Siker, Király-áldozattal

De akkor milyen jelzőket használjon a tudósító, ha ez a gárda ennyi balszerencse dacára is képes volt megtartani az első mérkőzésről hozott egygólos előnyét, és bejutott az UEFA-kupa nyolcaddöntőjébe? Talán nem túlzás, ha a teljesítmény elé a szenzációs jelzőt biggyesztjük oda. Azaz: a Hertha BSC, soraiban Király Gáborral és Dárdai Pállal, szenzációs teljesítményt nyújtva jutott be a legjobb tizenhat közé.
Ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy Fortuna a hazaiak kezét fogta volna, sőt! Mindjárt az első percben elkezdődött a londoni pokoljárás: Király már elment egy lövésre a jobb alsó sarok felé, ám a labda egy védőről lepattant, pontosan Davis elé, aki azonnal bombázott is. Az esetek többségében ilyenkor lehet gólt kiáltani, a kapus ugyanis a földről elég ritkán ér oda egy magas labdára. Király odaért… Röviddel később Goma fejese a lécről ment fölé, majd jött néhány Boa Morte, Király párbaj, kivétel nélkül kapussikerrel (egyszer a kapufa "támogatása” is kellett ehhez). A játékrész hajráját Marlet lövése és Király robinzonádja vezette be, majd jött két Marcelinho-villanás. A brazil előbb egy megugrás végén vette célba a bal alsó sarkot, majd a Taylor védését követő szögletből találta el a bal kapufát.
A második félidő forgatókönyve meglehetősen egysíkú volt: a Fulham ötlettelenül támadott, Dárdaiék a középpályán remekül szűrték meg az akciókat, így Királynak ekkor már sokkal ritkábban kellett közbeavatkoznia. Alighanem eltekintett volna ettől az utolsó negyedóra kezdetén is, ám nem volt mit tenni, jött egy beívelés, jött Marlet, így a berlini egyesnek is mennie kellett. Ment, elütötte a labdát, ütközött a levegőben a franciával, majd a hátán landolt. Ettől kezdve csak bicegve tudott védeni, de azért egy Wome-lövés hárítására, illetve a továbbjutás biztosítására maradt ereje.
"Egy életem, egy halálom, továbbjutottunk! – nyilatkozta a lefújás után Király. – Összességében elégedett vagyok, de a boldogságom akkor lenne teljes, ha az elején nyugodtabb maradtam volna. A sérülésem komolyságáról csak pénteken tudok közelebbit mondani, akkor esek át egy röntgenvizsgálaton. Most csak mankóval tudok menni, állítólag a medencecsontom mozdult el, és az ott lévő izmok nyomják az idegeket.”
Dárdai Pál is érthetően boldogan beszélt az összecsapásról: "Most nem kaptunk gólt a kilencvenedik percben, holott kaphattunk volna. Én mindig mondtam, hogy a futball hosszú távon egy igazságos sportág. Voltak olyan pillanatok, amikor nagyon jöttek az angolok, voltak, amikor mi játszottunk jól, így az eredményt igazságosnak tartom. Végig együtt volt a csapat, ez az utóbbi időben ritkán volt jellemző rám. Én rengeteg labdát tudtam szerezni, lezártam a területeket, ha még valahogyan egy gólt is tudtam volna rúgni, akkor nagyon nagyot játszottam volna, de így sincs okom panaszra.”

Fulham (angol)–Hertha BSC (német) 0–0
London, 13000 néző
V: Collina (olasz)
FULHAM: Taylor – Finnan, Melville, Goma, Brevett (Goldbaek, 71.) – Malbranque, Davis (Inamoto, 62.), Djétou (Legwinski, 46.), Wome – Boa Morte, Marlet
HERTHA: Király – Friedrich, Rehmer, Nené, Simunic (Van Burik, 8.) – Hartmann, Dárdai, Goor, Neuendorf (Schmidt, 73.) – Marcelinho – Luizao (Preetz, 81.)
Továbbjutott: a Hertha BSC, 2–1-es összesítéssel