Újévi száguldás a sötétben

A magyarok közül voltak, akik a Duna TV-ben meghallgatták a Himnuszt, mások az utcán elénekelték, de ennél nagyobb ünneplésre nem került sor. És ha már a magyar indulóknál meg a Himnusznál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy hazánk a maga 19 résztvevőjével (beleszámítva a kamionokban ülőket is) az ötödik a "Dakar-nagyhatalmak” sorában.
A rajtot megelőző kétnapos gépátvétel során összesen 342 jármű (165 motor, 128 autó és 49 kamion) felelt meg a technikai előírásoknak, köztük hat magyar autós páros, egy motoros és az őket kísérő szervizkamionok.
A legnagyobb érdeklődés természetesen az élmezőny megjelenését kísérte, bár a győzelemre esélyesek kivétel nélkül visszafogottan nyilatkoztak.
A motorosok mezőnyében az elmúlt két évet az első helyen záró Fabrizio Meoni azt mondta, nem esik kétségbe, ha nem lesz meg az idén a harmadik címe: "Megpróbálom mindig a legjobbat nyújtani, aztán meglátjuk, meglesz-e a harmadik korona. A legfontosabb, hogy eljussak Sharm El Sheikhig. Ha ez sikerül, nem lehet nagy baj.”
Az igazsághoz tartozik, hogy valószínűleg a többi KTM-pilóta gépével sincsenek gondok, úgyhogy csapaton belül kiélezett küzdelem várható a legjobb tizenöt között.

Az autós címvédőt, Maszuoka Hirosit természetesen mindenki arról faggatta, hogy melyik ellenfelétől tart a legjobban. A japán versenyzőnek, aki tavaly tizenöt év után tudott a dobogó legfelső fokára állni, még saját csapattársától, az idén több Vk-futamot megnyerő Stéphane Peterhanseltől is tartania kell. És akkor a gyári csapatok képviseletében induló Ari Vatanenről (Nissan), Jutta Kleinschmidtről (Volkswagen) és Jean-Louis Schlesserről (Schlesser Buggy) még nem is szóltunk.
Maszuoka azonban egyikükkel sem foglalkozik különösebben: "Nem gondolok arra, hogy kik veszélyeztethetik a pozíciómat, kizárólag a saját versenyzésemre koncentrálok. Az a legfontosabb számomra, hogy jól érzem magam az új autóban.”
A szerda esti, villanyfényes prológgal kezdődött a negyedszázados jubileumát ünneplő viadal: először a motorosok fordított sorrendben, majd az autósok mutatkoztak be a több ezer fős közönség előtt. A párhuzamos pálya részben a híres kanári-szigeteki Bajnokok Tornájához hasonlított, és a küzdelem – amelyet azért senki sem vett nagyon komolyan, hiszen csak a rajtsorrendről döntött – ugyanolyan látványos volt.
A motorosok közül Cyril Despres érezte magát a legotthonosabban ezen a terepen, igaz, neki sokkal könnyebb volt ugrásra bírnia az egyhengeresét a krosszos "beütésű” pályán, mint a második helyen érkező Joan Roma kéthengeres KTM-jét. A magyar Szilvási Péter sajnos nem volt túl szerencsés a nyitányon – utolsó előttiként fejezte be a prológot, mert valami technikai probléma hátráltatta. Ez azonban egyelőre nem nagy gond, hiszen élete első Dakarja még csak ezután kezdődik.
Az autósok rendes sorrendben kezdték a sort, vagyis a tavalyi győztes Maszuoka került egy párba honfitársával, Sinozukával. Az új Mitsubishi az új Nissan ellen. A rajtnál hangosan számolt visszafelé a több ezer ember, és egyszerre kezdtek el sikongatni is, amikor Sinozuka legalább kétméteres magasságba szállt a második ugratón. És jöttek szépen sorban, mindenki udvariasan boldog új évet kívánt franciául, majd nekivágott az egy kilométeres prológnak, illetve a Narbonne-ba vezető útnak.
A hat magyar páros egymás utáni rajtszámot kapott, aminek egyenes következménye volt, hogy egymás ellen versenyeztek a körversenyen. Szalay Balázs Kis Sándorral, Palik László Benyó Miklóssal, Liszi László pedig Jakab Tamással került össze. Szalay az egyik vízakadály után megállt, autóját úgy kellett levontatni a pályáról; valószínűleg a kábelek beázása okozta a gondot. Ennek következtében a legnagyobb Dakar-tapasztalattal rendelkező pilóta a leggyengébb helyezést érte el honfitársaink közül – a magyar háziversenyt végül Szalay korábbi navigátora, Jakab Tamás nyerte.