátvételen kaptunk. Egy óriási papírdobozzal távoztunk az adminisztratív, illetve technikai ellenőrzésről, bele sem fért a kocsi csomagtartójába. Ezenkívül az is érdekes volt, hogy itt minden percre pontosan működött. Ezért nagyon csodáltam a rendezőket, hiszen miközben a mezőnynek több mint a fele kihullott, mi mindenhol csúszás nélkül tudtunk elrajtolni.
–Apropó, rajt! Szombaton másodikként gurultak a pályára, Grönholm után, Pykälisto előtt. Ilyen sem nagyon esett még meg magyar ralissal!
–Bedobtak minket a mély vízbe. Természetesen előtte megnézték az időeredményeinket, és úgy döntöttek, a kétpercenkénti rajtoltatás mellett nem fog beérni minket a mögöttünk jövő. És ez így is volt egészen addig, amíg nem volt semmi technikai gondunk. Az utolsó két szakaszra azonban kiszakadt a hátsó differenciálművünk. A végén már hatodik sebességi fokozatban harminccal döcögtünk, és félő volt, hogy az autó nem tud megbirkózni az emelkedőkkel. Három-négy perceket kaptunk a többiektől, ami azt jelentette, hogy utolértek, de már a rajt előtt megbeszéltük, ha ez megtörténik, elengedjük őket. A szervizben aztán húsz perc alatt csodát tett a csapat. A szervizeseknek köszönhetem a célba érkezésemet is.
– Említette, hogy amikor gondjuk volt, megpróbálták nem hátráltatni a gyári menőket. Hogyan fogadták a szívességet?
– Nagyon rendesek voltak, nem hordták fenn az orrukat, hanem minket is emberszámba vettek. És ami a legfontosabb, kiderült: ők is csak emberek.
– A vébés autójáról mit kell tudni?
– Egy tavalyi fejlesztésű Focus WRC, amelyet a zlíni csapat megvásárolt. Nem sokkal a Török Rali előtt lett kész, úgyhogy sem ők, sem én nem tudtam tesztelni. Pedig ráfért volna, hiszen az elektronikától kezdve a futóműig minden különbözik benne a tavalyitól. Ennek ellenére jól megoldottuk a feladatot.
– Milyen furcsaságokat tapasztalt még?
–Sok minden másképp volt ezen a kocsin, mint a tavalyin. Lehet, hogy hülyén hangzik, de a teszten az első feladatom az volt, hogy megtanuljam, miként kell beindítani. Ezek a kocsik ugyanis nem slusszkulccsal működnek, hanem indítógombbal, de azonkívül még jó néhány billentyűt meg kell nyomni ahhoz, hogy versenytempóban menjen a kocsi.
– Nos, a tempóra, azt hiszem, nem lehetett panasz. Kevésen múlt, hogy nem ön lett a legjobb privát pilóta. Ha nincs az a szervógond a végén, vagy legalább nincs az az egyperces büntetés…
– Hát az utóbbi tényleg elkerülhető lett volna, de ebből is tanultunk. Bence mindent ugyanúgy csinált, mint addig, és miközben azzal volt elfoglalva, hogy bekapcsolja a GPS-t, a sportbíró egyszerűen kivette a kezéből a menetlevelet, és beírta az egy perccel korábbi érkezést. A tanulság: legközelebb csak akkor nyitjuk ki a kocsi ajtaját, ha átvált az óra.
–Az idén indulnak még vébéfutamon?
–Nem szeretnénk, ha a vébészereplés a hazai bajnokság rovására menne, de tervezünk még két világbajnoki viadalt. Az egyik az év végi Brit Rali, a másik pedig vagy a német, vagy a görög futam.
– Az Akropolisz-rali? Nem volt még elég a sziklákból meg a kövekből?
– Szerintem az a fontos, hogy a lehető legnehezebb versenyeket válasszuk. Jobb eredmény eléréséhez úgyis csak a szerencse segíthet hozzá, tanulni pedig sokkal jobb nehéz pályákon, mint könynyűeken. És talán oda ugyanúgy eljönnek majd a hazai drukkerek, mint Törökországba. Hihetetlen érzés volt látni a magyar zászlókat a gyorsasági szakaszok mentén…