Szópárbaj a diplomaosztáson

Íme tehát a névsor, amelynek tagjaitól a magyar labdarúgás felemelkedését várhatjuk: Both József, Csank János, Csongrádi Ferenc, Dajka László, Egervári Sándor, Garami József, Gellei Imre, Keszei Ferenc, Kiprich József, Komjáti András, Mezey György, Pölöskei Gábor, Reszeli Soós István, Róth Antal, Tajti József, Varga István, Verebes József.
Tizenhét kiváltságos ember: a szerdai naptól kezdve mindanynyiuknak az UEFA által elfogadott Pro-szintű edzői képesítésük van, vagyis papíron Európa legjobb szakemberei közé kerültek. Az Aquincum szállodában megtartott diplomaosztó ünnepségen a rendszer első számú honi vezetője –és egyben friss diplomás szakember –, Mezey György is azt emelte ki, futballunknak egy esélye maradt a felzárkózásra, az, ha szakmailag jól felkészült edzőket nevelünk ki. Akad viszont egy probléma: Jánosi György sportminiszter az elmúlt napokban nemtetszését fejezte ki az UEFA rendszerével kapcsolatban, mondván, az állami edzőképzést kellene előnyben részesíteni.
"Elértük a célunkat, mégsem vagyok felhőtlenül boldog –panaszkodott emiatt Mezey György. –Az Európai Labdarúgó-szövetség illetékeseitől sorra kapjuk a gratulá-ciókat, határainkon túl mindenki mögénk állt, itthon azonban sok a gyűlölködő megjegyzés és a gáncsoskodás. Mindig mondom, ha valaki többet és jobbat akar tenni, jöjjön és csinálja meg. Azt azonban hangsúlyozni kell, az UEFA előírásainak kötelesek vagyunk megfelelni, és az edzőképző konvenciót nem lehet becsapni csak azért, mert Magyarországon »fentről« úgy akarják.”
Az éles szavakra Köpf Károly, a GYISM sportügyekért felelős helyettes államtitkára válaszolt, hiszen a diplomaátadón ő képviselte a sporthivatalt:
"Nem háborúzni jöttem el az ünnepségre, sokkal inkább a békét hirdetném – mondta Köpf Károly. – Senki nem vitatja, hogy erre a képzésre szükség van, és az is tény, hogy az állami edzőképzés elavult és reformra szorul. Viták természetesen vannak, ám az értelmes emberek a konfliktusokat meg tudják oldani. A minisztériumnak kötelessége a törvényeket betartani, így a közös öszszefogás eredményeként a jogrendbe és a sporttörvénybe illeszkedő rendszert kell létrehozni.”
Gyanítható, ennek az ügynek folytatása következik…
Ami biztos: a labdarúgásban dolgozók szinte mindegyike a Mezey-féle képzést favorizálja, már csak azért is, mert az UEFA is ezt ismeri el.
"Azzal, hogy ötvenedik életévemen túl megszereztem a Pro-licences diplomát, megkaptam az esélyt arra, hogy európai kollégáimmal versenyezhessek –emelte ki az okmány fontosságát Gellei Imre szövetségi kapitány. –Elhárult az akadály, hogy a jövőben magyar edzők külföldön vállaljanak munkát, úgy, mint példaképeink, az egykoron Portugáliában edzősködő Baróti Lajos vagy a Görögországban dolgozó Illovszky Rudolf.”
Visszatérve az ünnepi eseményre: bár a meghívó fél négyre szólt, a hivatalos ceremónia már délután két órakor megkezdődött. A "végzős hallgatók” a Farkasréti temetőben Simon Tibor síremlékét látogatták meg, és mivel a néhai sportember halála előtt elvégezte a tanfolyamot, Mezey György átadta fia diplomáját idősebb Simon Tibornak.