Aki Hollywoodban is sztár volt

Jégbolhából jégkirálynő. Röviden így összegezhetnénk Sonja Henie sportpályafutását. Ám az a rengeteg eredmény, ami minden idők legeredményesebb műkorcsolyázónőjévé tette a norvégok klasszisát, ennél azért némiképp részletesebb méltatást érdemel.
Nyuszika – merthogy kerek képe miatt kezdetben ez a becenév ragadt rá – története igazán hatévesen kezdődött, amikor kereskedő édesapjától egy korcsolyát kapott ajándékba. S habár a pici lány a teniszezésben, a síelésben és a balettozásban ugyancsak örömét lelte, nem kellett hozzá sok idő, hogy a jégen töltse ideje java részét. Alig múlt el tíz, amikor megnyerte a hazai bajnokságot, rá négy évre pedig már első világbajnoki címét ünnepelhette. A történethez persze az is hozzátartozik, hogy az utóbbi eseményre Oslóban került sor, ahol ráadásul a zsűri hét tagjából négy norvég volt. Így aztán nem csoda, hogy akadtak olyanok, akik ,,Nyuszika” helyett egyenesen a menedzserének, a csodafutó Paavo Nurmit is istápoló Hugo Quistnek tulajdonították a sikert… Henie azonban nem véletlenül volt klasszis, nem hagyta, hogy árnyék vetüljön első jelentősebb győzelmére, inkább gyorsan bebizonyította, ez még csak a bemelegítés. Ezután ugyanis tíz éven át képtelenségnek tűnt legyőzni őt. Három egymást követő téli olimpián (1928, 1932, 1936) szerzett aranyérmet, s meg sem áll tíz világbajnoki és hat Európa-bajnoki címig.
Káprázatos sorozat.
A magyar közönség 1935-ben, Budapesten kapott egy kis ízelítőt a már kiforrott stílusú Henie-ből – aki időközben ügyes show-elemekkel gazdagította kűrjét –, igaz, a Rotter Emília, Szollás László páros vb-elsősége érthetően elhomályosította a sikerét.

A 20th Century Fox csillaga

Miután a jégen már nem talált több kihívást – nem beszélve arról, hogy egyre több feltörekvő fiatal figyelmeztette Henie-t az idő múlására –, úgy döntött, pénzt, igen sok pénzt fog keresni.
Ehhez persze szüksége volt egy remek szemű filmesre, akit Darryl F. Zanuck személyében sodort útjába a sors. A férfi pillanatok alatt gyönyörű nőt faragott a szőkeségből, s máris belevágtak az első filmbe, amely a ,,One in the Million” (1936) címet kapta. A mozi ugyan nem állította különösebben nagy feladat elé az újdonsült színésznőt, hiszen egy korcsolyázót kellett alakítania – s ő nem is bajlódott sokat a jellemformálással, inkább önmagát adta –, a siker leírhatatlan volt. Nem csoda, hogy a 20th Century Fox hamarjában ötéves szerződést íratott alá az egykori élsportolóval. Vagyis ,,Nyuszikából” villámgyorsan róka – angolul fox – lett.
Thin Ice (1937), My Lucky Star (1938), Happy Landing (1939), Se-cond Fiddle (1939), Everything Happens at Night (1939, Ez történt az éjszaka), Sun Valley Serenade (1941), Iceland (1942), Wintertime (1943), It's a Pleasure (1945), The Countess of Monte Cristo (1948), Hello London (1950) azoknak a filmeknek – elsősorban vígjátékoknak – a sora, amelyekben látható volt a vásznon. Sőt, nem csak a vásznat hódította meg, a televíziónak is készített egy műkorcsolyázásról szóló műsort.
Kell-e mondani, hogy a harmincas évek végére a népszerűsége vetekedett a gyermeksztár Shirley Temple-ével és a szívtipró Clark Gable-ével.
A vagyona pedig talán több is volt, mint az előbb említett sztároké.
Valószínűleg híres mondása is ebből az időből származik, amit talán egy szemtelen tollforgatónak válaszolt az anyagi helyzetét firtató kérdésre: ,,Ha nem elég a pénze, csináljon úgy, mint én. Dolgozzék mindennap tizennyolc órát, és kezdje hétéves korában”.

Le sem tagadhatta volna, hogy édesapja kereskedő vére csörgedezik az ereiben, hiszen amihez csak nyúlt, vaskos bankóköteggé változott.
Miután ráunt Hollywoodra, 300 000 dollárt áldozott a világ első Jégrevüjének a megalapítására. A filmfőváros jól csengő nevét azért nem dobta sutba, hanem belecsempészte az új vállalkozásába, amit Hollywood Ice Revue néven ismert meg a világ. A turné fogadtatása, amelynek sztárja s egyben producere is volt, talán magát Henie-t is meglepte, hiszen rögtön 4 milliót hozott a konyhára.
Így aztán a még mindig remek formában lévő sportolónő 375 000 dollárra biztosította a lábait, és huzamosabb időre visszatért a jégre.
A Csillagok a jégen, az Itt korcsolyáznak, a Le a kalapot a korcsolyázók előtt!, a Jég-show1948 csak egy-egy újabb állomása az immár revüsztárrá váló korcsolyázónő pályafutásának, ami egészen 1960-ig tartott. Akkor aztán gondolt egyet, és közel negyven év után – s egyes források szerint több mint 40 millió dolláros vagyonnal a háta mögött – visszavonult.

A művészetek pártfogója

Noha sport- és filmes pályafutása a közönség előtt zajlott, Sonja Henie-t, a magánembert kevesen ismerhették.
Amit megőriztek róla a krónikák, hogy háromszor ment férjhez. Először az amerikai Dan Toppingot választotta párjául 28 évesen, s noha hat év múlva válással vetettek véget a kapcsolatnak, Henie mindenképpen profitált az együttlétből, hiszen ez idő alatt vált amerikai állampolgárrá. Toppingról sem tudni sokat, a következő férj – akihez három évre rá, 1949-ben ment hozzá Henie – viszont ha lehet, még nála is ,,titokzatosabb”. A szintén amerikai Winthrop Gardnerről ugyanis még az sem maradt fenn, egészen pontosan hány évig volt hű (vagy hűtlen) társa a karizmatikus asszonynak. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy 1956 júniusára már nyoma sem maradt, hiszen exfelesége ekkor, egész pontosan hatodikán mondta ki a boldogító igent a harmadiknak, egy norvég hajózási vállalat tulajdonosának, Niels Onstadnak, akivel haláláig boldogan élt.
Hogy az utóbbi választás volt az igazi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a férfi a művészetek támogatásában is lelkesen követte nejét. Oslo mellett, Hovikoddenben hozták létre a kettejükről elnevezett Henie Onstad Art Centert, ahol 1968-tól a modern művészetek lelnek otthonra.
Sajnos főhősünk nem sokáig élvezhette legújabb ötletének az eredményét, ugyanis egy évre rá legyőzte leukémiája.
1969. október 12-én a már igen beteg asszonyt egy Párizsból Oslóba tartó repülőgép fedélzetén érte a vég.

Az örök rekorder

Lassan 34 éve, hogy eltávozott, ám Sonja Henie neve mégsem merül feledésbe. S érdekes módon nem a celluloidon rögzített képek miatt. Sokkal inkább páratlan sportteljesítménye teszi halhatatlanná.
Igaz, időközben egyik-másik rekordja megdől. Így például 1998-ban a legfiatalabb műkorcsolyázó olimpiai bajnoknő titulus íródott felül, miután az amerikai tinédzser, Tara Lipinsky vette át Naganóban az aranyérmet.
Ám arra, hogy valaki ismét három olimpiai, tíz világ- és hat Európa-bajnoki címet szerezzen, úgy látszik, még várni kell.
S létezik olyan érdem is, ami megismételhetetlen. A Jégrevü ötletgazdája és megvalósítója ugyanis mindig is Henie marad, akinek a nevét ráadásul nap mint nap imába foglalhatják az utódok, akik az amatőrkarrier befejeztével profinak állnak, s a revükben keresett busás összeggel alapozzák meg az életüket.