A kezdésig tarthat a barátság

Ha Illés Bélát – akinek neve az évek során lassan teljesen öszeforrt az MTK-val – kivesszük a csapatból, úgy Zavadszky Gábor neve jut elsőként az ember eszébe, mint aki sokat tett eddig a kék-fehérek sikerességéért. A hosszú hajú középpályás serdülőkorától kezdve kilenc éven át futballozott a Ferencvárosban, ezt követően a Dunaferrnél ért el visszhangos sikereket, és az MTK Hungáriához már elismert, befutott labdarúgóként érkezett.
A támadó az elmúlt hetekben-hónapokban kiemelkedett csapattársai közül, s olykor az egész Borsodi Liga mezőnyéből is, hiszen a szakírók szavazatai alapján a Hónap Labdarúgója címet is elnyerte, sőt, legutóbb Moldova ellen pályára lépett Gellei Imre válogatottjában is.
– Akárkivel beszélek, mindenki azzal kezdi, hogy "hatpontos”, igazi háromesélyes meccs lesz a vasárnapi örökrangadó. Ön mit vár csapata utolsó őszi meccsétől?
– Az említettekhez annyit mindenképpen hozzáfűznék: legalább ilyen biztos az is, hogy küzdelmes lesz a meccs. Nekünk is és a Fradinak is nagyon sok múlik ezen a kilencven percen. A zöld-fehérek nyilván vissza akarnak vágni nekünk az Üllői úti győzelmünkért.
– Akkor gólparádéra készülhetünk, hiszen nyilván nem adják ingyen a hazai pályán százszázalékos mérlegük elcsúfítását?
– Kemény harc lesz a pályán, de gólváltásra nem számítok. Szerintem ezen a mérkőzésen egyetlen gól dönt majd. Ez azonban nem jelenti azt, hogy unalmas lesz az örökrangadó, mert biztos vagyok benne, hogy átlagon felüli lesz az iram és a küzdelem.

– Kemény játékot vár, és az biztos, hogy ön oda is teszi majd magát, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az FTC-ben régi, gyerekkori barátai is futballoznak. Ha a helyzet úgy hozza, ellenük is kőkeményen küzd majd?
– Aki ismer, az tudja, hogy az alattomos szabálytalanságokat gyűlölöm, ám, ha csupán egy kemény belépőről van szó, akkor miért zavartatnám magam, hogy kivel csapok össze… A mai Fradiból különösen Lipcsei Péterrel és Dragóner Attilával, no meg szegény, mellőzött Hrutka Jánossal vagyok jó barátságban, rendszeresen összejárunk, de a futballpályán ellenfelek vagyunk. Nem szégyellem, hogy a legnagyobb rivális labdarúgóival ilyen jó a viszonyom, hiszen sokat beszélgettem a legendás magyar futballgeneráció tagjaival Sándor Károlytól szegény Hidegkuti Nándi bácsiig sokakkal, és tudom, hogy az ő idejükben is csak a pályán voltak ellenfelek, ám a magánéletben ettől még lehettek jó barátok.
– Már csak egy meccsen kell kihajtaniuk magukat, és utána jöhet a pihenés. Jóllehet, Illés Béla nélkül igencsak nehéznek ígérkezik ez a kilencven perc…
– Bár már nagyon régen eljöttem az Üllői útról, számomra azért mindig egy kicsit más a Ferencváros ellen játszani. Amúgy sincs baj a motivációmmal, de a zöld-fehérek ellen az átlagosnál is jobban készülök. Jó hangulatban vagyunk, a Zalaegerszeg legyőzése jót tett az önbecsülésünknek, s egészséges önbizalommal várjuk az örökrangadót. Az pedig, hogy már csak erre a kilencven percre kell felpörögnünk, engem személy szerint azért nem dob fel, mert egyáltalán nem várom a bajnoki szünetet. Imádok futballozni, számomra ez a legjobb kikapcsolódás, és bizony sajnálom, hogy ilyen hosszú lesz a szünet. Ráadásul el sem tudunk az idén utazni a családdal, mivel vizsgaidőszakom lesz az egyetemen, így a vakációt tanulással töltöm. És… Focival, a barátaimmal ugyanis el-eljárok ilyenkor kispályázni, mert azt vallom, hogy a szellemet egyedül a testmozgás tudja felfrissíteni. Márpedig a vizsgákon jól jön majd a szellemi frissesség.


Nemsokára eljön az az idő, amikor Lipcsei Péterre, a Ferencváros csapatkapitányára is rásütik a sportban olyannyira közkedvelt jelzőt: rutinos, öreg róka. Most még azért nem mondják rá, mert – noha rutinosnak rutinos, ravasznak ravasz – egyáltalán nem öreg: márciusban múlt harmincesztendős. Harminc? Ki gondolná, hogy csak ennyi? Hiszen Lipcsei Péter annyi, de annyi nagy csatát megélt már pályafutása során! 1990 augusztusában debütált az FTC-ben, hamarosan a zöld-fehér hívek egyik kedvence lett, majd a nagynevű Portóhoz igazolt, aztán megfordult itthon és Salzburgban, hogy aztán újra az Üllői úton futballozzon. S habár régi klasszisát Portóban "felejtette”, a mostani Ferencvárosban még mindig ő az, aki nemcsak lábbal, hanem ésszel is játssza a futballt; az úgynevezett kanadai táblázat számításából például az derül ki, hogy majd minden meccsén gólt szerez vagy gólpasszt ad (14 mérkőzésen 6 gól, 7 gólpassz). Vélhetően a Hidegkuti-stadionban is efféle eredményességre törekszik majd.
– Mielőtt az Üllői útra igazolt, látott a lelátóról örökrangadót?
– Nem, nekem a saját bőrömön kellett megtapasztalnom ennek a meccsnek a hangulatát. Azóta viszont már játszottam jó néhány alkalommal az MTK ellen.
– És melyik MTK–Ferencváros mérkőzésre emlékszik vissza a legszívesebben?
– Arra, amelyiket 1992 tavaszán játszottuk a Hungária körúton. A kettő nullás győzelemmel nemcsak a meccset, hanem a bajnokságot is megnyertük. Először lettem bajnok, ezrek rohantak a pályára. Emlékszem, szegény Fodor Imre szerezte a győztes gólunkat.
– Minek kellene történnie, hogy a vasárnapi mérkőzés is igazán emlékezetes maradjon?

– Talán nagyon sok gólt kellene lőnünk. Bár komoly esélyt erre nem látok, inkább kiélezett, szoros küzdelemre számítok. És ebből a küzdelemből, ha százszázalékosan koncentrálunk, és azt nyújtuk, amire képesek vagyunk, akkor mi jöhetünk ki győztesen.
– Feltételezem, az FTC–MTK meccsre is így készültek…
– Természetesen! Ám az Üllői úton elszenvedett egy nullás vereségünk alkalmával is jól játszottunk, egészen Dragóner Attila kiállításáig, és azt követően is csak egy olyan szituációból – pontrúgás után – vették be Zavadszky Gáborék a kapunkat, amelyre készültünk. Bízom benne, hogy most revánsot veszünk! Tudniillik nagy előny számunkra, hogy Illés Béla, aki a legeredményesebb góllövő a bajnokságban, és aki nagyon régóta a "hátán cipeli az MTK-t” igencsak hiányzik majd Egervári Sándor együtteséből.
– Csakhogy a Ferencváros is nélkülözni kénytelen egyik meghatározó futballistáját.
– Így van, Dragóner Attila sérülése miatt valamelyest gyengül a hátsó alakzatunk, ám ha már a középpálya megfelelően megszűri a támadásokat, akkor elbírjuk Attila hiányát. Sok múlik tehát rajtam is…