Király nehéz döntést hozott

Király Hajnalkát mint mindig, ezúttal is nagy szeretettel fogadta a közönség, ekkor kapta meg azt a tapsot (is), amiben a világbajnoki győzelem után nem volt módja részesülni, hiszen a csapat negyedik tagja augusztusban Lisszabonból nem Magyarországra, hanem Franciaországba tért haza. Oda, ahol él, és ahová nyári esküvője óta egykori olimpiai bajnok vívó, jelenleg edző férje is köti. Szóval, szombaton talán senki sem sejtette, hogy a szerény, végtelenül szimpatikus vívónő néhány nap múlva milyen bejelentést tesz.
"Felhívtam Szabó Bence szövetségi kapitányt és bejelentettem, hogy a következő idényben francia színekben kívánok versenyezni. Döntésemről hivatalos levélben tájékoztattam a vívószövetség elnökét, Gémesi Györgyöt is – mondta Király Hajnalka hétfő délután telefonon. – Nagyon nehéz döntés volt! Az, hogy francia színekben versenyzek majd, nem jelenti azt, hogy az itteni válogatottnak is egyből tagja leszek, de célom az, hogy a legjobbak közé kerüljek. Egyelőre nagyon nehéz bármit is mondanom…, de tudja, két éve itt élek, és már a férjem is ideköt. Szóval, úgy érzem, túl messze vagyok Magyarországtól, legalábbis a versenyzés, a válogatás szempontjából. A távolság miatt meg kellett hoznom ezt a döntést. Még akkor is, ha egyelőre a francia állampolgárságom sincs meg, így azt sem tudom, mikor versenyezhetek.”

Király Hajnalka tavaly tagja volt az Európa-bajnok magyar válogatottnak, egyéniben pedig bronzérmet szerzett. Az idén az Eb-n és a vb-n is aranyérmet nyert csapatban. Jövőre nem folytatódhat ez a sorozat. Kár, hogy a kitűnő versenyzőkben amúgy sem bővelkedő magyar vívás ismét elvesztett egy klasszist.
Móna István, a Honvéd-LNX szakosztály-igazgatója a következőképpen vélekedett Király Hajnalka bejelentéséről.
"Hajni sírva tájékoztatott a döntéséről, és teljes mértékben megértem őt, a helyében ugyanezt tenném. Mondanom sem kell, egyesületünknek mint versenyző hiányozni fog, ezt nem is kell magyarázni. Ugyanakkor csak mint versenyzőt vesztettük el őt, rajta keresztül alakítottunk ki baráti viszonyt a francia párbajtőrvívókkal, és ez a kapcsolat a jövőben is megmarad. A legtisztességesebb és legbecsületesebb emberek egyike, versenyzőként pedig csúcsformában a legszebb vívást produkálta. Életem egyik nagy élménye az 1993-as esseni világbajnokság, amelyen az ő fantasztikus, veretlen vívásának köszönhetően nyertük meg a döntőt a németek ellen. Azon a vébén szerepelt utoljára öttagú csapat, abban pedig három honvédos, Hajni, Horváth Mariann és Nagy Tímea. Nos, a lányok úgy húzták egymást és dolgoztak egymásért, mint egy öttusázó, és ennél nagyobb dicséretet én nem tudok mondani… Mivel Franciaországban a válogatás eredmények alapján történik, és nem szubjektív döntés alapján, az összes körülményt figyelembe véve nemcsak megértem, de helyeslem is Hajni döntését.”