Ismét a királyi gárdáé a trón

Története során harmadszor hódította el a Világkupát a Real Madrid együttese, miután magyar idő szerint kedd délelőtt Jokohamában 2–0-ra verte meg a Paraguayból érkezett Olimpiát. A mérkőzés legjobbjának Ronaldót választották meg, aki csakúgy, mint a világbajnoki fináléban – amelyet ugyanebben a stadionban rendeztek meg – góllal vette ki részét csapata sikeréből. A brazil zseni mellett Guti is bevette a dél-amerikaiak kapuját, akik annak ellenére méltó ellenfélnek bizonyultak, hogy voltaképpen egyszer sem veszélyeztették komolyan a Real sikerét.
A királyi gárda tehát szépen zárta centenáriumi évét, elvégre sikerült a mesterhármas: májusban a Bajnokok Ligájában bizonyult a legjobbnak Vicente del Bosque csapata (ezzel a sikerrel vívta ki a mostani derbin való részvétel jogát a Real), augusztusban az Európai Szuperkupáért az UEFA-kupa-győztes Feyenoordot fektették két vállra Hierróék, ezúttal pedig a világ legjobb klubcsapatának járó címet hódították el. Persze, a gárda hívei jobban örültek volna, ha a fennállás századik évében a spanyol bajnoki cím és a kupa kerül a Santiago Bernabéu vitrinjébe (még nagyobb lett volna a lelkesedés, ha mind az öt trófea Madridban végzi…), de jellemző a klubot körülvevő filozófiára, hogy senki sem kesereg az elmulasztott lehetőségeken, és örül az elért sikereknek. Ebbe pedig immár beletartozik az 1960 és 1998 után elhódított újabb Világkupa, amellyel a Real felzárkózott az egyaránt három elsőséget számláló Milan, Nacional, Penarol trióhoz.
Az összecsapásra természetesen színültig megtelt a jokohamai aréna, és lehet, hogy éppen ez a látvány – amelyben a június 30-i vb-döntőn is része volt –inspirálta Ronaldót, hiszen még negyedóra sem telt el, amikor Roberto Carlos átadása, valamint Raúl átlépős csele után a Fenomeno (Csoda) becenévre hallgató csatár a rá jellemző, de az utóbbi időben nem igazán tapasztalt magabiztossággal a kapuba vágta a labdát. A viszonylag gyors találat magabiztossá tette a madridiakat, legalábbis a támadásokért felelőseket, ugyanis nagyon imponáló önbizalommal, néhol már megalázó módon járatták a labdát. Ugyanakkor komoly riadalmat kelthetett a lila-fehér szurkolók körében, amikor a paraguayiak megszerezték a labdát, mert a kedvenceik védelme korántsem állt a helyzet magaslatán, és nem egyszer csak Casillason múlt az egyenlítés elmaradása. Meglehet, az Olimpia bekkjei sem kápráztatták el a nagyérdeműt, viszont a madridiak megtették azt a szívességet, hogy az előttük adódó "kismillió” lehetőséget rendre elpuskázták – a jóval több Real-helyzet ellenére az asuncióni gárda kapuját őrző Tavarellinek korántsem volt annyi védenivalója, mint Casillasnak.
A fordulást követően teljessé vált a Real fölénye – az Olimpiának már csak elvétve akadtak lehetőségei (igaz, Casillasnak így is be kellett mutatnia még két nagy védést) –, és bár a helyzetek változatlan gyakorisággal alakultak ki a Libertadores-kupa címvédőjének portája előtt, az újabb gól csak nem akart megérkezni. A hajrában Del Bosque mester úgy döntött, lehozza Ronaldót, és a helyére Gutit állítja. Két perccel a cserét követően kiderült, nagyszerű húzás volt a szőke támadó bevetése, ugyanis Figo beadását követően Guti védhetetlenül fejelt a hálóba. Az utolsó perceket már csak a szabályok betartása végett játszották le a felek, ugyanis a Real győzelme nem forgott veszélyben, a hármas sípszó elhangzása után pedig jöhetett a megérdemelt ünneplés az európaiak, míg a szomorkodás a dél-amerikaiak számára.
A spanyol (elsősorban a madridi) újságok kedden délután természetesen különszámot adtak ki, világgá kürtölve a Real dicsőségét. "Világbajnokok” – hirdette öles betűkkel a címlapján az As, amely a felcímébe a következőket tette: "Mégis megvan a mesterhármas”. A Marca egy, a teljes első oldalt betöltő Ronaldo-képpel indított, amelyen a csatár egy trófeát csókolgat. "Ronaldo először, a Madrid harmadszor” – olvasható ugyanezen a címlapon, ami arra utal, hogy ez volt a brazil játékos első sikere a Real Madridban, amely harmadik alkalommal hódította el a Világkupát.
A Real egyébként szerdán, helyi idő szerint este fél hét körül érkezik meg Madridba, ahol már a repülőtéren megkezdődik a minden bizonnyal hajnalig tartó ünneplés. Egyelőre csak az a kérdés, hogy a hagyományoknak megfelelően a Cibeles-szobornál gyűljön össze a királyi família, vagy az utóbbi napokban uralkodó nagy hideg miatt kinyissák a Bernabéu kapuit. Akárhol is rendezik, a mostani ünneplés csak előzetes lesz, ugyanis az igazán nagy fiesztát december 18-ra tervezik a klub vezetői, amikor a csapat a világválogatott ellen lép pályára.
A paraguayiaknak sem kell szégyenkezniük, ráadásul biztosra vehető, hogy Asunciónban hősöknek kijáró fogadtatásban lesz része Nery Pumpido fiainak. A dél-amerikai játékosok lelki sérülése ugyanakkor nagyon is érthető, mert számukra hatványozottan fontos egy ilyen kaliberű nemzetközi finálé, hiszen nem sok jobb alkalmuk nyílik felhívni magukra az öreg kontinens klubjainak figyelmét.

A Zidane: Nem tudtam elképzelni, hogy kikapjunk…című cikkünkben olvashatják a jokohamai mérkőzés egyik legjobbjával, a francia Zinedine Zidane-nal készült interjút.

A korábbi döntők eredményét Sportlexikonunkban, a A Világkupa (klub-világbajnokság) döntői című összeállításunkban olvashatják.