Végre használta a fejét

A félig portugál származású középpályás – aki korábban, éppen gyökerei miatt kis híján a Sportingba szerződött – duplázását nemcsak a posztja teszi elismerésre méltóvá. Saját bevallása szerint legutóbb hat-hét éve szerzett fejes gólt tétmérkőzésen, ami azt jelenti, hogy utoljára a Metz szurkolói lehettek a tanúi egy hálóba bólintásnak á la Pires. Az Olympique Marseille és – egészen mostanáig – az Arsenal fanatikusai kimaradtak az efféle eseményekből, nem is beszélve a válogatottról.
Apropó, válogatott. A "kékek" egynémely hívei esküsznek rá, hogy a tavalyi világbajnokságon szakasztott egy olyan kreatív, remekül passzoló szélső középpályás hiányzott a csapatból, mint ő: ha ott lehetett volna, a címvédő Franciaország nem válik köznevetség tárgyává. Sosem tudjuk meg, miképp történt volna, de az biztos, hogy Pires sérülése klubjának és a nemzeti tizenegynek is rettentő rosszul jött. A 2001–2002-es szezonban végig kiemelkedően futballozott, az angliai futballszakírók a Premiership legjobb játékosának választották, márciusban azonban, a Newcastle elleni FA-kupa-meccsen, szalagsérülést szenvedett.

Az akkori baj nagyságára jellemző, hogy egy ideig a pályafutásának befejezéséről szóló hírek hozták a frászt a Highbury népére. Aztán kiderült, "csak" néhány hónapot – no meg a vb-t – kell kihagynia. Visszatérése óta már tizenöt bajnokin lépett pályára, tízszer kezdőként, és nyolc gólnál jár (többek között olyan ellenfeleket keserített el, mint az ősi rivális Tottenham Hotspur vagy nemrég a Liverpool). Egyszóval úgy tűnik, meggyógyult. Nehéz elképzelni, hogy Jacques Santini szövetségi kapitány ne hívja meg a február 12-i, Csehország elleni barátságos mérkőzésre, amelyet majdnem napra pontosan egy évvel a legutóbbi válogatott fellépése után rendeznek.
Érdekes módon Pires karrierjének "ágyúsoknál" töltött része nem volt merő diadalmenet. Odaszerződése után eleinte sokat panaszkodott az angol labdarúgás számára szokatlan agresszivitására, ám idővel nagyon megszerette a szigetországot, különösen a drukkerek gerjesztette fergeteges hangulatot. "Amikor a Marseille-ben játszottam, azt hittem, hogy ott vannak a legjobb, leghangosabb szurkolók. Amióta itt vagyok, tudom, hogy tévedtem, az arsenalosok minden összehasonlításban verik a mezőnyt. Sehol máshol nem éreztem még azt a hihetetlen biztatást, mint a Highburyben. Egyszerűen elképesztő. Egy-egy gól után olyan az atmoszféra, hogy gyakran azt várom, a nézők mind beözönlenek a pályára. Biztos vagyok benne, hogy egy pillanatra meg is fordul a fejükben" – ecsetelte egy korábbi nyilatkozatában.
Szó, mi szó, meg is szolgálja a szeretetet és az érte kifizetett hatmillió fontot – mondhatni, tökéletesen pótolja Marc Overmarst, akinek a helyére annak idején leigazolták. Sokoldalúbb futballista a hollandnál, és számos assziszttal segíti társait. Ami pedig a gólokat illeti, ha olyan ütemben rugdossa őket az idény hátralévő részében, mint eddig, akkor tavasszal, csaknem harmincéves fejjel, a legeredményesebb évadját fogja zárni.