Zsuga Imre értetlenkedik

Mint emlékezetes, az 58 kilós Ráki Henrietta a szakvezető figyelmetlensége miatt nem mehetett ki a hatodik gyakorlatára, amely pedig két éremmel kecsegtetett. A melegítőtermi táblák előtt folyó, a súlymegválasztásokban kicsúcsosodó taktikai harcban késlekedett annyit Zsuga Imre, hogy a már szólított Ráki 117.5 kilós lökésgyakorlatát idő után szerette volna emeltetni 120-ra. Ez anynyit tesz, hogy amint a lapozók "rendbe teszik” a dobogón a tárcsákat és a rudat, elindul az egyperces türelmi idő, és 30 másodpercig még lehet változtatni a kért súlyon. Nos, mire a kapitány odarohant a zsűrihez, 20 másodperc sem maradt.
Csak a bosszúság…
A szakvezető előadta a történteket a testületnek, hogy milyen kiélezett és bonyolult taktikai helyzet állt elő, hogy meg kellett várni a kanadai Turcotte-ot, leejti-e a 117.5 kilót, hogy 120-szal meg lehetett volna verni a thaiföldi Kameaimot, hogy a bolgár Szimova is próbálkozott a számára végül a lehetetlent jelentő 120-szal. Vagyis Zsuga Imre a többismeretlenes egyenletben elmélyülve feledkezett meg az idő járásáról, aki már ott, Varsóban elismerte a mulasztást, sőt felajánlotta lemondását. Ehhez képest nem fogadta el az elnökség által megszavazott szankciót, igazságtalannak tartva azt.
A döntést Dolovai Tamás, az MSSZ elnöke ismertette. "Nem akartam én kerékbe törést, de azt sem, hogy csak úgy elsétáljunk a hiba mellett – mondta Dolovai. – Az elnökség végül két ellenszavazattal, egy tartózkodással úgy határozott, hogy írásbeli elmarasztalásban részesíti Zsuga Imrét, valamint megvonja egy hónapi Wesselényi-ösztöndíját. Miután ezt közöltük vele, nem fogadta el, amit őszintén szólva nem értek. Hiszen ő maga is elismerte, hogy majdnem harmincöt éves edzősködése alatt nem követett el ekkora hibát, ráadásul igazán jelképesnek mondható büntetéssel kell szembenéznie. Meglehetősen nagy az ellentmondás a korábbi és a mostani reagálása között. Azzal indokolta nemtetszését, hogy a sportágban korábban is előfordultak ilyen hibák, és azokat nem ítélték el ekkora szigorral. Engem viszont nem érdekel, hogy a múltban milyen döntéseket hoztak, és állítom, kifejezetten humánus szankcióval éltünk.”
Dolovai Tamás ideges. Úgy tervezte, hogy pénteken lezárhatják az ügyet, de mert Zsuga Imre nem törődött bele a döntésbe, további fejlemények várhatók. Legközelebb jó egy hét múlva, addig a gondolkodási idő pereg.
"Valóban tévedtem, de a hiba súlyával nincs arányban a szankció, legalábbis az én értékítéletem szerint – véli a kapitány. – Ha el akarták verni rajtam a port, amit a sajtó már megtett, akkor elérte célját az elnökség. Történt már jó pár szarvashiba a sportágban, amelyek következmények nélkül maradtak. Igazságosabb lett volna, ha mondjuk az a különbözet terheli meg a kontómat, amelytől az érmek elszalasztása miatt esne el Heni a Gerevich-ösztöndíj elosztásakor.”
Tény, Zsuga Imre nagy terhet cipel, nehéz elviselnie a kritikákat, és biztosan kellemetlen szembenéznie egy olyan döntéssel, amely egyértelműen szentesíti, hogy bizony nagyot hibázott. Természetesen nincs benne a munkaköri leírásában, a szövetségi kapitány életében mégis akadhatnak keserves pillanatok, amikor lehet magyarázkodni, de nincs értelme. Tudomásul kell venni, hogy érem közeli szituációban mulasztott, ráadásul világbajnokságon.
Egy ejnyebejnyével a sportág magát tette volna nevetség tárgyává.